2016. február 24., szerda

32 § AZ ÁLLATOK TESTTAKARÓJA. A KÜLTAKARÓ FUNKCIÓJA ÉS VÁLTOZATOSSÁGA. ALKALMAZKODÁS AZ AKTÍV VÉDELEMHEZ ÉS TÁMADÁSHOZ

32 §  AZ ÁLLATOK TESTTAKARÓJA. A KÜLTAKARÓ FUNKCIÓJA ÉS VÁLTOZATOSSÁGA.  ALKALMAZKODÁS AZ AKTÍV VÉDELEMHEZ ÉS TÁMADÁSHOZ

Megismerhetitek az állatok testtakarójának funkcióit és sokféleségét; miképpen alkalmazkodott a kültakaró a test védelmére

Miért nem emésztődnek meg az ember vagy az állatok beleiben élősködő férgek?

 Bármely szervezet a környezettel elsősorban kültakarójával érintkezik, amit hámszövetek alkotnak.
A különböző állatok más-más kültakaróval rendelkezhetnek, de az alapvető funkciók megegyeznek:
v  védi a test belső környezetét;
v  elhatárolja és egyben összeköti a szervezetet környezetével;
v  szerepet játszhat:
o   a test hőszabályozásában;
o   vízháztartásában;
o   légzésben;
o   kiválasztásban;
o   táplálkozásban.
A kültakaró legfontosabb szerepe a szervezet védelme a külső behatásoktól, ami nem csak a mechanikus sérüléseket jelenti, hanem olyan tényezőket is, mint a hő, hideg, nedvesség. Ezen kívül segít az álcázásban vagy a ragadozók elriasztásában.
Sok gerinctelen állat kültakarója egy sejtrétegből áll, ami izomrétegbe megy át.
Idézzük fel az űrbelűek (hidra) kültakaróját, ami javarészt hám-izomsejtekből áll, melyek közé a védelmet és vadászatot biztosító csalánsejtek ékelődnek.
A Laposférgek és Hengeresférgek kültakarója a bőrizomtömlő. A hámszövet összenő az alatta lévő izomszövetekkel, így működési egységet képeznek, amit már említettünk a támasztás- és mozgás szervrendszerének megismerésekor. Azaz a férgek bőrizomtömlője képezi a támasztás- és mozgás szervrendszerét és egyben kültakaró is, ami megvédi a szervezetet a külső behatásoktól. Ez a kettős feladat minden külső vázzal rendelkező állatra jellemző.
A parazita lapos férgek – szívóférgek vagy mételyek – hámsejtjei fölött egy nem sejtes burok található. Ez a plazmaburok – kutikula védi a mélyben lévő hámsejteket a gazdaszervezet emésztőenzimeitől, és a parazita a bélcsatorna legagresszívabb környezetében is képes megélni.
A parazita galandférgek hámsejtjei számos apró nyúlványban túlnyúlnak a kutikulán. Ezeken a felszíni nyúlványkákon – bolyhokon keresztül veszi fel a parazita a gazdaszervezet bélrendszeréből a kész tápanyagokat. Azaz a galandférgek testtakarója tápanyagfelvételt is végez, ezáltal az emésztőrendszer teljesen hiányzik.
Puhatestűek kültakarója
A Hengeresférgek (fonálférgek (Nematoda)) bőrizomtömlőjének külső rétege a felhám (epidermis) által termelt jól fejlett, többrétegű kutikula, amelyet fejlődésük során többször levedlenek. Egyik fő feladata, hogy a környezet és a szervezet közti átjárhatóságot jelentősen csökkentse. Feladatát jól végzi, emiatt egyes fonálférgek olyan kedvezőtlen élőhelyeken is képesek megmaradni, mint a kiszáradó talajok, vagy a gazdaszervezetek bélcsatornája.

gyűrűsférgek  és  puhatestűek kültakarója csupasz és nyálkás. A nyálka véd a kiszáradástól, valamint a sérülésektől, segíti a mozgást, és a férgeknél biztosítja a gázcserét. A puhatestűek lágy testét mésztartalmú külső váz védi. A csigák házát és a kagylók héját a köpeny mirigysejtjei hozzák létre.

