A PUHATESTŰEK Haslábúak osztálya

téma A PUHATESTŰEK

Miért telepítenek gyakran az akváriumba puhatestűeket? Lehetnek-e az állatok ékszerészek? Igaz-e, hogy a nyolckarú polipnak nyolc karja van?

 A puhatestűek általános jellemzése. 

Haslábúak vagy csigák

■■■■ Érdemes felidézni. Mit nevezünk kétoldali testszimmetriának, másodlagos testüregnek, nyílt keringési rendszernek, simaizom-és harántcsíkolt izomszövetnek? Milyen szervezeteket nevezünk természetes szűrőnek (biofiltrátoroknak)?

■ A puhatestűek gerinctelen állatok, melyek szelvényezetlen testét gyakran védőhéj borítja. Megtalálhatók édesvizekben (mocsári csiga, tavikagyló) és sós vizekben (kékkagyló, osztriga, nyockarú polip, kal­már) vagy a szárazföld nedves részein (éticsiga, meztelen csiga). A puhatestűek többsége lassan mozog, vagy helyhez kötött élet­módot folytat, ugyanakkor egyes fajok akár óránkénti 70 km-es sebes­séggel is képesek úszni (mint néhány kalmárpolip).

Általában a puhatestűek testhossza nem haladja meg a néhány tíz centimétert. Ugyanakkor találunk közöttük valóságos óriásokat is. így egy tengeri kagyló, az óriáskagyló 1,5 m hosszúságot érhet el, a testtömege pedig a 280 kg is lehet. Ez a puhatestű 200 évig él.

A puhatestűek között találunk növényevőket, ragadozókat, szaprotrófokat és olyanokat, amelyek a vízből szűrik ki a táplálékukat. Egyes fajaik parazita életmódot folytatnak. Közel 130 ezer puhatestű faj ismert (Ukrajna állatvilágában több mint 600).
A Puhatestűek törzse több osztályra tagolódik, ezek közül a legjelentősebbek: Haslábúak vagy csigák osztálya, Fejlábúak osztálya, Kagylók vagy Kétteknőhéjúak osztálya.

Éti csiga
Helix pomatia

Először a Csigák osztályával ismerkedünk. Ezen osztály talán legismertebb képviselői az édesvizeinkben is honos mocsári csiga, valamint a kertjeinkben gyakran előforduló éti csiga.

Mocsári csiga
Lymnaea stagnalis

■ Külső felépítésük. 
A puhatestűek teste három részre tagolódik: fejre, lábra és zsigerzacskóra. 

A fejen találhatók az érzékszervek (a páros szem és a tapogatók) és a szájnyílás. 

Az éti csiga kis és nagy tapogatói jól
megkülönböztethetőek

Érdekes lehet, hogy a szárazföldi csigák és meztelecsigák két pár tapogatóval rendelkeznek. Az egyiken helyezkednek el a szemek, a másik - tapintószerv. A hosszú tapogatókon lévő szemek széles látóteret (előre és hátra is) biztosítanak a csigának, így  idejében észre tudja venni a rá leselkedő veszélyt. Ez a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás. A vízben élő haslábúaknak csak egy pár  tapogatója van, a szemeik a fejen helyezkednek el. 

A fej folyamatosan megy át az izmos has-lábba. Ez ellaposodott, erőteljes izomzattal ellátott testrész. 
 A szájnyílás és a talp széle között nyílik a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez mint  hullám jelenik meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga mögött a megszáradt nyálka mászásnyom formájában marad meg.
A zsigerzacskó egy zsákszerű kinövés. Ebben helyezkedik el a belső szervek egy része (emésztőszervek). Oldalról egy bőrredő, a köpeny borítja. A köpeny és a zsigerzacskó között található a köpenyüreg, ami összeköttetésben van a külvilággal. Ebben helyezkedik el a légzőszerv, és ebbe nyílnak az emésztő, a kiválasztó és az ivarszervek kivezető nyílásai.

A legtöbb puhatestű zsigerzacskóját héj védi.  Kívülről a héjat szaruszerű szerves anyag borítja (héjhártya), de tömegének nagyobb részét a kalcium-karbonát kristályok alkotják, amelyek a héj középső és belső rétegét képezik. A középső réteg porcelánszerű réteg, kalciumkristályokból épül fel és hófehér színű. A belső réteg, a gyöngyház réteg szintén félig áttetsző kalciumkristályokból épül fel. A gyöngyház réteg azért játszik szivárványszínekben, mert lemezkéin a fehér fény összetevőire bomlik. 

