GERINCESEK. HÜLLŐK VAGY CSÚSZÓMÁSZÓK osztálya

GERINCESEK.  HÜLLŐK  VAGY  CSÚSZÓMÁSZÓK osztálya

A Hüllők osztálya

Az első hüllők az óidő karbon időszakában, mintegy 320 millió éve, ősi kétéltűekből alakultak ki az evolúció során. A hüllők osztályába tartoznak az első valódi szárazföldi gerincesek. Az osztály elnevezése onnan ered, hogy a magasabb rendű gerincesek (hüllők, madarak, emlősök) közül csak a hüllők változó testhőmérsékletűek. Ez azt jelenti, hogy testük hőmérséklete nagyjából környezetükének felel meg, vagyis könnyen „kihűlnek”. A hüllők közé tartoznak a gyíkok, a kígyók, a teknősök és a krokodilok.

Testszerveződésük alakulását az evolúció során alapvetően a víztől történő elszakadás, a szárazföldi életmódra való tökéletes áttérés befolyásolta.

A hüllőkkel a fürge gyík példáján ismerkedünk.

A gyík teste jól elkülönülő feji, törzsi és farokrészre tagolható. Az egésztestet barnásszürke vagy zöldes szarupikkelyek és pajzsok borítják. A háton sötét sávokat és foltokat figyelhetünk meg. Tavasszal, a szaporodás időszakában, a hímek élénkzöld színezetet vesznek fel, a fej alatti torokrész pedig élénk kékké is válhat.

Miközben a gyík növekszik, akárcsak a többi hüllő, vedlik (mivel a száraz pikkelyes bőr nem nyúlékony). A gyík darabkákban vedli le régi bőrét, a kígyók viszont egészben bújnak ki belőle, akár egy harisnyából. 
A hüllők bőre a kiszáradás, a párologtatás megakadályozására igen erősen elszarusodik. A bőrben nincsenek mirigyek. A vastag, száraz szaruréteg a kiszáradás és a sérülések ellen is hatékony védelmet biztosít, azonban gátolja a bőrlégzést.

A fürge gyík feje ovális, és szarupajzsok borítják: ezek nagyobbak, mint a testet takaró pikkelyek. A gyík szájában az állkapcsokon elhelyezkedő fogak kicsik, a préda megragadására és megtartására szolgálnak. A gyík folyamatosan öltögeti a nyelvét, ami a hüllőknél tapintó- és ízlelőszerv. A száj fölött egy pár orrnyílás van.

A fürge gyík teste: 1-fej, 2-nyak, 3- törzs, 4- farok, 5- végtagok,
6- dobhártya, 7-szem, 8-száj, 9-orrnyílás

A gyík szemeit, amint a többi szárazföldi állatét is, szemhéjak védik. Ám a gyíknak az alsó és felső szemhéjon kívül van egy harmadik szemhéja is -  a félig átlátszó pislogóhártya. Ez biztosítja a szem folyamatos nedvesítését.

A fej két oldalán kis mélyedésekben találhatók a dobhártyák. Ezek mögött (a koponya védelmében) található a középfül.

A gyík fejét és testét agy rövid nyak köti össze. Ez biztosítja a fej mozgathatóságát, forgathatóságát.

A fürge gyík teste kissé lapos, farka hosszú. Néhány gyíkfajnak, köztük a fürge gyíknak is veszély esetén könnyedén letörik a farka. Ez elvonja a támadó ragadozó figyelmét, a gyík pedig elmenekül. A farokrész később visszanő.

A hüllők ötujjú végtagokkal rendelkeznek. A gyík lábai a test oldalánál erednek, ezért  maga a test nagyon közel ereszkedik a felszínhez. Innen ered a név: csúszómászók. A gyík mellső és hátsó végtagján is öt, karmokkal ellátott ujj található. A karmok biztosítják a kapaszkodást.

