BIO-LOGIA: Gerinchúrosok törzse

Gerinchúrosok törzse

Téma: Gerinchúrosok törzse. A törzs általános jellemzői. Halak

A gerinchúrosok törzse kb. 42 ezer fajt számlál.
Alapvető közös sajátosságaik:

1. Legfontosabb közös jellemzőjük a belső váz megléte. Ennek alapja a gerinchúr - egy szilárd, mégis rugalmas tengely. A primitívebbeknél ilyen gerinchúrt találunk, de a magasabbrendűeknél a gerinchúr csak a magzati korban van jelen és a szervezet fejlődésekor átalakul gerinccé.A gerinchez csatlakozik a váz többi eleme. A csontok egy része mozgathatóan, ízületekkel kapcsolódik egymáshoz. A vázhoz kívülről tapadó izmok gyors mozgást tesznek lehetővé. A gerincesek mozgási szervrendszerét tehát a csontváz és az ahhoz kapcsolódó vázizmok alkotják.

2. Valamennyi gerinchúros központi idegrendszere az idegcső. Ez a háti oldalon a gerinchúr fölött helyezkedik el. Felépítését és külalakját tekintve ez egy belül üreges csőre emlékeztet. A magas szervezettségi szintű állatoknál agyra és gerincagyra tagolódik.

Az emésztő rendszer szintén egy csőre emlékeztet, melynek két vége a szájnyílás és a végbélnyílás.
Légzőszervekként a kopoltyúk vagy a tüdők szolgálnak. (Érdekes, hogy a fejlődés kezdeti szakaszán minden gerinchúrosnak kopoltyúi alakulnak ki, de a magasabban fejletteknél ezeket felváltják a tüdők)
Keringési rendszerük zárt.

A primitív gerinchúros állatok képviselője a lándzsahal. Ő is rendelkezik gerinchúrral és idegcsővel. Annak köszönhetően, hogy napjainkban is léteznek olyan állatok mint a lándzsahal, következtethetünk arra, hogy milyenek lehettek a jelenkori gerinchúrosok ősei.

A lándzsahal a Koponyátlanokhoz tartozik, de a Gerinchúrosok többsége a Gerincesek altörzsébe tartozik.
A Gerincesek általános jellemzői:
1. A test tengelyváza a gerincoszlop.
2. Páros végtagokkal rendelkeznek. A halaknál ezek a páros úszók, a többieknél a lábak.
3. A központi idegrendszer agy- és gerincvelőre tagolódik.
4. Az érzékszerveik jól fejlettek.

5. Kiválasztószerveik a vesék.

Egy kicsit leegyszerűsítve és csak arra hagyatkozva amit a tananyag megkövetel:

A gerincesek közül először a halakkal ismerkedünk.
Ők kivétel nélkül mind vízi állatok, melyek kopoltyúk segítségével lélegeznek.
A halak teste alkalmazkodott a környezeti viszonyokhoz, de van egy szempont, amely szerint két nagy csoportra oszthatók - konkrétan a váz anyaga. Ez képezi a tudományos rendszerezésük alapját is. Tehát a rendszertan a halakat két nagy osztályra bontja: Porcos halak osztálya (cápák és ráják) és Csontos halak osztálya (ponty, kárász, csuka, angolna, harcsa, lazac, pisztráng, stb).

Ismerkedjünk meg a halakkal a sügér példáján.

A halak külső felépítése

•A halak teste három testtájra tagolható, fejre (caput), törzsre (thorax) és farokra (cauda). A testalak változatos, ez nagyon jól tükrözi a különböző halfajok életmódját
A halak testfelépítése szoros összefüggésben van az életmódjukkal

•Alkalmazkodva a környezethez az úszók a gyorsfolyású vizek halainál kisebbek, az állóvízieknél nagyobbak, szélesebbek

•A test mozgatásában a farokúszó tölti be a legfontosabb szerepet. Ennek mozgatása tolja előre a testet. A többi úszó főleg a mozgás irányításában, a testhelyzet biztosításában fontos.

Kültakaró

•A halak bőre egymástól világosan megkülönböztethető két rétegből áll: a többrétegű, el nem szarusodó hámból (epidermis) és a vastag irhából (cutis). A hámban sok a nyálkát termelő sejtcsoport.

•A nyálkaréteg fő funkciói:
• az ozmózis szabályozása;
• az ektoparaziták és baktériumok elleni védelem;
• a turbulencia csökkentése
•védekezés eszköze
•    fizikai védelem – a nyálkahalak veszélyhelyzetben nagy mennyiségű nyálkát termelnek, ami egyrészt fizikai védelmet nyújt, másrészt elriasztja a ragadozókat. Ha egy nyálkahalat tengervízzel töltött vödörbe helyezünk, néhány óra leforgása alatt csaknem teljesen elnyálkásítja a vizet;
•    kémiai védelem – egyes fajoknál mérgező, például a vörös-tengeri nyelvhal és a papagájhalfélék esetében;
•    fajtársak riasztása .