Tehát a héj rétegei:

• szaruréteg (kívül)
• porcelánréteg (középen)
• gyöngyházréteg (belül)

A héjat a köpeny fedőhámsejtjei választják ki. A folyamatos kiválasztásnak köszönhető, hogy a héj a csigával együtt növekszik.

A puhatestűek teste kétoldalian részarányos (bilaterális szimmetria), ellenben a csigák osztálya képviselői többségének csigahéja spirálisan csavarodott, ezért a testük és a belső szervek szimmetriája sérült.
Az éti csigánál a hasláb háti oldalán a szájadék pereménél egy kis időszakosan nyíló-záródó rés fedezhető fel.  Ez a légzőnyílás. Rajta keresztül a levegővel együtt beáramlik a légzéshez szükséges oxigén, valamint itt távozik a tüdőből a szén-dioxid gáz.
Veszély esetén az éti csiga behúzza tapogatóit vagy teljesen a csigaház védelmébe húzódik. Kedvezőtlen körülmények esetén (túl nagy forróság, tél beállta) a csiga a föld alá vájja magát, a csigaházba húzódik és a szájadékot nagy mennyiségű nyálkával és mészlapocskával tömíti el.  Ezután nyugalmi állapotba kerül.

A puhatestűek kültakaróját egyrétegű hámsejtek alkotják. Ebben a szövetben sok mirigysejt van, amelyek nyálkát és a héj anyagait stb. termelik. A kopoltyút és a köpenyt főleg csillós hám borítja; a csillók mozgása biztosítja a víz áramlását a koponyaüregen keresztül.

A puhatestűek izomzata izomkötegekre osztott, amelyek meghatározott feladatot látnak el: egyesek behúzzák a fejet és a lábat a héjba, mások a helyváltoztatást biztosítják. 

■ Belső felépítésük sajátosságai. A puhatestűeknek a gyűrűs férgekhez hasonlóan másodlagos testüregük van. A belső szerveik közötti üregeket főleg kötőszövet tölti ki.

A puhatestűek emésztőrendszere szájnyílással kezdődik és a köpenyüregbe nyíló végbélnyílással végződik. A szájnyílás és a garat határán szaruszerű állkapocslemez helyezkedhet el. A garat izmos duzzanatán, a nyelven keresztirányban sorokba rendeződve szaru­szerű anyagból felépülő fogak ülnek - ez a reszelőnyelv (radula). Segítségével a csiga különböző felületekről lekapargatja a táplálékot. A garatba nyílik a páros nyálmirigy kivezető nyílása. 
A fejlábúak és néhány tengeri csiga nyálmirigyének összetételében az emésztő nedveken kívül méreganyagok is vannak. Ezzel ölik meg zsákmányukat -tengeri gerincteleneket és halakat. 
A bélcsatorna középbéli szakasza zsákszerűén kiszélesedik és gyomrot alkot, ide csatlakozik az emésztőmirigy, a középbéli mirigy kivezető nyílása.

Kürtcsiga

Vannak növényevő, elhalt szerves törmelékkel táplálkozó és húsevő csigák is. Ez utóbbiak csak a tengerekben élnek. Ilyen fajok pl. a kürtcsigák. 

A kúpcsiga előrelendülő tapogatója
bénító mérget  fecskendez
a zsákmányba 

Van olyan húsevő csiga is, amely méreggel bénítja meg az áldozatát. Ilyen a kúpcsiga is. 

A tüskétlen bíborcsiga radulájával lyukat fúr az áldozatán. 

A szárazföldi meztelen csigák növényevők. 

Nagy meztelencsiga

Kék meztelencsiga Bielzia coerulans

A tengeri meztelen csigák kisebb állatokkal táplálkoznak. (ha többet szeretnél megtudni róluk kattints az alábbi linkre)

Egy kis kaland a tengeri meztelen csigák világában

A puhatestűek kiválasztó szervei a vesécskék. A vesécske kezdeti szakasza a szívburokba, a távolabbi szakasz (húgyvezető) vége a köpenyüregbe nyílik, ahová az anyagcsere- végtermékek ürülnek.

A puhatestűek vérkeringési rendszere a gyűrűs férgekhez hasonlóan nyílt típusú. Az izmos szív kétüreges, egy pitvarból és egy kamrából áll. A légzőszervtől a pitvarhoz oxigénben gazdag vérnyirok áramlik. A kamra összehúzódása következtében a vérnyirok a kamrába jut. A kamra összehúzódása a vérerekbe, onnan pedig a szervek közé préseli a hemolimfát.