A legjobb védelmi funkciót az Ízeltlábúak kutikulája végzi, hiszen azt kitin erősíti. A kitin nitrogén tartalmú szénhidrát, amely a kutikula fehérjéihez kapcsolódik. A kitinpáncél vastagságától függ az állatok testének keménysége. Legkeményebb a rákoké, mert kitinpáncéljukba mész rakódik. Legpuhább a pókoké, mert vázuk vékony rétegű. Ezen kívül a kutikulán gyakran képződnek különböző kinövések, serték, szőrök, tövise, amik az önvédelemben és az álcázásban játszanak szerepet. A szárazföldi Ízeltlábúaknál nagyon fontos a gazdaságos vízfelhasználás, a kiszáradástól való védelem. Sok faj esetében a kitinpáncél felszínt viaszréteg borítja, amely vízzáró funkcióval rendelkezik. A kitinváz képtelen növekedni, ezért a fejlődő állatok időnként eltávolítják magukról és újat hoznak létre, vagyis vedlenek.
Emlős bőrének ábrája

A Gerincesek altörzsébe tartozó állatok köztakarója nagyon változatos, de mindegyik alapja a bőr. A bőr három rétegből áll: a legfelső a felhám (epidermisz), a középső az irha, a legalsó pedig a bőralja. A gerincesek bőrén az adott osztályra jellemző bőrszármazékok képződnek (ilyenek lehetnek a pikkelyek, tollak, szőr, serte, pata, köröm, karom).

A legtöbb hal bőrét pikkelyek védik és valamenynyiüké sikamlós a nyálkától. A pikkelyek többnyire az irhában képződnek.

A kétéltű bőr fénymikroszkópos szerkezete
A kétéltűek bőre csupasz, váladékos. A nyálkatermelő mirigyek váladéka nedvesen tartja a hámot, a méregmirigyek váladéka pedig elriasztja az ellenséget. A hámsejtek csak kissé szarusodnak el, így nem védenek a kiszáradástól, ugyanakkor fontos szerepet játszanak a gázcserében.



