A rovarok sokfélesége. Rovarrendek általános jellemzői. Різноманітність комах

A rovarok sokfélesége.

Rovarrendek általános jellemzői.

Közvetlen fejlődéssel fejlődő rovarok:

Tetvek rendje. 

A tetvek az ember és más emlősök szárnyatlan külső parazitái. Több mint 200 fajuk ismert. Lapított testük és rövid csápjuk van. Lábaik végén lévő mozgatható karmaikkal összeszorítják a szőrszálakat, úgy tapadnak a gazdaszervezethez. A tetveknek szúró-szívó szájszervük van, amelynek segítségével szívják a gazdaszervezet vérét. Ukrajnában disznó-, szarvasmarhatetű és az emberen élősködő fejtetű, ruhatetű, lapostetű honos.

Ruhatetű

Az emberen élősködők élhetnek az ember hajas fejbőrén (fejtetű), a ruházatában (ruhatetű) vagy a testszőrzetben (lapostetű). A nőstények a szőrszálakhoz rögzítik petéiket.

A tetű halálos betegségek (hastífusz, kiütéses tífusz) kórokozóinak hordozója lehet, ezektől csak a XX. században 30 millió ember halt meg.

A tetvesség elkerülése érdekében nem ajánlott idegen személy fésűjének, ruházatának, fejfedőjének használata, szigorúan tartsuk be a személyes higiéné szabályait. Fertőzés esetén azonnal orvoshoz kell for­dulni és meg kell kezdeni a kezelést tetűirtó szappannal, emulzióval vagy más speciális kenőccsel.

  

Fejtetű  (pete a hajszálon, kifejlett tetű)

Egyenes szárnyúak rendje. 

Ezeknek a rovaroknak keskeny bőrnemű szárnyfedői védik a jóval szélesebb második pár hártyás szárnyat, amely repülés közben legyezőszerűen szétterül. A hátsó pár láb megnyúlt és urgrólábbá alakult. Több mint 20 ezer fajuk ismert, ebből Ukrajnában közel 200 honos. 

A rend legismertebb képviselői a szöcskék. Találunk közöttük ragadozókat és olyan fajo­kat is, amelyek mind növényi, mind állati táplálékot egyaránt fogyasztanak. A szöcskék hallószerve az első lábszáron található. A nőstények potrohvégén hosszú szablyaszerű tojócső van. Mindenki ismeri a zöld lombszöcskét. 

Ukrajna sztyeppjein elterjedt nagy ragadozó a fűrészlábú szöcske, amely Ukrajna Vörös Könyvében szerepel. Érdekes, hogy ez a rovarpopuláció csak nőstényekből áll, amelyek meg nem termékenyített petékkel szaporodnak.

Városi és falusi kerttulajdonosok jól ismerik a lótetűt vagy lótücsköt (lóféreg) a kultúrnövények veszélyes kártevőjét. Ez az állat első pár ásólábával hosszú járatokat váj a talajba. Egyformán jól úszik és repül. Erős rágóival megrágja a veteményeskert növényeinek (uborka, burgonya, sárgarépa stb.) föld alatti részeit. Nappal a föld alatt tartóz­kodik, éjjel új helyre repülhet át.

A sáskafélék kivétel nélkül növényevők, réteken és füves pusztákon tenyésznek. Egyes fajok, például a keleti vándorsáska túlszaporodhat. Ekkor hatalmas csapatokba verődve nagy távolságokra repülnek (több ezer kilométerre) és minden útjukba kerülő zöld növényt lerágnak. Ukrajnában a nagy folyók (Duna, Dnyeszter, Dnyeper) deltájában fordulnak elő.

Félkeményszárnyúak vagy poloskák rendje. 

Ebbe a rendbe olyan rovarok tartoznak, amelyek első szárnypárja félkemény szárnyfedővé alakult. Jellegzetességük, hogy alapjuknál bőrszerűek, felső részük hártyás.

