PUHATESTŰEK Fejlábúak (Lábasfejűek) osztálya

PUHATESTŰEK  

Fejlábúak osztálya

Miért sorolják a nyolckarú óriaspolipot az élővilág egyik legodaadóbb mamájának?

■ A fejlábúak osztálya közel 650 fajt számlál. Kizárólag magas sótartalmú  tengerekben és óceánokban  fordulnak elő. Épp ezért a kevésbé sós Fekete- és Azovi-tengerekben nem honosak.

■ Belső felépítésük és életműködésük sajátosságai. 

Valamennyi fejlábú közepes és nagyméretű (l cm-től 18 m-ig) ragadozó. Testük zsigerzacskóra és nagy fejlábra tagolódik.

Közönséges kalmár (Loligo vulgaris)

A fejlábú elnevezés onnan ered, hogy a lábak a fejből erednek és a szájnyílást körülvevő karokká alakultak át. Többségüknek nyolc egyforma hosszúságú karjuk van (például a nyolckarú polip). A kalmárnak nyolc rövidebb és egy pár hosszabb - fogókarja van. 

Tapadókorongok a polip karján

A karokon a táplálék magtartására szolgáló tapadókorongok is vannak. Csak a nautilusz nemzetséghez tartozó trópusi fajoknak van sok tapogatókorong nélküli karjuk (60-100-ig).

A nautilusznak sok, tapadkorong nélküli karja van

A fejen helyezkednek el a nagyméretű szemek valamint a szájnyílás, amiben csőr található. A tintahalak ragadozó állatok, a szájukban kemény, a papagájéhoz hasonló csőr található, amelyhez sokszor méregmirigy is csatlakozik. Ezzel a félelmetes fegyverrel tépik szét a zsákmányukat.

A fejlábúak jellemző vonása a reaktív mozgással történő úszás. A fejláb és zsigerzacskó határán lévő résen keresztül víz áramlik a köpenyüregbe. Idővel a köpenyizom összehúzódása erővel vizet présel ki egy különleges nyíláson, a tölcséren keresztül. A tölcsér a láb hátulsó részéből alakul ki. Ez reaktív erőt eredményez, ami előrelöki az állatot. A fejlábúak hátsó részükkel előre mozognak, majd a köpenyrés újra kinyílik és a köpeny ismét megtelik vízzel. 

A tintahal belső felépitése

Kültakaró

A ma élő fejlábúak többségénél hiányzik a héj. Ilyenek a polipok. A tintahalnál a héj lemezszerű (porcos) és a kültakaró alatt található. Csak a trópusi vizek felső rétegeiben élő nautilusznak van 25 cm átmérőjű többkamrás héja. A gázzal telt kamrák növelik az állat úszóképességét. A puhatestű azzal, hogy szabályozni tudja a kamrákban lévő gáz térfogatát, le tud ereszked­ni 500-700 méter mélyre, vagy fel tud emelkedni a felső vízrétegekbe.

Rejtőzést segítő eszközök 

Sok fejlábú képes idegimpulzusok hatására hirtelen megváltoztatni a bőre színét. Ez lehet védőszín, a környezet színeihez hasonló, vagy más állatok támadása esetén fenyegető szín, a környezettől elütő szín.

A fejlábúak védekezését szolgálja a tintamirigy. Váladéka egy különleges tartályban gyűlik össze, amelynek kivezető nyílása az utóbélbe nyílik. Veszély esetén a külvilágba bocsátja a vízben nem oldódó fekete folyadékot, és ennek leple alatt és a zavaros vízben elmenekül az ellenség elől.

A mélytengeri fajoknak különleges világítószerveik vannak, amelyek segítségével érintkeznek egymással, az ellenséget elriasztják, a zsákmányt pedig magukhoz csalogatják.

A videó angol nyelvű, de nézzétek a polip csodás képességét elbújni az apró hasadékban, megváltoztatni a teste színét, mintázatát. A tintahal testén átfutó fényjelenséget nem a kamera okozza! Ezt a puhatestű maga hozza létre. A tudósok szerint a kommunikációban van szerepe.

Táplálkozás

A fejlábúak ragadozók, rákokkal, puhatestűekkel, halakkal táplálkoznak. A szájat két papagájcsőrre emlékeztető csőr = felső és alsó állkapocs veszi körül. Rendelkeznek reszelőnyelvvel is. Segítségükkel törik fel a rákok páncélját, a puhatestűek héját, darabolják fel a táplálékot. Nyáluk emésztőnedveken kívül mérget is tartalmazhat, ami gyorsan megbénítja vagy megöli áldozatát.