A szárazföldi élethez alkalmazkodott hüllők, madarak és emlősök hámjának külső rétege elszarusodott
hüllők jellegzetes képződményei a szarupikkelyek, valamint a pikkelyek összeolvadásával képződött szarupajzsok. Egyes fajok testét a szarupajzsok és a bőrben lévő csontlemezek összenövéséből kialakult szarupáncél borítja. Növekedés közben bőrük szarurétegét a gyíkok kisebb-nagyobb darabokban, a kígyók egy darabban rendszeresen levedlik.
A halak (balra) és a hüllők (jobbra) bőrének keresztmetszete.
Hasonlítsd össze a két élőlénycsoport hámját és a pikkelyek keletkezésének helyét!
A madarak testét mirigyekben szegény tollas bőr fedi. Csupán a fartájékon található egy páros mirigy, a fartőmirigy, melynek váladéka vízhatlanná teszi a tollakat. A laza szerkezetű pehelytollak elsősorban a hőszigetelést biztosítják. A szárny evezőtollai és a farok kormánytollai a repülésben, a fedőtollak pedig a mechanikai védelemben játszanak fontos szerepet. Ezek a tollak a madarak alakját és színét is meghatározzák.
A tollak színe, tömöttsége, faggyúzottsága a környezet és az életmód szerint változik. Több madárfaj színe tökéletesen beolvad a környezetbe, vagyis rejtőszín. Rejtőszíne van például a nyílt területeken élő fácánnak. A vízimadarak – pingvinek, récék, ludak – tollazata tömött és a fartőmirigyük váladékától vízhatlan.
Mind a madarak tollazatát, mind az emlősök szőrzetét szaru alkotja. A kültakaró további szaruképződményei: a csőr szarukávája, a csüdszarupikkelye, a karom, a köröm, a pata és a tülök.
 Az emlősöket mirigyekben gazdag szőrös bőr borítja. Jelentősebb mirigyei a faggyú- és a verejtékmirigyek, valamint az utód táplálását biztosító tejmirigyek, de meg kell említeni az illatmirigyeket is. 
A faggyúmirigyek zsírszerű váladékot termelnek, ami segít megőrizni a bőr és a szőr rugalmasságát, nem engedi beférkőzni a baktériumokat és gombákat.
A verejtékmirigyeken keresztül kiválasztódik az anyagcseretermékek egy része, de alapvető funkciójuk a hőszabályozás – a test hűtése aktív verejték-elválasztással és vízpárologtatással.
Az illatmirigyek – módosult verejtékmirigyek, általában a ragadozó emlősökre jellemzők. Elsődleges funkciójuk a terület megjegyzése, az egyed meghatározása, valamint szerepük van a szexuális életben (párkeresésben). A bűzösborzféléknél viszont a védelemben is részt vesznek, hiszen bűzmirigyeikből veszély esetén váladékot lövellnek a támadójukra, ami nem csupán rendkívül rossz szagú, hanem égető érzést is kelt: a szembe jutva átmeneti vakságot is okozhat.
Az emlősök sikerességének megalapozásában nélkülözhetetlen szerepe van a tejmirigyeknek, amik módosult verejtékmirigyek. A legfejletlenebb emlősöknél (kacsacsőrű emlősök) a hasi oldalon elszórva helyezkednek el, s a tejet a kicsinyek a bundáról nyalogatják le. A tejmirigyek az erszényeseknél (kenguru, koala) már csoportosulnak, ún. emlőket alkotnak. Mivel összefutó vezetékeik az ennek területén kiemelkedő emlőbimbón nyílnak, az erszényesek kölykei már szophatnak. A legfejlettebb méhlepényeseknél az emlők a hónalj és a lágyéktájék között húzódó ún. tejléc mentén sorakoznak. Az emlők száma a szokásos utódszámhoz igazodik. (A tejléc mindkét nemben (nőstényeknél és hímeknél is) megjelenik, de a mirigyek kifejlődését és fejlettségét hormonális háttér szabályozza.)
A szőrzet alakulása éppúgy, mint a madaraknál, a környezet és az életmód függvénye. Például a talajban élő vakond szőrzete rövid, puha és selymes, a vízben élő fókáé tömött, a kékbálnáé hiányzik. A föld felszínén élő, sok veszélynek kitett keleti sün szőrszálai tüskévé módosultak, színük megegyezik a környezettel, így megfelelő álcázást biztosítanak.
Összefoglalva az emlősök bőre a következő funkciókat végzi:
Ø  védelem a
§  mechanikus és vegyi behatásoktól,
§  mikroorganizmusoktól,
§  különféle hőmérsékleti behatásoktól,
§  kiszáradástól;
Ø  szerepet játszik a
o   hőszabályozásban
o   gázcserében (légzésben)
o   káros anyagcseretermékek kiválasztásában.
A testtakaró színe szintén szerepet játszik a szervezet védelmében. A színezet lehet rejtő színezet, figyelmeztető- vagy riasztó színezet.
A rejtő színezet egy állat olyan színe vagy színmintázata, amely segít elrejteni őt a természetes környezetében. Lehetővé teheti, hogy a megfigyelő szeme elől az állat beleolvadjon a megfigyelési háttérbe. Nagyon sok példát lehet mondani a halak, kétéltűek és hüllők osztályából, de ilyen a zebra vagy a tigris csíkozása, ami megtéveszti a szemet, feloldja az állat körvonalait.
Egyes állatok (fejlábú puhatestűek, lepényhal, kaméleonok) speciális sejtjeiknek köszönhetően képesek megváltoztatni a színezetüket és a testfelszínüket is. 
A mérgező állatoknak sokszor van figyelmeztető- vagy riasztó színezete, ami jelzi a ragadozóknak az előrelátható kellemetlenséget. A színezet a passzív védelmet szolgálja. 
 Vannak olyan bőrszármazékok, amik aktív védelmet biztosítnak és elősegítik a támadást. Sok hal egyes bőrmirigyei méregmiriggyé módosultak, ezért az uszonyok úszósugarainak vagy a kopoltyúfedő töviseinek a szúrása veszélyes lehet. Az ilyen halak (dubincsok, tüskésráják, skorpióhalfélék vagy sárkányfejűhal-félék, tűzhalak, mérges pókhal) rendszerint lassú mozgásúak, ám ha közelítünk hozzájuk hirtelen támadnak, sérülést okoznak, amelyen át a mérgük bejut a szervezetbe.
Az aktív védelem egyik hatásos eszköze a karmok. A madarak és emlősök karmaikkal ragadják meg és tépik szét a zsákmányt.
Támadásra és védelemre szolgálnak a párospatájú emlősök szarvai. Szintén ezt a célt szolgálják a sünök és sülök valamint más állatok tüskéi.
Ellenőrző kérdések
1.      Milyen funkciókat láthat el az állatok kültakarója?
2.      Mely állatoknál van a kültakarónak szerepe a táplálkozásban? Milyen sajátosság teszi ezt lehetővé?
3.      Mely állatoknál van a köztakarónak szerepe a légzésben? Nevezd meg ezen állatok  kültakarójának sajátosságait.
4.      Mi jellemzi a madarak kültakaróját?
5.      Mi jellemzi az emlősök kültakaróját?
6.      A kültakaró mely sajátosságai teszik lehetővé a passzív és az aktív védelmet?
Feladat
1.      Elemezd hogyan váltogatják a kültakaró felső rétegeit a különböző állatok életük során.
2.      Asszociáció: Találd meg az összefüggéseket az állatok és a kültakaróra vonatkozó állítások között.
Róka
Hód
Gyík
Cserebogár
Pacsirta
Földigiliszta
Éti csiga
Tüskésrája
Foltos szalamandra
Anakonda











a.      növekedés közben vedlik
b.      bőrmirigyei nyálkát választanak ki
c.       verejtékmirigyei vannak
d.      bőrében méregmirigyek vannak
e.      bőrének aktív szerepe van a gázcserében
f.        bőre pikkelyekkel borított
g.      tollas bőre van


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése