A pókfélék osztálya. A pókok. Felépítésük és életmódjuk sajátosságai

A pókfélék osztálya. A pókok. Felépítésük és életmódjuk sajátosságai

A pókfélék osztálya. A pókok. Felépítésük és életmódjuk sajátosságai

■■■■ Érdemes felidézni. Mi a külső emésztés (testen kívüli emésztés)?

Az ízeltlábúak három altípusa közül az egyik a csáprágósok elneve­zést kapta az első pár végtagról (az úgynevezett szájfüggelékről), a csáprágóról, amely az áldozat megragadására és felaprózására szolgál. A legtöbb mai csáprágós a pókfélék osztályába tartozik.

A pókfélék osztálya közel 70 ezer (Ukrajnában több mint 4 ezer) fajt foglal magába, amelyek zömmel a szárazföldön élnek, de találunk közöttük édesvízi és tengeri fajokat is. Testük fejtorra és potrohra tago­lódik. A fejtoron hat pár végtag található: két csáprágó, két tapogató és négy pár járóláb. A potrohon vagy teljesen hiányoznak a végtagok, vagy módosult végtagok vannak (szövőszemölcs, tracheatüdó' stb.).

A pókszabásúak egyik legelterjedtebb csoportja a pókok. Legnagyobb testméretűek a madárpókok. Az óriás tarantula testhossza eléri a 9 cm-t, a lábainak fesztávolsága a 40 cm-t.

■   A pókok külső felépítésének sajátosságai. 

A fejtort szilárd mellpajzs borítja, melynek elején helyezkednek el az egyszerű szemek, rendszerint négy pár. A csáprágók mozgékony karmokban végződnek, amelyeknek a zsákmány megölésében, megragadásában, feldarabolásá­ban és az ellenség elleni védekezésben van szerepe. A tapogatólábakat dús érzőszőrök borítják. Ezek segítségével dögönyözi zsákmányát, tisztítja meg a csáprágóját a táplálék elfogyasztása után. A nőstényeknél ezek a végtagok a kokon szövésében is szerepet játszanak.

A hálót szövő pókok járólábainak lábfején különleges horogszerű és fésűszerű karom van. A lábak felső ízein gyakran különleges szőrszálak vannak, amelyek ragacsos váladékot választanak ki, ami a felületekhez való ragasztást szolgálja.

A potroh testszelvényei gyakran összenőttek. A köz­ismert keresztes pók potrohának alsó részén a légzőszerv: a trachea­tüdő és a trachearendszer nyílásai láthatók. A potroh alsó részének elülső felén vannak az ivarnyílások, felső részén három pár szövőszemölcs, felületükön a szövőmirigyek számos kivezető nyílásával.

A fejtort és a potrohot egy vékony nyél köti össze. Ez biztosítja a potroh mozgékonyságát. 

A pókháló szerepe a pókok életében. A háló szolgálhat a zsákmány megfogására, lakóhelyük kibélelésére, készülhet belőle gubó a peték részére és a fiatal pókok kirajzását is segíti. A pókhálófonál rendkívül szilárd természetes anyag: kétszer erősebb az ugyanilyen átmérőjű acéldrótnál.

Sok pókfaj készít fogóhálót. A hálószövés a fajra jellemző', a különböző' pókfajoknak sajátságos „névjegye". Azonnal felismeritek a keresztes pók fogóhálóját: függőlegesen van kifeszítve a növények vagy más tárgyak közé. 

A küllők közé csigavonalban fonalat húz, amelyeket ragadós cseppekkel borít. Ehhez a fonálhoz ragad a zsákmány. A fogóháló közepétől egy jelzőfonál vezet, amelynek rezgéséből a pók megtudja, hogy a hálóba zsákmány került.

■  A pókok belső felépítésének és életműködésének sajátosságai.

■  A pókok testét kutikula borítja, amelyet egy vékony réteg viasszerű anyag véd a párologtatástól.

Táplálkozásuk alapján a pókok mind ragadozók. Különböző ízeltlábú­akra vadásznak (rovarokra, más pókfélékre). Némely madárpók faj kisebb gerinces állatokkal (békákkal, gyíkokkal, kígyókkal, madarakkal) táplál­kozik. Például a brazíliai madárpók, a grammostola fiatal kígyókra vadá­szik.

A pókok csak folyékony táplálék felvételére képesek. Ennek kedvez a gyomron kívüli emésztés. A zsákmány testébe a nyállal együtt bespriccelt emésztőnedv elfolyósítja és részben megemészti annak tartalmát. A pók szívógyomra a bélcsatornába viszi a táplálékot. A szívógyomor előtt elhe­lyezkedő szűrőkészülék megakadályozza a szilárd táplálékrészecskék bejutását a tápcsatornába. A táplálék megemésztése a középbélben fejező­dik be a fejlett emésztőmirigy nedveinek hatása alatt.

■  A pókok vadászata nagyon változatos. Mint tudjátok, a keresztes pókok és számos más pókfaj háló segítségével ejti el zsákmányát. Mások meglesik áldozatukat (például a tarantula) vagy egy meghatározott távol­ságból figyelik, aztán egy-két ugrással rávetik magukat áldozatukra (ugrópókok).

Érdekes módon vadásznak a csu­paszpókok (szcitodesz) rendjének kép­viselői. 1-2 cm távolságból észrevéve áldozatukat, a csáprágóból cikcakkban pókfonalat köpnek zsákmányukra, ez a levegőn megszilárdulva odaragasztja a zsákmányt valamely felülethez. Az uructea pókfonálból szövedéket készít, és amikor a zsákmány beleakad vagy mellette halad el, hosszú pókfonál­kötegeket dob rá és beletekeri a zsák­mányt.

A pókok fő kiválasztószervei a Malpighi-edények - olyan csövecskék, amelyeknek vakon végződő vége a testüregbe, a másik végük a bélcsatornába nyílik. Amikor a vérnyirok körülfolyja a csövecskéket, az anyagcseretermékek a falukon keresztül a belsejükbe jut­nak, majd onnan a bélcsatornán keresztül kiürülnek.

■ A pókok vérkeringési rendszere szívből és véredényekből áll. A szív egy lüktető izmos tömlő, amely a potroh hátoldalán helyezkedik el. A szívtől artériák vezetnek, amelyeken a vérnyirok a testüregbe áramlik. A vérnyirok oxigént, táp- és egyéb anyagokat szállít.

■   Légzőszerveik elsősorban a páros tracheatüdők. Üregükben könyvla­pokhoz hasonló párhuzamos lemezek húzódnak. A potrohon lévő légzőnyí-lásokon keresztül kapják a levegőt. A tracheatüdőkön kívül a pókok többségének trachearendszere is van. Ezek olyan csövecskék, amelyek a levegőt a szövetekig és szervekig szállítják.

■   A pókok idegrendszere agyból és garat alatti dúcból áll. Ez az idegtömb a hasdúclánc idegdúcainak összenövéséből keletkezett.

■   A pókok érzékszervei változatosak. A végtagokon és testfelületen találhatóak a tapintás és kémiai érzékelés szervei - az érzőszőrök, ame­lyek idevégződésekkel állnak kapcsolatban. Például képesek érzékelni a fogóháló fonalai feszességének fokát, amikor zsákmány kerül bele.

Többségüknek négy pár egyszerű szeme (pontszeme) van, amelyek közül az első pár a fejlettebb. Szemük meg tudja különböztetni a tárgyak alakját, színét és meg tudja határozni a tőlük lévő távolságot. Egyes pókok képesek hangkeltésre és a hangok felfogására is. m Szaporodásuk. A pókok váltivarú belső megtermékenyítésű állatok. A hímek a nőstényektől külső felépítésükben és méretükben is különböznek. A nephila-pók rend néhány fajának nősténye a hímtől 1000-1500-szor nagyobb! Számos pókfajnál bonyolult párzási magatartás figyelhető meg.

A keresztes pók hímje lábának karmaival ritmikusan húzogatja a nőstény fogóhálóját. Ennek kell előkészíteni a nőstényt a párzásra: bizonyos idő elteltével kezdi megkülönböztetni a hímet a zsákmánytól.

Ismeretes, hogy számos pókfaj nősténye, például a karakurt és annak közeli rokona, a „fekete özvegy" porosodás után felfalja a hímet. Hogy ezt elkerülje, a csodapók hímje a nősténynek egy sajátos nászajándékot készít. A nőstényhez közeledve maga előtt tartja a pókhálóba csomagolt legyet. Ameddig a nőstény az ajándékból lakmározik, addig a hím párosodik vele és gyorsan eltűnik.

Az ugrópókok hímje a nőstényhez közeledve számos (több mint 100) félkört ír le, majd megállva mellette eszelősen körözni kezd körülötte. Úgy vélik, az ilyen bonyolult násztánc arra hivatott, hogy figyelmeztesse a ragadozó nőstényt: nem zsákmány, hanem egy hím van előtte

Növekedésük és fejlődésük.

A nőstények a megtermékenyített petéket pókhálóból szőtt kokonba rakják. A petékből a kifejletthez hasonló pókok kelnek ki. Többször is vedlenek, míg ivarérett egyedek­ké növekednek.