Légzőszervek - kopoltyúk

Keringési rendszer
A polipoknak, és a többi fejlábúnak három szíve van, amelyből kettő tulajdonképpen segítő funkciót tölt be. Ezek a kopoltyúszívek, amelyek nevükből eredően a kopoltyúk tövében helyezkednek el. Az oxigénben szegény vért átpumpálják a kopoltyúkon, majd a gázcserét követően az immár oxigénben gazdag testnedvet eljuttatják a harmadik, központi szívhez. Utóbbi szerv végül az oxigéndús vért eljuttatja a test szöveteihez.

Idegrendszer és érzékelés

A fejlábúak idegdúcainak többsége a feji részben összpontosul, bonyolult felépítésű agyat hozva létre. Az agyat porcos tokból álló különleges „koponya" védi. A fejlábúak többsége szeme felépítésének összetettsége az emberi szemre emlékeztet.

Az idegrendszerük fejlettségének magas foka, tökéletesedett érzékszerveik meghatározzák összetett viselkedésformáikat.

Szaporodás és fejlődés 

A fejlábúak váltivarú, külső megtermékenyítésű és közvetlen fejlődésű állatok. A nyolckarú polipra jellemző az ivadékgondozás. A nőstény védelmezi a petéket, megtisztítja a szennyező­désektől, és néhány hónapig, addig amíg a petékből a kicsinyek ki nem kelnek, nem táplálkozik.  Az óriáspolip a petéket hat hónapon át gondozza. Közben gondosan őrzi az odúként szolgáló szikla alatti mélyedést, folyamatosan legyezi friss, oxigénben gazdag tengervízzel. A nőstény egy kis időre sem hagyja magára a petéket, vadásatról vagy táplálékszerzésről szó sem lehet - éhezik.  Amiután kikeltek a polipok, az anyapolip elpusztul. A kis óriáspolipok kikelésükkor négy grammosak, és hét hónap alatt egy kilogrammosra nőnek. 

A fejlábúaknak nagyfokú a regenerálódó képessége. Többek között képesek gyorsan újraképezni elveszett karjukat.

A fejlábú puhatestűek szerepe a természetben és az ember életében. 

A fejlábú puhatestűek táplálékául szolgálnak számos tengeri állatnak, többek között az úszólábúaknak és fogasceteknek. Az ember táplálékul használja a kalmárt, a tintahalat és a nyolckarú polipot. A tintahalak tintazsákjának tartalmából barna festéket, szépiát és természetes kínai tust állítanak elő.Akihalt fejlábúak héját vezérkövületként vagy korjelzőként alkalmazzák. Az ámbrás cetek bélcsatornájában a fejlábúak emészthetetlen maradvá­nyaiból egy különleges anyag - ámbra keletkezik, amit az illatszeriparban illatstabilizátorként alkalmaznak.

Érdekesség:

2000 éve keringenek legendák titokzatos tengeri szörnyekről, amelyek egész hajókat húztak le a mélybe. Az óriási mélytengeri polipok azonban se nem szörnyetegek, se nem a fantázia szüleményei. De milyen nagyra nőhetnek valójában?
A francia regényíró, Victor Hugo 1866-ban ilyennek írta le az óriáspolipot: „Szívós, mint a bőr, kemény, mint a kő, hideg, mint az éjszaka.” Elképzelte, mi történik, ha ez a szörnyű bestia tapadókorongokkal borított fogókarjával körbefonja és megeszi az embert. Victor Hugo fantáziáját rendkívüli mértékben foglalkoztatta a csendes-óceáni óriáspolip (Octopus dofleini) létezése, amelyről napjainkra kiderült, hogy viselkedésformája gyökeresen eltér attól, ahogy azt az író gondolta. Az állat méretét tekintve viszont nem voltak alaptalanok az elképzelései. Ami az óriáspolip nagyságát illeti, az eddig fellelt legpompásabb példány 9,5 m-es karfesztávolsággal és 272 kg-os súllyal dicsekedhetett.

A MÉLYSÉG SZÖRNYETEGE A nagy csendes-óceáni óriáspolip 750 m-es
mélységig, sziklaüregekben tanyázik. Karjainak fesztávolsága elérheti akár a 10 m-t is.

Falánk óriások

A mélytengerekben élő óriáspolipok többsége azonban jóval kisebb és könnyebb az említett rekordpéldánynál: karfesztávolságuk ritkán éri el a 7,5 métert, súlyuk pedig a 4,5 kg-ot. Igaz, nem is olyan régen Új-Zéland partjai előtt egy súlyos sebesülésébe belepusztult 70 kg-os állat is egy halász hálójába akadt.