Oldalvonal- különleges érzékszerv

A halak bőrének felső része a többrétegű hám. A hámban találhatók az érzékelőpálcikák (idegvégződések), amelyek az áramlást, vízmozgást érzékelik, vagyis a tapintásra szolgálnak. Nem csupán a közvetlen közel lévő álló vagy mozgásban lévő tárgyakat érzékelik, hanem a távolabb lévőket is. Ilyen pálcikák a hal egész felületén előfordulhatnak hol ritkábban, hol sűrűbben. Ha a halak oldalát megfigyeljük, a legtöbb esetben egy jellegzetes apró lyuksort veszünk észre, az ún. oldalvonalat.

Ezek a lyukak biztosítják a kapcsolatot az érzőbimbók és a külvilág között. Ezek a bőr alatti keskeny csatornában lévő pálcikaszerű idegvégződések pótolják a hiányzó hallószerveket, és felveszik a víz áramlásával, nyomásával és rezgésével kapcsolatos ingereket. Az oldalvonal lehet hosszabb, rövidebb, sőt hiányozhat is.

Ilyen tüskékkel kapcsolódik a pikkely a hal bőréhez
A pikkely a hallal együtt növekszik, ez nyomon
követhető a jellegzetes sávokban - évgyűrűkben.

A hám alatt elhelyezkedő irhában képződnek a pikkelyek, amelyek a testet védik. Állományuk – csont, ami zománccal (dentinnel) van bevonva. A csontpikkelyek különböző nagyságúak és alakúak lehetnek. Megkülönböztethetünk kerek (cikloid), fésűs (ktenoid), zománcos (ganoid) és lapos-fogas (plakoid).

Szín és szinezet

•Ugyancsak a bőrben vannak a halak változatos színezetét adó festékanyagok, festéksejtek. A halak ezüstös, fénylő színét tükröző kristályok (guanin) okozzák.

•A szín és szinezet fontos szerepet játszik a halak életében:

•Rejtőzködés

•Figyelmeztetés

Nézzük csak meg a sokatok által jól ismert Vörös szárnyú keszeget. Mint a Halak nagy többségének neki is háti oldala sötétebb, a hasa világosabb. Ez segít beleolvadni környezetébe. Hiszen ha egy ragadozó fentről (pl. a hasfarkas nevű ragadozómadár) figyeli, a hal háta beleolvad a sötét víz színébe. A lentről leső ragadozó szemszögéből viszont a felszíni világosságba olvad bele.

Emésztőrendszer
A halak szájnyílása jól fejlett állkapcsokkal övezett. Mozgathatóan az alsó állkapocs ízesül. A szájüreg garatba megy át, amin kopoltyúrések vannak. A garatból a táplálék a nyelőcsőbe kerül, aztán pedig a tágulékony gyomorba. Ezután kerül a belekbe.
A gyomorban és a belekben a táplálék enzimek hatására emésztődik (azaz bomlik molekuláira). A gyomorban a táplálékra a gyomornedv enzimei hatnak, a belekben pedig a hasnyálmirigy által termelt enzimek, és az epefolyadék, ami az epehólyagból kerül ide. A belekben a tápanyagok felszívódnak és a véráramba kerülnek. Az emészthetetlen maradványok a végbélnyíláson át távoznak a szervezetből.

•A halak előbele is a táplálkozásuktól függően alakul. A ragadozóknak gyökértelen foguk van. A növényevőknél, a mindenevőknél legfeljebb a garatfogak (pontynál velük szemben van a „keserűfog”) aprítják a táplálékot.

•Nyálmirigyük nincs, hiszen a vízben nincs szükség a nedvesítésre. A ragadozóknál kifejlődő gyomor jelentős tágulékonysága miatt gyakran egészben befogadja az áldozatot. A redőzött bélben megemésztődnek, majd felszívódnak a tápanyagok. A salakanyagok kloákán vagy végbélnyíláson keresztül ürülnek ki a szervezetből.

Úszóhólyag – a csontoshalak különleges szerve

•A nyelőcső vékony falú képződménye

•falában erek és receptorsejtek találhatók

•Az úszóhólyag rendeltetése, hogy — a víznyomáshoz igazodva — a hal fajsúlyát szabályozza, lehetővé téve ezzel a hal lebegését. A nyílt úszóhólyagos halaknál az úszóhólyagot egy levegőjárat köti össze a bélrendszerrel, míg a zárt úszóhólyagosoknál ilyen összeköttetés nincs, a gázt egy belső mirigy állítja elő.

•Amikor az állat mélyebb rétegekbe kerül, a növekvő nyomás miatt az úszóhólyagban uralkodó nyomás is nő, amit a falában lévő érzéksejtek jeleznek a központi idegrendszernek.

A halak hidegvérű állatok (mit jelent ez?)

•A halak többsége változó testhőmérsékletű élőlények, ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük a környezet hőmérsékletétől függően változik•Életfolyamataik sebessége a környező víz hőmérsékletétől függ.•a halak többsége nem fordít energiát az állandó testhőmérséklet fenntartására•A halak alapanyagcseréjének energiaszükséglete csupán egytizede-egyhuszada a meleg vérű állatokénak.•Azaz a „hidegvérűség” pozitívuma – nem szükséges sok tápanyag, mivel a tápanyagból származó energia csak az életfolyamatokra hasznosítódik és nem az állandó testhő fenntartására