 

ágyi poloska (nagyítva és rejtekhelyén (pl a padlószőnyeg alatt) 

Zöld vándorpoloska egész Magyarországon elterjedt és jelentős kárt okoz kertészeti és szántóföldi kultúrákban, de az utcai fákon is megél.Jelenleg nem ismert, hogy lenne természetes ellensége környékünkön, vész esetén ugyanis bűzmirigyeiből erős szagú, kellemetlen illatanyagokat választ ki, így a rovarevő ragadozók elkerülik. 

A hátonúszó poloskát könnyű észrevenni, ahogy a víz felszíne alatt pihen, s ha megzavarjuk, vad lábcsapásokkal igyekszik a számára biztonságot nyújtó mederfenék felé.

Éjjel repül, s sokszor csapódik a bádogborítású templomtoronynak, mivel annak csillogása számára a víz felszínéhez hasonló.

Kézzel ne fogjuk meg, mert csípése fájdalmas, vízi méhnek is nevezik. 

Molnárpoloska
1 cm hosszú, előháta egyszínű fekete. Testét ferdén felfelé tartva négy hátulsó lábával tipikus, lökésszerű mozdulatokkal gyorsan és ügyesen futkároznak a víz felszínén. A szélesen szétterpesztett lábak annyira lecsökkentik a felületi terhelést, hogy az állatot biztonságosan megtartják a víz fölött.Lábai végén viaszos, víztaszító szőrök teszik lehetővé a felszínen való mozgást. Észlelik a belehulló rovarok körüli vízfelszín fénytörését, gyorsan odarohanva első lábaikkal ragadják meg a zsákmányt. Emellett apró rákokat és vízi rovarokat is elfogyasztanak közvetlenül a felületi hártya alól. 

Teljes átalakulással fejlődő rovarok:

■ A bogarak vagy kemény szárnyúak rendje számlálja a rovarok között a legtöbb fajt - több mint 300 ezret (ebből Ukrajnában több mint 15 ezer fajt). A legkülönbözőbb szárazföldi és az édesvízi élőhelyeken megtalálha­tók. A bogaraknak rágó száj szervük van, első pár szárnyuk kemény szárnyfedővé alakult át, a második pár hártyás.

A ganajtúró bogarak és lárvájuk ürülék-, a temetőbogarak pedig dögevők. Mindkét faj beássa az ürüléket vagy dögöt a földbe és ebbe rakja petéit, a peték­ből kikelő lárvák gyorsan átalakítják a maradványokat humusszá. 

A katicabogarak és lárváik a levéltetveket pusztítják, a bábrabló pedig a hernyókat.

Sok bogárfaj a kultúrnövényeket és az élelmiszer-tartalékokat károsítja: a burgonyabogár a burgonyát, a répaormányos a cukorrépát, az osztrák szipoly, a gabonaféléket. A cserebogár a fák leveleit rágja le, lárváik a növények föld alatti részeit károsítják. A betűző szú az értékes fák kérge alatt és a háncsrészben járatokat váj, a díszbogarak és a cincérek lárvái a kivágott fákban élnek nagy károkat okozva az erdőgazdaságoknak. A borsózsizsik a hüvelyesek magvába fúr lyukat. A szalonnabogarak, a molyok a bőröket és szőrmeárut károsítják.

Számos bogárfaj él édesvizekben, a többi közt a ragadozó csíkbogár (4 cm hosszúságig) és a növényevő csibor (5 cm-ig).

■ A lepkék (pikkelyes-szárnyúak) rendje több mint 150 ezer fajt számlál (ebből Ukrajnában több mint 8 ezer faj). A kifejlett egyedek szájszerve a pödörnyelv. Két pár hártyás szárnyukat pikkelyek fedik, amelyek megtörik a fényt. A lepkék lárvájának vagy hernyójának rágó szájszerve és megnyúlt, féregszerű teste van.

A hernyók nyálmirigyei selyemfonalat választanak ki, amelyből bebábozódásukkor védőburkot - kokont fonnak (selyemhernyó), vagy segítségükkel a bábot tárgyakhoz rögzítik.

A lepkék lárvái elsősorban növényevők, bár vannak közöttük olyanok is, amelyek gyapjúval és szőrmével táplálkoznak (szűcsmoly). Néhány faj lárvá­ja (káposztalepke, pókhálós almamoly, aranyfarú lepke, gyapjaslepke) különböző mezőgazdasági termékeket, erdőültetvényeket, lisztet és más táplálékkészletet károsít.

Sok lepke szépségével nyűgöz le, például a fecskefarkú lepke, és az Apolló­lepke. Mind a két faj szerepel Ukrajna Vörös Könyvében.

Az ember régen tenyészti a selyemhernyót, amelynek a hernyója kizárólag a fehér eperfa leveleit fogyasztja, a kifejlett egyedek egyáltalán nem táplálkoz­nak. Ezek a rovarok háziállatokká váltak, a természetben egyáltalán nem for­dulnak elő. A selyemhernyó egyetlen szál, közel 2 km hosszú selyemfonálból szövi a kokont. A selyemhernyó-tenyésztés az ókori Kínában alakult ki 5 ezer évvel ezelőtt.

■ A hártyás szárnyúak rendjéhez több mint 200 ezer különféle rovar: méh, dongó, hangya tartozik (Ukrajnában közel 30 ezer faja ismert). Száj­szervük rágó vagy rágó-nyaló típusú, szárnyuk két pár hártyás szárny.

A mézelő méh különlegesen hasznos élelmiszert - mézet termel. A méz nem más, mint a dolgozó méhek speciális mirigye különleges váladékának hatása alatt vegyileg átalakított nektár. A méhek a mézet viaszból készült lépekben tárolják, ezzel táplálkoznak télen. A méheket mesterséges élőhe­lyen, kaptárokban tartják.

A méhcsalád egy királynőből (anya), néhány tucat hímből (here) és több ezer dolgozóból (szaporodásképtelen nőstények) áll. A lárvákat a lépkamrákban táplálják. A jövendő dolgozók és herék lárváit a petéből való kikelést követő első négy nap a dolgozók különleges mirigyváladékkal, a méhpempővel, majd úgynevezett méhkenyérrel, méhkaláccsal (virágpor és nektár keverékével) táplálják.

Azokat a lárvákat, amelyekből királynő lesz, bebábozódásukig méh-pempővel táplálják.

A dolgozó méh élete első napjaiban a fészket, a régi lépeket tisztogatja, szellőzteti a kaptárt úgy, hogy szárnyaival folyamatosan csapkodva légáramot kelt. Ennek a zúgása hallatszik folyamatosan a kaptárakból. Idővel a lárvák etetését és új lépek építését végzik. Amikor kifejlődnek a méregmirigyeik, képessé válnak a kaptár őrzésére. A dogozók kikelésüktől számítva csak két-három hét elteltével kezdenek nektárt és virágport gyűjteni. A dolgozó méh, amint megtalálta a virágot, visszarepül a kaptár­ba és egy különleges tánccal közli társaival a nektár forrásának irányát és távolságát.

A herék a fiatal anyával kirepülnek nászrepülésre. Amikor a fiatal anya visszatér a kaptárba, az idős anya a dolgozók egy részével elhagyja azt. Ezt a jelenséget nevezzük rajzásnak, a családnak kirepült részét pedig rajnak. A méhészek a rajt óvatosan új kaptárba telepítik. Ha ezt nem teszik meg akkor a raj faodúba vagy barlangba stb. költözik. Ugyanakkor a mézelő méh önállóan nem életképes, ezek kivétel nélkül háziállatok. Mivel a méhek nem alszanak téli álmot, ezért a teleléshez jelentős tápanyagtartalékra van szükségük.

A dolgozók és az anyák fullánkkal védekeznek. A fullánkba nyílnak a méregmirigyek kivezető nyílásai. A méhek mérge számos betegségre gyógyító hatású.

A mézelő méhen kívül szociális rovar a dongó, a hangya és néhány darázsfaj is. A dongók, a poszméhek fűből, mohából készült fészekben vagy odúkban, a cickányok elhagyott üregeiben élnek. Ezek a rovarok számos vadvirág- és kultúrnövényfajt poroznak be, sőt néhány fajt (például a lucernát) csak ezek a fajok képesek beporozni.

A méh- , dongó- és darázscsípés veszélyes lehet az ember egész­ségére és életére is. Azok számára, akik fokozottan érzékenyek a hártyás szárnyúak méregváladékára, már egyszeri csípés is halálos lehet. Különösen veszélyes az emberre a lódarázs csípése. Ezért nem tanácsos ingerelni a szociális hártyás szárnyúakat, megsemmisíteni fészkeiket. Ezek a rovarok az embert nem tekintik ellenségnek, csak az életük és családjuk védelmében támadnak.

A hangyák fészkét hangyabolynak nevezzük. A dolgozó hangyáknak nincsen szárnyuk. A hangyaboly építése során a talajt összekeverik, növelik porózusságát, likacsosságát, szerves anyaggal gaz­dagítják. Az erdei vörös hangyák igen sok erdei kártevó't elpusztítanak. Az utóbbi néhány évben Ukrajnában is megjelent egy apró (1-2 mm) vörös fáraóhangya. Mivel trópusi eredetű faj, ezért a meleg lakásokban él.

A különböző fürkészdarazsak lárvái egyes rovarfajok petéiben, lárváiban, bábjaiban élősködnek. Ezért a kártevők elleni biológiai növényvédelemben alkalmazzák őket. A petefürkész például a kárte­vő lepkék petéinek élősködője, ezért laboratóriumokban tenyésztik és a kártevők szaporodási helyein szétengedik őket.

A hártyás szárnyúak között is vannak veszélyes növényi kártevők. Például néhány levéldarázsszerű faj (fésűs fenyódarázs) hernyóra emlékeztető lárvái (álhernyó) gyakran károsítják a kultúrnövényeket és az erdőgazdaságokat.

■ Kétszárnyúak rendje. Ezeknek a rovaroknak csak egy pár (az első pár) hártyás szárnyuk van, a hátsó buzogányszerű kép­ződményekké - biliérré alakult, ami az egyensúlyszerv szerepét tölti be. Szájszervük nyaló-szívó vagy a vérszívó ragadozó fajoknál szúró-szívó. A kifejlett bagócsok nem táplálkoznak, ezért szájszervük vissza­fejlődött és nem funkcionál. Közel 100 ezer kétszárnyú faj ismert (Ukrajnában több mint 4 ezer).

A vérszívó szúnyogok lárvái és bábjai édesvizek lakói és a halak s más víziállatok táplálékforrásai. A kifejlett rovarok nektárral táplál­koznak és a virágok megporzói. Vérszívók kivétel nélkül csak megha­tározott fajok megtermékenyített nőstényei! a vér a peték fejlődésé­hez szükséges. A vérszívó szúnyogok sokféle betegség kórokozóit ter­jesztik, többek között a maláriát, a sárgalázat stb. Néhány szúnyog­lárva a kultúrnövényeket károsítja. Ukrajnában honos a búza és más gabonafélék kártevője, a hesszeni légy.

Mindenki ismeri az emberi településeken, lakóépületében élő legyeket. Féregszerű lárváik szemétben, hulladékokban fejlődnek. Kifejlett egyedeik különböző anyagokkal, élelmiszerekkel táplálkoz­nak. E kétszárnyúak kültakaróján, bélcsatornájukban nagy mennyi­ségű vírust, kórokozó baktériumspórát hordoznak meg élősködő fér­gek petéit, melyekkel szennyezik az ember táplálékát. A legyek ter­jesztik a vérhas, a hastífusz, a tuberkulózis, a gyermekbénulás kóro­kozóit, a hegyes farkú bélgiliszta és az orsóféreg petéit stb.

A legyek elleni harc, az élelmiszerek védelme a legyektől az emberi higiénia elengedhetetlen feltétele

Ugyanakkor a legyek lárvái elhalt szerves anyagok feldolgozása során fontos egészségügyi szerepet töltenek be a természetben, növelik a talaj termékenységét. Valószínűleg mindnyájan már nemegyszer ereztétek a vérszívó bögölyök és szuronyos legyek fájó szúrásait. Két veszélyes betegség, a lépfene és a tularémia kórokozóit terjesztik.

Ugyanakkor például a zengőlegyek, amelyek színük­ben darazsakra, méhekre és dongókra emlékeztetnek, számos virágos növényfajt poroznak be. A zengőlegyek néhány fajának lárvái levéltetveket pusztítanak, a fürkészlegyek lárvái pedig különböző kártevő rovarokban élősködnek, így felhasználják őket a biológiai növényvéde­lemben.

■ A bolhák rendje - szárny nélküli vérszívó rovarok. E rova­roknak több mint ezer faja ismert (Ukrajnában közel 60). Oldalt lapítot­tak, látásuk gyengén fejlett, szúró-szívó szájszervük és ugrólábaik van­nak. A kifejlett egyedek egyaránt szívják az ember, a rágcsálók és egyéb emlősök vérét. Féregszerű lárváik rágcsálók üregeiben, lakóházak padló­zata alatt élnek, ahol hulladékmaradványokkal táplálkoznak. Különösen veszélyes a patkánybolha, amely a patkány vérével táplálkozik, de megtá­madhatja az embert is. Egy igen veszélyes betegség, a pestis kóroko­zójának terjesztőjeként ismert. A pestis az emberi történelem folya­mán sok millió ember halálát okoz­ta. Ezt a megbetegedést a trópusi országokban manapság is jegyzik. Ukrajnába a pestis kórokozóját a hajók rakterében lévő fertőzött patkányok hurcolhatják be.

Röviden a lényeg

Az egyenes szárnynak, a tetvek, a bogarak, a lepkék, a hártyás szárnyúak, a két­szárnyúak és bolhák rendjére az alábbi tulajdonságok jellemzők:

■   az egyenes szárnyúaknak rágó száj szervük van, keskeny pergamensze­rű szárnyfedőik a hátsó széles, hártyás szárnyakat védik; utolsó pár lábuk megnyúlt ugróláb, mind a két nem egyedeinek van hallószerve;

■   a tetvek szárny nélküli rovarok, az ember és más emlősök külső parazitái; testük lapított, csápjaik rövidek, végtagjaikon egy mozgé­kony karom található, ezek segítségével összeszorítják a szőrszála­kat és úgy tapadnak a gazdaszervezethez; száj szervük szúró-szívó típusú;

■   a bogaraknak rágó szájszervük van; első szárnyaik kemény szárny­fedőkké alakultak; a hátsók hártyásak;

■   a lepkéknek pödörnyelvük és két pár pikkelyekkel borított hártyás szárnyuk van; lárvájának, a hernyónak rágó szájszerve, három pár torlába és néhány pár szelvényezetlen álpotrohlába van;

■   a hártyás szárnyúaknak rágó-nyaló vagy rágó szájszervük és két pár hártyás szárnyuk van;

■   a kétszárnyúaknak csak egy pár hártyás szárnyuk van, a második szárnypár biliérré alakult át; szájszervük nyaló vagy szúró-szívó típusú;

■   a bolhák szárny nélküli vérszívó rovarok; testük oldalról lapított; száj szervük szúró- szívó; lábuk ugróláb.

Ellenőrző kérdések. 1. Milyen általatok ismert jellegzetes vonásai vannak az egyenes szárnyúak képviselőinek? 2. Mit tudtok a tetvek rendjének képviselőiről? 3. Milyen jellemzői vannak a bogarak rendje képviselőinek? 4. Milyen általatok ismert jellegzetes tulajdonságai vannak a lepkék rendjének? 5. Melyek a hártyás szárnyúak felépítésének sajátosságai? 6. Mit tudtok a méhcsalád életéről? 7. Milyen veszélyt jelentenek az egészségre a vérszívó kétszárnyúak? 8. Miért kell küzdeni a legyek ellen? 9. Miben jelenthetnek veszélyt a bolhák?

Gondolkozzatok. Miért szárnyatlanok a tetvek képviselői? Miért nincs ful-lánkjuk a hártyás szárnyúak hímjeinek?

Alkotó feladat:

Az ábrán egy mézelő méhet és egy fecskefarkú lepkét lát­hattok. Magyarázzátok meg, hogy a szárnyak felépítésének milyen jellege van hatással e rovarok repülésére.