A föld legnagyobb polipfaja 750 m-es mélységig fordul elő. Az óriáspolipok főleg sziklaüregekben találnak menedéket, és innen vadásznak nyolc karjuk segítségével az előttük elúszó állatokra. Zsákmányuk főként egyéb tintahalakból, halakból és rákokból kerül ki. Ennél sokkal többet nem tudunk a viselkedésükről; az örök sötétségben élnek, a valódi mélytengerek kapujában, ami már nagyon megnehezíti a kutatásukat.
A polipok azonban nem az egyedüli óriások a tengerek mélyén, és nem is a legnagyobbak. Még impozánsabb testméretű rokonuk az óriáskalmár (Architeuthis), a 300-2000 m közötti mélységek lakója. Ezek a lábasfejűekhez tartozó kalmárok elérhetik a 22 m-es hosszúságot, súlyuk pedig több tonna is lehet.

Az ámbráscet, a halálos ellenség

A már említett, Új-Zéland partjainál kifogott óriáspolip méretei lenyűgözőek. Ám az óceánok mélyebb vizeiben honos Architeuthis-fajok ennél még nagyobbra is megnőhetnek. Erre a következtetésre jutottak a tengerbiológusok az ámbráscetek gyomrának vizsgálatakor. Úgy tűnik ugyanis, hogy az ámbráscetek az óriáskalmárok halálos ellenségei.

Habár még senki sem figyelhette meg közvetlenül ezeknek a kolosszusoknak a küzdelmét, az ámbráscetek bőrén lévő mély sebhelyek egyértelműen az Architeuthis szívókorongjának nyomait mutatják, semmi kétséget nem hagyva afelől, hogy ezek a gigászok időnként élethalálharcot vívnak egymással.

Mivel eddig még soha nem sikerült az óriáskalmár élő példányát kifogni, ennek megfelelően a róla alkotott ismereteink igencsak hiányosak. Annyit biztosan tudunk, hogy a hanglemez fogókorral és 50 cm-es átmérőjű szemekkel rendelkező óriáskalmár nagyon ravasz, de visszahúzódó állat.

Többek között e miatt is tartják a kutatók valószínűtlennek, hogy ezek az óriáskalmárok valóban hajókat támadtak volna meg, ahogy ezt korábban különböző hátborzongató történetekben gyakran mesélték. Teljesen kizárni ezt a lehetőséget azonban mégsem lehet. Ha ugyanis utódokat hoznak a világra, akkor a magasabb vízrétegekben is felbukkannak. Elképzelhető, hogy ilyenkor valóban megtámadják a kisebb hajókat, csónakokat, mivel azokat esetenként összetéveszthetik fenyegető ellenségeikkel az ámbráscetekkel.

A mélytengerek órisásainak nyomában

Érdekes az a mód, ahogy az ámbráscetek a tudósok segítségére lehetnek a mélytengeri kalmárok titkainak kutatásában. A washingtoni Smithsonian Intézet zoológusa, Clyde Roper 1997 tavaszán angol és amerikai kutatókollégáival együtt Új-Zélandtól délkeletre megpróbált néhány videokamerával felszerelt ámbráscetet küldeni az Architeuthis nyomába, hogy végre filmfelvételeket készíthessenek a rejtőzködő életmódot folytató állatokról. Habár a felvételeken egyetlen óriáskalmár sem szerepelt, a 800 m-es mélységből legalább egy kisebb rokona, az új-zélandi polip a kamerák elé került; rendkívül érdekes felvételek készültek erről a lábasfejűről.

2006-ban sikerült ez első videófelvételt elkészíteni az óriáskalmárrol, amikor azt vették filmre, hogy az nőstény világra hozza utódait. Érdekes mód ezt a felvételt is csak véletlenül sikerült megörökíteni, mivel a filmet készítő csoport, angolnákról készített dokumentumfilmet.


Ellenőrző kérdések
1. Milyen részekre tagolódik a fejlábuak teste? Milyen váz jellemző rájuk?
2. Hogyan jellemezhetnénk a karokat?
3. Milyen mozgás jellemző a fejlábuakra? Hogy valósul meg?
4. Milyen rejtőzést segítő eszközöket alkalmaznak a fejlábuak? 
5. Mi jellemzi a szaporodásukat és fejlődésüket?
6. Milyen szerepet töltenek be a tertmészetben és az ember életében?

Valamint: Hasonlítsuk össze a Puhatestűek osztályait a következő kritériumok alapján