Közönséges repülő agáma

Repülő gyík vitorlázó-repülés közben 

A jelenkori hüllők között nincs olyan faj, amely képes lennek az aktív repülésre. Ám néhányuk képesek a vitorlázó repülésre. A repülő sárkány például 20 métert is képes elvitorlázni a levegőben.

Egyes dél-kelet ázsiai kígyófajok is képesek a vitorlázó repülésre. Repülés közben a kígyó hengeres teste ellaposodik, mivel az állat képes széttárni bordáit. Ilyen módon a kígyó képes megtenni a levegőben akár néhány tíz métert. 

Hüllők váza

A gyík váza a fej vázából (koponyából), a törzs vázából (gerincoszlopból) és a végtagok vázából áll.

A koponya csontos (erősebb, mint a kétéltűeké), a szorosan illeszkedő  lapos csontok védik az agyat.  Megjelenik a csontszájpad

A gerincoszlop csigolyacsontok láncolatából áll. A gerincoszlop a következő szakaszokra tagolódik:

v nyaki rész

v melli rész

v háti rész

v keresztcsonti rész

v farokrész.

A nyaki rész több csigolyából áll, ezek biztosítják a fej mozgathatóságát.

A hüllők gerincoszlopának melli részéhez bordák kapcsolódnak. Ezek íves csontok és elől a szegycsonttal kapcsolódnak össze. Így alakul ki a valódi mellkas. A kígyók bordái elől nem kapcsolódnak össze – nincs mellkasuk, ez teszi lehetővé nagyfokú hajlékonyságukat.

A végtagok vázát végtagövek kapcsolják a gerincoszlophoz.  A mellső végtagövet: kulcscsont és lapocka csont, a hátsó végtagövet a medencecsontok alkotják.

Emésztőrendszer

A szájüregben a táplálékot a nyál nedvesíti, ami a nyálmirigyek váladéka. A nyál emésztőenzimeket is tartalmaz. Ezután a nyelőcsövön át a gyomorba kerül. Megkezdődik a táplálék péppé alakítása, átkeverése, emésztése. A részlegesen emésztett pép ezután a belekbe jut. Ide nyílnak az emésztőmirigyek vezetékei is. (Konkrétan a máj, ami az epét termeli, valamint a hasnyálmirigy, ami hasnyálat termel) Az epefolyadék és a hasnyál olyan emésztőenzimeket tartalmaz, ami a táppép molekuláit kisebb molekulákra, egyszerűbb anyagokra bontja, amik aztán a bélfalon át a felszívódnak a vérbe. Az emésztetlen maradékok továbbhaladnak, végül a vastagbél kiszélesedett részébe a kloákába kerülnek és kiürülnek a szervezetből.

Egyes (mérges) kígyók nyálmirigyeiben méreganyagok is termelődnek. Kivezető csövön át a méregfog barázdájának vagy csatornájának tövébe nyílik. A méregfogaknak a zsákmányolásban van szerepük, hisz ezeken keresztül ürül ki a zsákmányállatot megbénító erős méreganyag, hogy aztán a kígyó elfogyaszthassa. 

Hüllők légzése

A hüllőknél a bőr hámszövete erősen elszarusodik, ezért bőrlégzésre nem alkalmas. Tüdejük viszont fejlett, belseje a kétéltűek tüdejéhez képest erősen tagolt, vagyis nagy a légzőfelszíne. A tüdő nagy belső felületén hatékonyan játszódhat le a gázcsere a vér és a levegő között. A tüdő nem tartalmaz izomszövetet. Az ő kitágítását és összepréselését a bordák közti bordaközi izmok végzik úgy, hogy kitágítják és összepréselik a mellkast. Ez a megoldás tökéletesebb ventillációt (levegő ki- és beáramlást) tesz lehetővé. 

A hüllők keringése

A hüllők vérkeringése jelentős előrelépést mutat a kétéltűekhez képest. Szívük tökéletesebb, a kamra jobb és bal oldali részét válaszfal határolja el, amelyen azonban rés van. A két vérkör ezért nem különül el egészen egymástól. A testből szén-dioxidban dús vér kerül a jobb pitvarba, majd a kamra jobb felébe. Innen a tüdő felé vezető artérián keresztül a vér a tüdőbe jut, ahol lezajlik a gázcsere. Az oxigéndús vér a tüdőből a bal pitvarba, majd a kamra bal felébe áramlik. Innen kerül a nagy vérkörbe. A kamra jobb és bal fele közötti nyíláson át a vér kismértékben keveredik.

A kiválasztást a kis páros vesék végzik, amik a testüreg hátsó részében találhatók. A vizelet a húgyvezetékeken át a kloákába folyik, onnan a húgyhólyagba, majd annak megtelése után a kloákán keresztül ürül ki.

Idegrendszer és érzékelés

A hüllők idegrendszere központi és környéki részre tagolható. A központi részhez tartozik az

·        agyvelő

o   előagy (agyféltekék)

o   köztiagy

o   középagy

o   kisagy

o   nyúltagy (ez megy át a gerincvelőbe)

·        gerincvelő

A krokodil agyveleje. A hipofizis és a hipotalamusz olyan agyrészek, amik összehangolják az idegi és a hormonális (humorális vagy endokrin) szabályozást

A hüllők agyféltekéi tökéletesebbek, nagyobbak, mint a kétéltűeké. Felületüket szürkeállomány (agykéreg) vonja be, fejlettebb a kisagy is.

A hüllők érzékszervei jól alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. A hüllők érzékszervei közül a tapintó és ízlelő szervek a fejletlenek. Tapintást szinte kizárólag a nyelv végez. Ezen túlmenően a fejen lehetnek még tapintószőrök.

Szaglószervük tökéletesebb mint a kétéltűeké, azonban így is csak az erősebb szagingerek iránt fogékonyak. Különleges érzékszervük a Jacobson-féle szerv. Benne szaglósejteket találni, ehhez azonban a nyelv szállítja a környezetből az ingereket. Fontos az ivarok egymásra találásában is.

Szemeik nagyok, jól fejlett hólyagszemek. Hallószervük középső és belső fülből áll, külső hallójáratuk nincs.

A hüllők rendkívül érzékenyek a föld rezgéseire, ezeket egyrészt belső fülükkel, másrészt a földfelszínt érintő bordáikkal érzékelik. Egyes kígyók hőérzékelése rendkívül fejlett. Orrnyílásaiknál lévő  úgynevezett gödöszerveikben termoreceptorokkal érzékelik a zsákmányállat testéből kisugárzó hőt, valósággal „hőlátók.”

A bal oldali képen egy csörgőkígyó, a jobb oldalin egy piton látható. A piros nyilak mutatják a gödörszerveket, a feketék az orrnyílásokat

Miért vedlenek a hüllők?

Milyen érzékszerv a nyelv?

Miért törik le könnyen a fürge gyík farka?

Hogyan „repülnek” a jelenkori hüllők?

Sorold fel a hüllők agyvelejének részeit.

A hüllők szaporodása és egyedfejlődése

A hüllők belső megtermékenyítésűek, vagyis a párzás során a hím ivarsejtek bejutnak a nőstény testébe, és ott olvadnak össze a petesejtekkel. Az anyaállat szervezetében a megtermékenyített petesejt köré további burkok rakódnak, így kialakul a tojás, melynek héja általában lágy. A tojásban jelen van az utód fejlődéséhez szükséges víz és tápanyag, ezért szaporodásuk és egyedfejlődésük a víztől független, a kikeléshez csak a megfelelő hőmérsékletre van szükség. Ezeknél az állatoknál a tojást általában a napfény melege költi ki. A nőstények többnyire egy földbe ásott gödörbe rakják le tojásaikat. A hüllők átalakulás nélkül, vagyis közvetlenül fejlődnek. A tojásból kibújó utódok testfelépítése és életmódja az ivarérett állatokéhoz hasonló.