Légzés. A puhatestűek többsége vizekben él. Többségük vízben oldott oxigénnel lélegzik, amelyet a köpenyüregben elhelyezkedő vékony falú kopoltyúk segítségével vesz fel. A szárazföldi fajoknál és néhány édesvízi csigánál (mocsári csiga, tányércsiga) a köpenyüreg tüdővé alakult át. A puhatestűek tüdeje a köpeny vékonyfalú része, amelyet vérerek hálóznak be. Itt zajlik a gázcsere. A kopoltyúktól eltérően a tüdő lehetővé teszi a légköri levegővel történő légzést. A vízben élő tüdős csigák időről időre felemelkednek a vízfelszínre levegőért.

A puhatestűek többségének idegrendszere idegdúcokból és a dúcokat összekötő idegekből (idegfonatokból) áll. Ezek alkotják a központi idegrendszert, a dúcoktól és az idegkötegektől eredő idegek alkotják a periférikus idegrendszert. A puhatestűek idegrendszere testtájanként összpontosuló dúcidegrendszer. 

A puhatestűek érzékszervei változatosak. A bőrtakarón elszórtan találhatók a tapintó receptorok, amelyekből a fejen lévő tapogatókon is sok van. A kemoreceptorok reagálnak a víz kémiai összetételére. A látószerv - a szem . 

A puhatestűek szaporodása és fejlődése. 
A puhatestűek között van­nak váltivarúak és himnősek is. Megtermékenyítésük lehet belső és külső. A tengeri fajokra a teljes átalakulással történő fejlődés a jellemző. Sokféle lárvájuk lehet, amelyek planktonikus életmódot folytatnak, ezzel elősegítik a faj elterjedését. Az édesvízi fajok többsége és valamennyi szárazföldi faj közvetlen fejlődésű. Mivel a puhatestűek egész életük folyamán növekednek, ezért héjuk méretei is növekednek.

Tavasz: az éti csiga előbújása

Az éti csigák a tavasz első melegebb napjain bújnak elő. A telet ugyanis az avarba húzódva töltik.

Nyár: az éti csiga szaporodási időszaka

A csiga hímnős, mégis párt kell keresnie a párzáshoz. A párzás közben mindkét állat megtermékenyül. 

párzó éti csigák

Az éti csigák petéiket július–augusztusban rakják.
A 60-70 fehér petét a maguk ásta gödörbe helyezik el.

A petéző csiga fejével üreget ás, majd belerakja 40-60 borsszem nagyságú petéjét

Ősz: a kiscsigák kikelése

A petéből egy hónap múlva kelnek ki a kis, lágy héjú, átalakulás nélkül fejlődő csigák.

Tél: az avar alatt

A tél közeledtével a kiscsigák a vastag avar alá húzódnak. Így tesznek a nagycsigák is. Az éti csigák ugyanis téli álmot alszanak. Ami azt jelenti, hogy télen nem mozognak és nem táplálkoznak. Sőt egy mészlapocskával házuk szájadékát is bezárják.

Epifragmával lezárt ház

Röviden a lényeg

A puhatestűek testének bonyolulttá válása a gyűrűs férgekhez képest az alábbiakban nyilvánul meg:

■  testük fejre, lábra és zsigerzacskóra tagolódik;

■  vérkeringési rendszerük nyitott, megvan a központi lüktető szerv, a szív;

■  specializált légzőszervük van — a kopoltyú és a tüdő. A puhatestűekre az alábbi sajátságok jellemzők:

■  testük általában héjjal fedett, amelyet egy redőzet, a köpeny hámja termel;

■  bőrizomtömlőjük nincs, izmaik izomkötegeket alkotnak;

■  a másodlagos testüreget főleg lazarostos kötőszövet tölti ki;

■  bélcsatornájuk háromszakaszos; emésztőmirigyei a nyál- és a középbéli mirigy;

■  kiválasztó szervük a vesécskék;

m központi idegrendszerük testtájanként összpontosuló;

■  vannak közöttük váltivarúak és hímnősek is! megtermékenyítésük külső vagy belső; fejlődhetnek közvetlenül és átalakulással;

■  az édes- és sós vizekben, a szárazföld nedves részein tenyésznek.

Ellenőrző kérdések. 

1. Milyen részekre tagolódik a puhatestűek teste?

2. Melyek a puhatestűek külső felépítésének sajátos­ságai? 

3. Mit foglal magába a puhatestűek kültakarója? 

4. Mivel táplálkoznak a puhatestűek? 

5. Milyen sajátosságai vannak a puhatestűek vérkeringési rendszerének? 

6. Hogyan valósul meg a puhatestűek gázcseréje? 

7. Milyen a puhatestűek idegrendszere és melyek az érzékszerveik?

Gondolkozzatok. Hogyan hat az élettér a puhatestűek külső felépítésére?