Sok fajnál jól fejlett az ivadék­gondozás. A keresztes pók nősténye ősszel a pusztulása előtt a kokonokat olyan magasra akasztja, ahol

nem érhetik el ellenségeik. Más pókfajok őrzik a kokont és gondoskod­nak róla (karakurt, tegeneria). A tarantula nősténye az üregbe beeső napsugarakkal melegíti a kokont, képes hátsó pár lába segítségével más helyre vinni azt. Amikor a pókocskák kelnek, a nőstény lábaival tartja a kokont, a kikelő pókok átmásznak az állat hátára. Meghatározott ideig a nőstény védelme alatt élnek, idővel a nőstény nagy távolságokra vándorol. A pókocskák eközben lepotyognak a hátá­ról, így jutnak el nagy távolságokra. Egyes fajok nőstényei a kicsiket meghatározott ideig félig emésztett zsákmánnyal etetik.

Röviden a lényeg

A pókok a pókfélék osztályának egy csoportja, melynek jellem­zői:

■  testük fejtorra és potrohra tagolt;

■  a fejtoron hat pár végtag található: két csáprágó, két tapogató­láb és négy pár járóláb;

■  képesek hálót szőni: a szövőmirigyek a potrohban vannak, kive­zető nyílásuk a három pár szövőszemölcs felületére nyílik; a pókfonál fontos szerepet tölt be a pók életében^: fogóhálót, kokont stb. készít belőle;

■  ragadozók; jellemző a külső (testen kívüli) emésztés: az emész­tőnedvet a méreggel egyszerre juttatja a zsákmány testébe;

■  kiválasztó szervei: kiválasztó csövecskék (Malpighi-edények);

■  vérkeringési rendszere nyílt - szív és véredények alkotják;

■  légzőszervük tracheatüdő és trachearendszer;

■  a hasdúclánc dúcai összenőttek; ez a sokféle fejlett érzékszerv­vel együtt fejlett viselkedésformákat tesz lehetővé;

■  belső megtermékenyítésű váltivarú állatok; sok faj nőstényére jellemző az ivadékgondozás meghatározott típusa;

■  közvetlen fejlődésű állatok.

Ellenőrző kérdések. 1. Milyen testtájakra tagolódik a pókok teste? 2. Milyen végtagjai vannak a pókoknak? 3. Mi a szövőszemölcs és a pókháló? 4: Milyen jellemző vonásai vannak a pókok emésztő szerv­rendszere felépítésének és emésztésének?

Gondolkozzatok. Mivel magyarázható az, hogy a fogóhálóval vadá­szó pókok látása kevésbé fejlett, mint a nem fogóhálóval vadászó póko­ké?

Alkotó feladat. Hasonlítsátok össze a pók és a gyűrűs féreg vérkeringési rendszerét. Mi az eló'nye mindkettőnek?

A pókfélék sokfélesége

Érdemes felidézni. Milyen életterekben tenyésznek a pókok?

■  A pókfélék szerepe a természetben és az ember életében. Jelenleg körülbelül 30 ezer pókfaj ismert (Ukrajnában több mint ezer). Megtalálhatjuk őket a növényeken, a talajban, az épületeken stb. Csak egy faj, a búvárpók él édesvizekben. 

A víz alatt levegővel telt harang alakú hálót épít. Ez a pók légköri levegővel lélegzik, ame­lyet a potrohán lévő szőrzet segítségével gyűjt össze. Ukrán nyelven „ezüstöcskének" hívják ezt a fajt, feltételezzük, megértettétek, miért? A testét körülvevő' levegő a vízben ezüstösen csillog. Ez a pók jól úszik a vízben, vízi ízeltlábúakra vadászik. A búvárharangban telel át és benne fejlődnek a kis pókok is.

A pókok a természetben szabályozzák a rovarfajok kártevők, vérszívó fajok (böglyök, szúnyogok stb.) számát.

Néhány pókfaj mérge veszélyt jelenthet az ember és háziállatainak egészségére, sőt az életére is. Nagyon veszélyes a madárpók és a dél­amerikai lasszós pók (mastophora) csípése

 

Érdemes megjegyezni, hogy a pókok nem támadják meg az embert, csak védekezésből csípnek.

Ukrajna állatvilágának képviselői közül az ember számára legveszélye­sebb fajok a tarantula és a karakurt. 

A tarantula Ukrajna déli részén él, de felhatolhat az erdős övezetre is, míg a karakurt a Krímben és a sztyeppi övezetben elterjedt. 

A karakurt marása után az egész testben erős fájdalom jelentkezik. A méreg az idegrendszerre hatva először fokozott ingerületi állapotot okoz, amit kábultság és bénultság követ 

A leghatékonyabb kezelés a karakurtméreg ellenszérumának beadása, ami után 3-4 nappal a beteg meggyógyul. Javasolt test melegítése és masszírozása, hogy a méreg a verejtékkel együtt távozzon a szervezetből. Ezenkívül tanácsos a karakurtmarás helyét gyufával még addig kiégetni, amíg a méreg a vérrel szét nem áramlik a testben

A pókméregből különböző gyógyszereket állítanak elő, többek között altatókat és nyugtatókat. Ezért néhány fajt tenyésztenek is, például a madárpókot.

Ukrajnában a pókokon kívül más pókszabású fajok is elterjedtek — atkák, rovarpókok, skorpiók, kaszáspókok, álskorpiók.  

Egyéb pókszabásúak. 

■ Az atkák a pókszabásúak nagyon változatos csoportja, amely több mint 25 ezer fajt számlál (Ukrajnában több mint 3 ezret). A pókoktól eltérően a fejtor és a potroh gyakran teljesen összeolvadt, egységes testtörzset alkotva. A szelvényezetlen törzs elején található a csáprágóból és tapogatólábakból álló fej.

Az atkák átalakulással fejlődő állatok: a petéből hatlábú lárva kel ki. Több vedlés után alakul át kifejlett egyeddé.

Az atkák méretükben, színükben, felépítésük sajátosságai alapján eléggé változatosak. Mindenütt előfordulnak: tengerekben, édesvizekben, a talajban és talajfelszínen, növényeken. Az atkák részt vesznek a talajképződésben: feldolgozzák a szervesanyag-maradványokat, nitrogénvegyületekkel gazdagítják a talajt. A ragadozó atkák pusztítják az ízeltlábúakat — a mezőgazdaság és erdőgazdaság kártevőit. Például a phytoseiideae családba tartozó ragadozó atkákat a takácsatkák elleni biológiai védekezésben alkalmazzák.

A mezőgazdaságnak komoly károkat okoznak a takácsatkák és a gubacsatkák, az élelmiszer-tartalékokat a lisztatkák és mások károsítják. Lakóhelyiségekben, például padlórepedésekben, matracokban, párnák­ban stb. a poratka fordul elő. Elhalt szerves maradványokkal táplálkozik és első látásra nem okoz kárt az embernek, de ez nem így van. Életmű­ködésük termékei, a levedlett kültakaró a porral az ember légútjaiba kerülve bronchiális asztmához hasonló súlyos allergiás rohamot okoz. Ezért gondoskodnunk kell lakóhelyiségeink tisztán tartásáról, vízzel rendszeresen fel kell mosni.

Háziporatkák

 

Méhatka (varoa)

a) lisztatka,     b) rüh atka,   c), d) sajtatkák

Az emberen élősködik a mikroszkopikus méretű (0,2-0,5 milliméteres) rühatka. Hosszú járatokat rág az ember bőrében, abba rakja petéit. A fiatal atkák kijönnek a bőrfelszínre, ivaréretté válnak és párosodnak. A megtermékenyített nőstények behatolnak a bőrbe és új járatokat készítenek, ez elviselhetetlen viszketést okoz, amit a vakarás csak tovább fokoz. Ennek következtében a beteg ember vagy állat testén kiütések jelennek meg. A beteg emberről a rüh az egészségesre közös használati tárgyakkal és közvetlen bőrkontaktussal, például kézfogással terjed. A rühességet speciális kenőcsökkel kezelik.

Emberi és állati élősködő a szőrtüszőatka (demodex) is, amely zsírmirigyekben vagy szőrtüszőkben élősködik.

A szőrtüszőatka pattanásokat, mitesszereket, keléseket (gennyes kép­ződményeket) és hajhullást okozhat. Fertőződni közvetlen érintkezés vagy különböző tárgyak közvetítésével lehet.

Emberi és állati vérrel táplálkoznak a kullancsok, többek között a kutyakullancs, a szarvasmarha kullancs. 

Fejükön különleges szúró-szívó szerv van. Csáprágójával felhasítja a bőrt és bele­akad a bőrbe, majd szúró-szívó szervével jelentős mennyiségű vért szív ki belőle. 

Ennek eredményeként testméretük többszörösére növekszik. Bizonyos idő elteltével, miután a kullancs megszívta magát, lehullik a gazdáról. A kullancsok veszélyes megbetegedések: a fertőző agyvelőgyulladás, a flekktífusz, a kutyák és a szarvasmarha vérvizelése, a piroplazmózis stb. kórokozóit terjesztik

Erdőben vagy mezőn járva célszerű ruházattal védeni testünket.

 ■ Séta után át kell vizsgálni testünket és el kell távolítani a bőrön lévő, de még be nem fúródott kullancsokat. Hasonlóképpen azoktól is meg kell szabadulnunk, amelyek már belekapaszkodtak a bőrbe. Ennek érdekében az állatok potrohán levő légzőnyílásokat be kell kenni vazelinnel - egy bizonyos idő múlva maguktól kiesnek. Nem célszerű erővel kitépni a kullancsot a testből, mert a testben mara dó feji rész gyakran okoz gennyesedést. A vírusos agyvelőgyulladás halálos megbetegedés. A természetben ez a patások, rágcsálók, madarak betegsége. Vérszívás közben a kullancsok átviszik a vírust az állatról az emberre. Ha olyan vidékre utazik az ember, ahol fertőző agyvelőgyulladási gócok vannak, védőoltást kell kérnie

Több mint 1200 skorpiófajt isme­rünk, melyek többsége a trópusi és a szubtrópusi régiókban tenyészik, ahol egyes példányok testnagysága elérheti a 20 cm-t, mint például a csá­szárskorpió. 

Zsákmányukat méreggel ölik meg, amit a mozgékony potrohuk végében található mirigy termel. A mérget a zsák­mány testébe méregfullánk segítségével juttatják be. Számos trópusi faj mérge veszélyes az ember és a háziállatok egészségére.

Kárpáti skorpió

Ukrajna faunájában csak két fajuk ismert. A Kárpátokban elvétve elő­forduló kárpáti skorpió és a Krím hegység erdős zónájában a krími skorpió.

Ezek kis méretű fajok (testhosszuk 40 mm-ig terjedhet, csípésük fáj­dalmas, de nem jelent veszélyt az ember és állatok életére (darázscsípéshez hasonlítható). A krími skorpió szerepel Ukrajna Vörös Könyvében. 

Krimi skorpió

Különböző helyiségek (lakások, könyvtárak, múzeumok stb.) lakója a könyv-álskorpió. A könyveket, rovargyűjteményeket stb. károsító gerinctelenekkel táplálkozik

Röviden a lényeg

 A pókszabásúak legelterjedtebb csoportjai az atkák és a pókok.

■  A talajlakó atkák aktívan részt vesznek a talajképződés folyamata­iban.

■  A pókok és a ragadozó atkák képesek szabályozni a kártevő fajok számát.

■  A pókok között vannak az ember és az állatok egészségére és életére veszélyes mérgező fajok.

■  Az atkák között találunk kultúrnövényeket károsító, élelmiszertartalé­kokat megsemmisítő, veszélyes betegségeket terjesztő vérszívó (kul­lancs) fajokat, az ember és a háziállatok parazitáit.

Ellenőrző kérdések. 1. A pókok mely vadászati módját ismeritek? 2. Mely pókok csípése veszélyes az emberre? 3. Milyen hasznot hozhatnak az ember­nek és a gazdaságnak a pókok? 4. Mi a szerepük az atkáknak a talaj képződés­ben? 5. Milyen betegségeket terjesztenek a kullancsok?

Gondolkozzatok. Miért kisebbek az ízeltlábúak méretei a gerincesekhez képest?

Az Ízeltlábúak (Arthropoda) törzse. Rákfélék osztálya
Членистоногі. Ракоподібні

Célunk: megismerkedni az ízeltlábúak általános szerveződési sajátosságaival, felépítésük jellegzetességeivel

Az állatok mely képviselőivel ismerkedünk?

Két nagy altörzsre osztja őket a rendszertan

•Állkapcsosok (Mandibulata)

•1. altörzs: Csápos ízeltlábúak (Antennata) 

•osztály: Rákok (Crustacea)

•osztály: Ikerszelvényesek (Diplopoda)

•osztály: Százlábúak (Chilopoda)

•osztály: Rovarok (Insecta)

•Állkapocs nélküliek (Amandibulata)

•2. altörzs: Csáprágós ízeltlábúak (Chelicerata)

osztály: Pókszabásúak (Arachnoidea)

Elöljáróban pár érdekesség: 

Az állatvilág legnépesebb törzse mind fajokban mind egyedszámban.

• Az ismert fajok 90 %-a ízeltlábú, ami már közel 1000000 fajt jelent, ámde egyes becslések 2,5-10

millióra teszik a fajok számát.

• A világon nyilvántartott fajok száma évente kb. 1000.rel nő

• A rovarok egyedszáma 1018 nagyságrendű. Ez azt jelenti, hogy minden emberre kb. 1 millió ízeltlábú jut.

• Az erdei vöröshangyák egy nagyobb bolyában 200-400 ezer dolgozó is élhet. Egyes afrikai hangyáknál

az egyedszám elérheti bolyonként a 22 millió egyedet is.

• Törökországban egy sáskajárás során 3 hónap alatt 1200 tonna sáskát szedtek össze. Az amerikai

Nebraska államban megfigyelték, hogy egy sáskaraj 160 km széles, 480 km hosszú és 800 m magas

tömegként zúdult előre melynek becsült egyedszáma 124 billió lehetett.

Az elkövetkező órákon mi három osztály képviselője példáján ismerkedünk az állatvilág legnagyobb törzsével: rákok, rovarok és pókszabásúak.

Tekintsük át közös jellemzőiket.

Az állatvilág fajokban legjelentősebb törzse. Képviselő benépesítik a Föld valamennyi élőhelyét.

Testük szelvényekből áll. Minden szelvényhez 1 pár (2db) végtag kapcsolódik. A végtagok különálló darabkákból - ízekből - állnak, melyek mozgathatóan kapcsolódnak egymáshoz. 

Testük szelvényei testtájakba tömörülnek. Ezek a fej, tor és potroh. A különböző testtájakon a végtagok különböző funkciókat látnak el. (pl: a fejen szájszervekké módosultak, a toron - járólábakká)

Külső vázuk anyaga a kitin, mely szilárdítja és védi az állat szervezetét. Vázuk nem nő együtt az állattal, ezért időnként le kell vetni. Ez a vedlés. A váz belső falához különálló izmok tapadnak. Ezek biztosítják mozgásuk változatos formáit. Lábaik ízekbőll állnak.

Testüregük a kevert (mixocel) elnevezést kapta, mivel úgy képződik, hogy fejlődésük egy bizonyos pontján a másodlagos testüreget bélelő hám összeolvad az elsődleges testüreg maradványaival.

A belső szervek közötti teret zsírtest tölti ki.  E szövet sejtjei változatos feladatokat látnak el: 

• tartalék tápanyagokat raktároznak
• eltávolítják a testüregfolyadékból az anyagcseretermékeket
• vérsejteket termelnek
• védelmi szerepet töltenek be.

Izomzatuk harántcsíkolt, és a kitinvázhoz tapad, azt mozgatja.

Szájszerveik a táplálék anyagához és a táplálékszerzés módjához alkalmazkodnak.

Az egyes szervrendszerek jellemzőit tekintsük át a táblázat alapján:

A rákok osztálya

A rákok az ízeltlábúak törzsébe tartozó osztályt alkotnak. 

Általában vízben élnek, de néhány szárazföldi fajuk is van. 

Kutikulájukba a kitin mellett mész épül be, amely a páncél szilárdságát, keménységét fokozza. 

Fejük és toruk egységes fejtorrá nőtt össze.

Az osztályba nagyon eltérő testfelépítésű fajok tartoznak. Közülük a továbbiakban csak a legismertebb magasabb rendű rákokról lesz szó. Ilyen például a hazai vizekben is előforduló folyami rák. 

Rákok mozgása 

A magasabb rendű rákoknak szelvényenként egy-egy pár ízelt lábuk van. Az ízelt lábak a fejtor elején 2 pár csáppá és szájszervekké módosultak, a fejtor többi végtagjai a járólábak, számuk a magasabb rendű rákoknál 5 pár. Ezek közül az első pár gyakran ollóvá módosul. Az olló a zsákmány megragadására és széttépésére szolgál. Járólábaikkal a rákok a szilárd aljzaton mozoghatnak. A potroh lábainak az ivadékgondozásban van szerepük, a fejlődő utódokat tartják.

A rákok közmondásos hátrálásából annyi igaz, hogy veszély esetén potrohukat hasuk alá csapják, így evezve gyorsan hátrafelé szökellhetnek a vízben. A potroh utolsó, lapos szelvénye ilyenkor evezőként működik.

Külső félépítés:

›Fej:

›Fejtövis

›Érzékszervek:

›Összetett szemek mozgatható szarvacskákon

›Rövid csápok (antennulák) – tapintás

›Hosszú csápok (antanna) – szaglás

›Szájszervek:

›Felső ajak (száj fölötti lemez)

›1 pár felső állkapocs (aprítás)

›2 pár alsó állkapocs

›Tor: 8 szelvényből áll

›A tor egybeforrott, rögzült a fejjel, nem mozgatható

›3  állkapocsláb (mandibula)

›5 párjáróláb. Ezek közül az első pár gyakran ollóvá módosul. Az olló a zsákmány megragadására és széttépésére szolgál. Járólábaikkal a rákok a szilárd aljzaton mozoghatnak.

›Potroh: 6 szelvény + végbéllemez

›A potrohlábak kettéágazóak az ivadékgondozásban van szerepük, a fejlődő utódokat tartják.

›A potrohlábak és a végbéllemez farokúszót alkot, amivel úszik.

Szerveződési sajátosságok

›A magasabb rendű rákok ragadozók, illetve mindenevők. 

A táplálék megszerzésében és feldarabolásában segítenek az ízelt lábak módosulásából származó szájszervek, valamint az olló, amely első járóláb átalakulásával jön létre egyes fajokban.

Bélcsatornájuk változatos, az előbél egy szakasza gyakran rágógyomorrá alakul, fejlett középbél mirigyük  - májuk - emésztő- és felszívószerv. Az emésztésben és a felszívásban a középbéli mirigy is fontos szerepet játszik.

Légzés

›A rákok kopoltyúval lélegeznek. A kopoltyún keresztül kicserélt légzési gázokat a hemolimfa (vérnyirok) szállítja a szervezetben. 

A magasabb rendű rákok kopoltyúi a járólábak tövén eredő nyúlványok, amelyet oldalról a fejtor kutikulaborítása véd a sérülésektől. 

Keringési rendszer - nyitott

Az ízeltlábúaknál megjelenik a szív, ami egy izmos szerv. Legfőbb feladata, hogy mozgásban tartsa a vért, keringesse azt a szervezetben. 

Hogyan működik a szív? Mikor az izomrostok összehúzódnak a szív beltere (térfogata) csökken, a vér kipréselődik az erekbe. Annak érdekében, hogy a vér csak a kivezető erek (artériák) felé indulhasson a szívben billentyűk vannak. Szívbillentyűk biztosítják azt is, hogy a szív újabb kitágulásakor csak a bevezető erekből (vénákból) áramoljon be a vér.

   Hogyan működik a folyami rák keringése?

Szívük a hátoldalon helyezkedik el. Összehúzódásaival kipumpálja a vért az erekbe, amik a testüregbe nyílnak. A vér körülmossa a szerveket és átadja nekik a sejtműködéshez elengedhetetlen, éltető oxigént, egyúttal felveszi a sejtekben a működések során felgyülemlett szén-dioxidot. A szén-dioxiddal dúsított vér a szív oldalrésein át testüregből visszaáramlik a szívbe, ami a kopoltyúk felé irányítja. A kopoltyúknál a CO2 kicserélődik O2 -re, és az immár oxigénnel dúsított vér ismét a szívbe irányul. Onnan aztán újra kilökődik a szervek felé.

›kiválasztószerveik lehetnek csáp- és állkapcsi mirigyek, amelyek módosult vesécskék, de megjelennek már a Malpighi-edények is.
A folyami rák kiválasztó szerve a zöld mirigy.

›Idegrendszerük az egyszerű hasdúclánctól a fejlett, központosult agydúcig sokféle változatot mutat.

A folyami ráknál agydúcot, garat alatti dúcot, az őket összekötő garat körüli ideggyűrűt és hasi idegdúcláncot figyelhetünk meg. Ezek alkotják a központi idegrendszert. A tőlük eredő idegszálak - a környéki adegrendszer részei.

›Érzékszerveik fejlettek, egyszerű és összetett szemeik (mozaikus látásuk), érzéksertéik, helyzetérző szerveik vannak. 

A helyzetérző szervek a rövid csápok (antennulák) tövénél helyezkednek el. Ezek kis bemélyedések, melyek érzékelő sejtréteggel vannak kibélelve. A bemélyedésekben homokszemcsék vannak. Ha a rák normális testhelyzetben  - azaz hassal lefelé - vannak, a homokszemcsék a gödröcske mélyén lévő sejteket ingerlik, ám ha a rákot valami a hátára fordította, a szemcsék a gödröcske fenti sejtjeire gyakorolnak nyomást. Az állat ilyenkor visszafordul a hasára.

Érdekes tudni, hogy vedléskor a gödröcskékben lévő homokszemcsék a levetett páncéllal együtt eltávolítódnak. Ilyenkor az állat ollóival aprólékosan kiválogatja a megfelelő méretű homokszemcséket és "feltölti" a helyzetérzékelő gödröcskéket. 

Ennek leellenőrzésére elvégeztek egy kísérletet:

Egy frissen vedlett rákot olyan akváriumba helyeztek, amelyben homokszemcsék helyett vasreszelék volt. Megvárták, amíg az állat "feltölti" helyzetérzékelő gödröcskéit. Ekkor a hátára helyeztek egy mágnest, ami odavonzotta a reszelékdarabkákat. Ez arra késztette a rákot, hogy a hátára forduljon.

Szaporodás

›A rákok kizárólag ivarosan szaporodnak. A megtermékenyítés belső, a fejlődés közvetlen, azaz a petékből előbújó rákocskák hasonlóak a kifjlett egyedekhez. 

Ivarmirigyeik a szív alatt, a bélcső felett helyezkednek el. A petefészek (ovarium) páros szerv. A hímek ivarszerve háromlebenyű. A hím a spermatophorát a nőstény ivarnyílásának közelébe tapasztja. A megtermékenyített petéket fonalak kötik egymáshoz és a potrohlábakhoz. Az anyaállat tavaszig a potrohlábain hordozza a a megtermékenyített petéket. A lábak mozgatása biztosítja a peteburkon belül fejlődő embriók megfelelő oxigénellátását, de így is csak 20 kis rák kel ki. A frissen kikelt rákok szelvényszáma teljes, minden testrészük kialakult, külalakjuk csaknem azonos a felnőtt állatokéval. Nincs lárvalak, epimorfózissal (kifejlés) fejlődnek. Később elhagyják anyjuk potrohát és önálló életet kezdenek. Növekedési és vedlési periódusok váltják egymást. A 4. évre válnak ivaréretté, innentől kezdve a nőstények évente kétszer, a hímek egyszer vedlenek.

Rákok képviselői

A folyami rák sekély, tiszta élővizekben él. Szaglása jó: a vízbe helyezett döghús például gyorsan előcsalja a rejtekhelyéről. A hím 18, esetleg 25 centiméter hosszú, a nőstény 15 centiméternél rövidebb. A fejtort egységes hátpajzs (carapax) borítja. Két összetett szeme mozgatható, henger alakú nyélen helyezkedik el. Az elülső csáppár csaknem olyan hosszú, mint az állat teste. 5 pár járólába van, közülük az első pár – főleg a hímnél – igen erőteljes ollókban végződik. A második és harmadik pár járólábon is kis ollók vannak.

A homár tengeri rák. Ollójának és izmos potrohának izomzata az ínyencek kedvelt csemegéje.

A vízibolhák az alacsonyabb rendű rákok közé tartoznak. Akváriumi halak táplálására tenyésztik őket.

Sok rák nem vízben, hanem szárazföldön él. A pinceászka talán a legismertebb szárazföldi rák. A népnyelv „pincebogárnak” nevezi. 1–2 cm-es, szürke, lapos testű állat. Sötét, nyirkos helyeken él, mivel légzőszervével csak a párás levegőből képes oxigént fölvenni. A talajképzésben játszik fontos szerepet.

Pinceászka

Folyami rák

Homár

Vízibolha

Vízibolha testfelépítése

Felirat hozzáadása

A krill, vagy világítórákok a rákok altörzsébe és a felsőbbrendű rákok osztályába tartozó rend. A világítórákok fontos tagjai a zooplanktonnak, főleg mint táplálék jelentősek a sziláscetek, manták, bálnafélék, fókák és néhány tengerimadár-faj számára. A krill norvég szó, halivadékot jelent. A világítórákok a világ minden óceánjában előfordulnak.

A tápláléklánc sarkköve. Ezek a rákocskák planktonnal (fitoplankton) és a náluk kisebb állatokkal táplálkoznak és ezek anyagait teszi fogyaszthatóvá a krillen élő jóval nagyobb szervezetek számára. 

A krillek (és a zooplankton fajainak többsége) jelentős napi függőleges vándorlást végez. Ezáltal éjjel a felszínközeli, nappal a mélyebben élő ragadozóknak nyújt biztos táplálékforrást. 

Ellenőrző kérdések

1. Milyen testtájakat különíthetünk el az ízeltlábúaknál, mi jellemző a rákokra?
2. A képek természetes élőhelyükön ábrázolnak rákokat. Mit figyeltek meg színezetükön? 
     
3. Mi tölti ki a testüreget? Milyen funkciókat lát el?
4. Milyen vázuk van az ízeltlábúaknak? Milyen anyagok biztosítják a szilárdságát a rákoknál?
5. Sorold fel az emésztőrendszer állomásait (táblázat).
6. Milyen végtagok figyelhetők meg a rákok fejtorán?
7. Miből áll a potroh? Milyen feladatai vannak?
8. Hogyan működik a rák keringési rendszere?
9. Milyen félépítése van a rákok idegrendszerének?
10. Milyen érzékszervei vannak a folyami ráknak?
11. Hogyan szaporodik a folyami rák? Milyen nemi jellegek különböztetik meg a hímeket a nőstényektől?
12. A rákok osztályának mely képviselőit ismeritek még? (nemcsak az itt felsoroltakat lehet jellemezni)
13. Milyen jelentősége van a rákféléknek a természetben és az emberek életében?