A pókfélék osztálya. A pókok. Felépítésük és életmódjuk sajátosságai

A pókfélék osztálya. A pókok. Felépítésük és életmódjuk sajátosságai

A pókfélék osztálya. A pókok. Felépítésük és életmódjuk sajátosságai

■■■■ Érdemes felidézni. Mi a külső emésztés (testen kívüli emésztés)?

Az ízeltlábúak három altípusa közül az egyik a csáprágósok elneve­zést kapta az első pár végtagról (az úgynevezett szájfüggelékről), a csáprágóról, amely az áldozat megragadására és felaprózására szolgál. A legtöbb mai csáprágós a pókfélék osztályába tartozik.

A pókfélék osztálya közel 70 ezer (Ukrajnában több mint 4 ezer) fajt foglal magába, amelyek zömmel a szárazföldön élnek, de találunk közöttük édesvízi és tengeri fajokat is. Testük fejtorra és potrohra tago­lódik. A fejtoron hat pár végtag található: két csáprágó, két tapogató és négy pár járóláb. A potrohon vagy teljesen hiányoznak a végtagok, vagy módosult végtagok vannak (szövőszemölcs, tracheatüdó' stb.).

A pókszabásúak egyik legelterjedtebb csoportja a pókok. Legnagyobb testméretűek a madárpókok. Az óriás tarantula testhossza eléri a 9 cm-t, a lábainak fesztávolsága a 40 cm-t.

■   A pókok külső felépítésének sajátosságai. 

A fejtort szilárd mellpajzs borítja, melynek elején helyezkednek el az egyszerű szemek, rendszerint négy pár. A csáprágók mozgékony karmokban végződnek, amelyeknek a zsákmány megölésében, megragadásában, feldarabolásá­ban és az ellenség elleni védekezésben van szerepe. A tapogatólábakat dús érzőszőrök borítják. Ezek segítségével dögönyözi zsákmányát, tisztítja meg a csáprágóját a táplálék elfogyasztása után. A nőstényeknél ezek a végtagok a kokon szövésében is szerepet játszanak.

A hálót szövő pókok járólábainak lábfején különleges horogszerű és fésűszerű karom van. A lábak felső ízein gyakran különleges szőrszálak vannak, amelyek ragacsos váladékot választanak ki, ami a felületekhez való ragasztást szolgálja.

A potroh testszelvényei gyakran összenőttek. A köz­ismert keresztes pók potrohának alsó részén a légzőszerv: a trachea­tüdő és a trachearendszer nyílásai láthatók. A potroh alsó részének elülső felén vannak az ivarnyílások, felső részén három pár szövőszemölcs, felületükön a szövőmirigyek számos kivezető nyílásával.

A fejtort és a potrohot egy vékony nyél köti össze. Ez biztosítja a potroh mozgékonyságát. 

A pókháló szerepe a pókok életében. A háló szolgálhat a zsákmány megfogására, lakóhelyük kibélelésére, készülhet belőle gubó a peték részére és a fiatal pókok kirajzását is segíti. A pókhálófonál rendkívül szilárd természetes anyag: kétszer erősebb az ugyanilyen átmérőjű acéldrótnál.

Sok pókfaj készít fogóhálót. A hálószövés a fajra jellemző', a különböző' pókfajoknak sajátságos „névjegye". Azonnal felismeritek a keresztes pók fogóhálóját: függőlegesen van kifeszítve a növények vagy más tárgyak közé. 

A küllők közé csigavonalban fonalat húz, amelyeket ragadós cseppekkel borít. Ehhez a fonálhoz ragad a zsákmány. A fogóháló közepétől egy jelzőfonál vezet, amelynek rezgéséből a pók megtudja, hogy a hálóba zsákmány került.

■  A pókok belső felépítésének és életműködésének sajátosságai.

■  A pókok testét kutikula borítja, amelyet egy vékony réteg viasszerű anyag véd a párologtatástól.

Táplálkozásuk alapján a pókok mind ragadozók. Különböző ízeltlábú­akra vadásznak (rovarokra, más pókfélékre). Némely madárpók faj kisebb gerinces állatokkal (békákkal, gyíkokkal, kígyókkal, madarakkal) táplál­kozik. Például a brazíliai madárpók, a grammostola fiatal kígyókra vadá­szik.

A pókok csak folyékony táplálék felvételére képesek. Ennek kedvez a gyomron kívüli emésztés. A zsákmány testébe a nyállal együtt bespriccelt emésztőnedv elfolyósítja és részben megemészti annak tartalmát. A pók szívógyomra a bélcsatornába viszi a táplálékot. A szívógyomor előtt elhe­lyezkedő szűrőkészülék megakadályozza a szilárd táplálékrészecskék bejutását a tápcsatornába. A táplálék megemésztése a középbélben fejező­dik be a fejlett emésztőmirigy nedveinek hatása alatt.

■  A pókok vadászata nagyon változatos. Mint tudjátok, a keresztes pókok és számos más pókfaj háló segítségével ejti el zsákmányát. Mások meglesik áldozatukat (például a tarantula) vagy egy meghatározott távol­ságból figyelik, aztán egy-két ugrással rávetik magukat áldozatukra (ugrópókok).

Érdekes módon vadásznak a csu­paszpókok (szcitodesz) rendjének kép­viselői. 1-2 cm távolságból észrevéve áldozatukat, a csáprágóból cikcakkban pókfonalat köpnek zsákmányukra, ez a levegőn megszilárdulva odaragasztja a zsákmányt valamely felülethez. Az uructea pókfonálból szövedéket készít, és amikor a zsákmány beleakad vagy mellette halad el, hosszú pókfonál­kötegeket dob rá és beletekeri a zsák­mányt.

A pókok fő kiválasztószervei a Malpighi-edények - olyan csövecskék, amelyeknek vakon végződő vége a testüregbe, a másik végük a bélcsatornába nyílik. Amikor a vérnyirok körülfolyja a csövecskéket, az anyagcseretermékek a falukon keresztül a belsejükbe jut­nak, majd onnan a bélcsatornán keresztül kiürülnek.

■ A pókok vérkeringési rendszere szívből és véredényekből áll. A szív egy lüktető izmos tömlő, amely a potroh hátoldalán helyezkedik el. A szívtől artériák vezetnek, amelyeken a vérnyirok a testüregbe áramlik. A vérnyirok oxigént, táp- és egyéb anyagokat szállít.

■   Légzőszerveik elsősorban a páros tracheatüdők. Üregükben könyvla­pokhoz hasonló párhuzamos lemezek húzódnak. A potrohon lévő légzőnyí-lásokon keresztül kapják a levegőt. A tracheatüdőkön kívül a pókok többségének trachearendszere is van. Ezek olyan csövecskék, amelyek a levegőt a szövetekig és szervekig szállítják.

■   A pókok idegrendszere agyból és garat alatti dúcból áll. Ez az idegtömb a hasdúclánc idegdúcainak összenövéséből keletkezett.

■   A pókok érzékszervei változatosak. A végtagokon és testfelületen találhatóak a tapintás és kémiai érzékelés szervei - az érzőszőrök, ame­lyek idevégződésekkel állnak kapcsolatban. Például képesek érzékelni a fogóháló fonalai feszességének fokát, amikor zsákmány kerül bele.

Többségüknek négy pár egyszerű szeme (pontszeme) van, amelyek közül az első pár a fejlettebb. Szemük meg tudja különböztetni a tárgyak alakját, színét és meg tudja határozni a tőlük lévő távolságot. Egyes pókok képesek hangkeltésre és a hangok felfogására is. m Szaporodásuk. A pókok váltivarú belső megtermékenyítésű állatok. A hímek a nőstényektől külső felépítésükben és méretükben is különböznek. A nephila-pók rend néhány fajának nősténye a hímtől 1000-1500-szor nagyobb! Számos pókfajnál bonyolult párzási magatartás figyelhető meg.

A keresztes pók hímje lábának karmaival ritmikusan húzogatja a nőstény fogóhálóját. Ennek kell előkészíteni a nőstényt a párzásra: bizonyos idő elteltével kezdi megkülönböztetni a hímet a zsákmánytól.

Ismeretes, hogy számos pókfaj nősténye, például a karakurt és annak közeli rokona, a „fekete özvegy" porosodás után felfalja a hímet. Hogy ezt elkerülje, a csodapók hímje a nősténynek egy sajátos nászajándékot készít. A nőstényhez közeledve maga előtt tartja a pókhálóba csomagolt legyet. Ameddig a nőstény az ajándékból lakmározik, addig a hím párosodik vele és gyorsan eltűnik.

Az ugrópókok hímje a nőstényhez közeledve számos (több mint 100) félkört ír le, majd megállva mellette eszelősen körözni kezd körülötte. Úgy vélik, az ilyen bonyolult násztánc arra hivatott, hogy figyelmeztesse a ragadozó nőstényt: nem zsákmány, hanem egy hím van előtte

Növekedésük és fejlődésük.

A nőstények a megtermékenyített petéket pókhálóból szőtt kokonba rakják. A petékből a kifejletthez hasonló pókok kelnek ki. Többször is vedlenek, míg ivarérett egyedek­ké növekednek.

Sok fajnál jól fejlett az ivadék­gondozás. A keresztes pók nősténye ősszel a pusztulása előtt a kokonokat olyan magasra akasztja, ahol

nem érhetik el ellenségeik. Más pókfajok őrzik a kokont és gondoskod­nak róla (karakurt, tegeneria). A tarantula nősténye az üregbe beeső napsugarakkal melegíti a kokont, képes hátsó pár lába segítségével más helyre vinni azt. Amikor a pókocskák kelnek, a nőstény lábaival tartja a kokont, a kikelő pókok átmásznak az állat hátára. Meghatározott ideig a nőstény védelme alatt élnek, idővel a nőstény nagy távolságokra vándorol. A pókocskák eközben lepotyognak a hátá­ról, így jutnak el nagy távolságokra. Egyes fajok nőstényei a kicsiket meghatározott ideig félig emésztett zsákmánnyal etetik.

Röviden a lényeg

A pókok a pókfélék osztályának egy csoportja, melynek jellem­zői:

■  testük fejtorra és potrohra tagolt;

■  a fejtoron hat pár végtag található: két csáprágó, két tapogató­láb és négy pár járóláb;

■  képesek hálót szőni: a szövőmirigyek a potrohban vannak, kive­zető nyílásuk a három pár szövőszemölcs felületére nyílik; a pókfonál fontos szerepet tölt be a pók életében^: fogóhálót, kokont stb. készít belőle;

■  ragadozók; jellemző a külső (testen kívüli) emésztés: az emész­tőnedvet a méreggel egyszerre juttatja a zsákmány testébe;

■  kiválasztó szervei: kiválasztó csövecskék (Malpighi-edények);

■  vérkeringési rendszere nyílt - szív és véredények alkotják;

■  légzőszervük tracheatüdő és trachearendszer;

■  a hasdúclánc dúcai összenőttek; ez a sokféle fejlett érzékszerv­vel együtt fejlett viselkedésformákat tesz lehetővé;

■  belső megtermékenyítésű váltivarú állatok; sok faj nőstényére jellemző az ivadékgondozás meghatározott típusa;

■  közvetlen fejlődésű állatok.

Ellenőrző kérdések. 1. Milyen testtájakra tagolódik a pókok teste? 2. Milyen végtagjai vannak a pókoknak? 3. Mi a szövőszemölcs és a pókháló? 4: Milyen jellemző vonásai vannak a pókok emésztő szerv­rendszere felépítésének és emésztésének?

Gondolkozzatok. Mivel magyarázható az, hogy a fogóhálóval vadá­szó pókok látása kevésbé fejlett, mint a nem fogóhálóval vadászó póko­ké?

Alkotó feladat. Hasonlítsátok össze a pók és a gyűrűs féreg vérkeringési rendszerét. Mi az eló'nye mindkettőnek?

A pókfélék sokfélesége

Érdemes felidézni. Milyen életterekben tenyésznek a pókok?

■  A pókfélék szerepe a természetben és az ember életében. Jelenleg körülbelül 30 ezer pókfaj ismert (Ukrajnában több mint ezer). Megtalálhatjuk őket a növényeken, a talajban, az épületeken stb. Csak egy faj, a búvárpók él édesvizekben. 

A víz alatt levegővel telt harang alakú hálót épít. Ez a pók légköri levegővel lélegzik, ame­lyet a potrohán lévő szőrzet segítségével gyűjt össze. Ukrán nyelven „ezüstöcskének" hívják ezt a fajt, feltételezzük, megértettétek, miért? A testét körülvevő' levegő a vízben ezüstösen csillog. Ez a pók jól úszik a vízben, vízi ízeltlábúakra vadászik. A búvárharangban telel át és benne fejlődnek a kis pókok is.

A pókok a természetben szabályozzák a rovarfajok kártevők, vérszívó fajok (böglyök, szúnyogok stb.) számát.

Néhány pókfaj mérge veszélyt jelenthet az ember és háziállatainak egészségére, sőt az életére is. Nagyon veszélyes a madárpók és a dél­amerikai lasszós pók (mastophora) csípése

 

Érdemes megjegyezni, hogy a pókok nem támadják meg az embert, csak védekezésből csípnek.

Ukrajna állatvilágának képviselői közül az ember számára legveszélye­sebb fajok a tarantula és a karakurt. 

A tarantula Ukrajna déli részén él, de felhatolhat az erdős övezetre is, míg a karakurt a Krímben és a sztyeppi övezetben elterjedt. 

A karakurt marása után az egész testben erős fájdalom jelentkezik. A méreg az idegrendszerre hatva először fokozott ingerületi állapotot okoz, amit kábultság és bénultság követ 

A leghatékonyabb kezelés a karakurtméreg ellenszérumának beadása, ami után 3-4 nappal a beteg meggyógyul. Javasolt test melegítése és masszírozása, hogy a méreg a verejtékkel együtt távozzon a szervezetből. Ezenkívül tanácsos a karakurtmarás helyét gyufával még addig kiégetni, amíg a méreg a vérrel szét nem áramlik a testben

A pókméregből különböző gyógyszereket állítanak elő, többek között altatókat és nyugtatókat. Ezért néhány fajt tenyésztenek is, például a madárpókot.

Ukrajnában a pókokon kívül más pókszabású fajok is elterjedtek — atkák, rovarpókok, skorpiók, kaszáspókok, álskorpiók.  

Egyéb pókszabásúak. 

■ Az atkák a pókszabásúak nagyon változatos csoportja, amely több mint 25 ezer fajt számlál (Ukrajnában több mint 3 ezret). A pókoktól eltérően a fejtor és a potroh gyakran teljesen összeolvadt, egységes testtörzset alkotva. A szelvényezetlen törzs elején található a csáprágóból és tapogatólábakból álló fej.

Az atkák átalakulással fejlődő állatok: a petéből hatlábú lárva kel ki. Több vedlés után alakul át kifejlett egyeddé.

Az atkák méretükben, színükben, felépítésük sajátosságai alapján eléggé változatosak. Mindenütt előfordulnak: tengerekben, édesvizekben, a talajban és talajfelszínen, növényeken. Az atkák részt vesznek a talajképződésben: feldolgozzák a szervesanyag-maradványokat, nitrogénvegyületekkel gazdagítják a talajt. A ragadozó atkák pusztítják az ízeltlábúakat — a mezőgazdaság és erdőgazdaság kártevőit. Például a phytoseiideae családba tartozó ragadozó atkákat a takácsatkák elleni biológiai védekezésben alkalmazzák.

A mezőgazdaságnak komoly károkat okoznak a takácsatkák és a gubacsatkák, az élelmiszer-tartalékokat a lisztatkák és mások károsítják. Lakóhelyiségekben, például padlórepedésekben, matracokban, párnák­ban stb. a poratka fordul elő. Elhalt szerves maradványokkal táplálkozik és első látásra nem okoz kárt az embernek, de ez nem így van. Életmű­ködésük termékei, a levedlett kültakaró a porral az ember légútjaiba kerülve bronchiális asztmához hasonló súlyos allergiás rohamot okoz. Ezért gondoskodnunk kell lakóhelyiségeink tisztán tartásáról, vízzel rendszeresen fel kell mosni.

Háziporatkák

 

Méhatka (varoa)

a) lisztatka,     b) rüh atka,   c), d) sajtatkák

Az emberen élősködik a mikroszkopikus méretű (0,2-0,5 milliméteres) rühatka. Hosszú járatokat rág az ember bőrében, abba rakja petéit. A fiatal atkák kijönnek a bőrfelszínre, ivaréretté válnak és párosodnak. A megtermékenyített nőstények behatolnak a bőrbe és új járatokat készítenek, ez elviselhetetlen viszketést okoz, amit a vakarás csak tovább fokoz. Ennek következtében a beteg ember vagy állat testén kiütések jelennek meg. A beteg emberről a rüh az egészségesre közös használati tárgyakkal és közvetlen bőrkontaktussal, például kézfogással terjed. A rühességet speciális kenőcsökkel kezelik.

Emberi és állati élősködő a szőrtüszőatka (demodex) is, amely zsírmirigyekben vagy szőrtüszőkben élősködik.

A szőrtüszőatka pattanásokat, mitesszereket, keléseket (gennyes kép­ződményeket) és hajhullást okozhat. Fertőződni közvetlen érintkezés vagy különböző tárgyak közvetítésével lehet.

Emberi és állati vérrel táplálkoznak a kullancsok, többek között a kutyakullancs, a szarvasmarha kullancs. 

Fejükön különleges szúró-szívó szerv van. Csáprágójával felhasítja a bőrt és bele­akad a bőrbe, majd szúró-szívó szervével jelentős mennyiségű vért szív ki belőle. 

Ennek eredményeként testméretük többszörösére növekszik. Bizonyos idő elteltével, miután a kullancs megszívta magát, lehullik a gazdáról. A kullancsok veszélyes megbetegedések: a fertőző agyvelőgyulladás, a flekktífusz, a kutyák és a szarvasmarha vérvizelése, a piroplazmózis stb. kórokozóit terjesztik

Erdőben vagy mezőn járva célszerű ruházattal védeni testünket.

 ■ Séta után át kell vizsgálni testünket és el kell távolítani a bőrön lévő, de még be nem fúródott kullancsokat. Hasonlóképpen azoktól is meg kell szabadulnunk, amelyek már belekapaszkodtak a bőrbe. Ennek érdekében az állatok potrohán levő légzőnyílásokat be kell kenni vazelinnel - egy bizonyos idő múlva maguktól kiesnek. Nem célszerű erővel kitépni a kullancsot a testből, mert a testben mara dó feji rész gyakran okoz gennyesedést. A vírusos agyvelőgyulladás halálos megbetegedés. A természetben ez a patások, rágcsálók, madarak betegsége. Vérszívás közben a kullancsok átviszik a vírust az állatról az emberre. Ha olyan vidékre utazik az ember, ahol fertőző agyvelőgyulladási gócok vannak, védőoltást kell kérnie

Több mint 1200 skorpiófajt isme­rünk, melyek többsége a trópusi és a szubtrópusi régiókban tenyészik, ahol egyes példányok testnagysága elérheti a 20 cm-t, mint például a csá­szárskorpió. 

Zsákmányukat méreggel ölik meg, amit a mozgékony potrohuk végében található mirigy termel. A mérget a zsák­mány testébe méregfullánk segítségével juttatják be. Számos trópusi faj mérge veszélyes az ember és a háziállatok egészségére.

Kárpáti skorpió

Ukrajna faunájában csak két fajuk ismert. A Kárpátokban elvétve elő­forduló kárpáti skorpió és a Krím hegység erdős zónájában a krími skorpió.

Ezek kis méretű fajok (testhosszuk 40 mm-ig terjedhet, csípésük fáj­dalmas, de nem jelent veszélyt az ember és állatok életére (darázscsípéshez hasonlítható). A krími skorpió szerepel Ukrajna Vörös Könyvében. 

Krimi skorpió

Különböző helyiségek (lakások, könyvtárak, múzeumok stb.) lakója a könyv-álskorpió. A könyveket, rovargyűjteményeket stb. károsító gerinctelenekkel táplálkozik

Röviden a lényeg

 A pókszabásúak legelterjedtebb csoportjai az atkák és a pókok.

■  A talajlakó atkák aktívan részt vesznek a talajképződés folyamata­iban.

■  A pókok és a ragadozó atkák képesek szabályozni a kártevő fajok számát.

■  A pókok között vannak az ember és az állatok egészségére és életére veszélyes mérgező fajok.

■  Az atkák között találunk kultúrnövényeket károsító, élelmiszertartalé­kokat megsemmisítő, veszélyes betegségeket terjesztő vérszívó (kul­lancs) fajokat, az ember és a háziállatok parazitáit.

Ellenőrző kérdések. 1. A pókok mely vadászati módját ismeritek? 2. Mely pókok csípése veszélyes az emberre? 3. Milyen hasznot hozhatnak az ember­nek és a gazdaságnak a pókok? 4. Mi a szerepük az atkáknak a talaj képződés­ben? 5. Milyen betegségeket terjesztenek a kullancsok?

Gondolkozzatok. Miért kisebbek az ízeltlábúak méretei a gerincesekhez képest?