AZ ÁLLATOK KIVÁLASZTÓ-SZERVEI

A KIVÁLASZTÁS  SZEREPE  A  SZERVEZETBENA  KIVÁLASZTÁS  FORMÁI  AZ  ÁLLATOKNÁLAZ  ÁLLATOK  KIVÁLASZTÓ-SZERVEI

Megismerhetitek, hogyan választják ki az állatok anyagcsere-termékeiket, a kiválasztó-szervrendszert alkotó szervekkel, különféle kiválasztó szervrendszerek működésével.

Érdekes: Valahol olvastam, hogy a cápahúst fogyasztás előtt sokáig kel áztatni, de nem értettem miért?

Az élő szervezetek és környezetük között állandó energia- és anyagcsere zajlik. A szervezet vizet és tápanyagokat vesz fel, amik a sejtek és szövetek építésekor, megújulásakor használódnak fel, és energiaforrásként is ezek szolgálnak. Ám a működések közben a sejtekben felesleges vagy káros anyagok is keletkeznek, amelyeket ki kell vezetni a szervezetből.

Tehát a kiválasztás – azon folyamatok összessége, melyek során a szervezetből kivezetődnek a káros és/vagy felesleges anyagcseretermékek (a víz- és sófelesleg, valamint azok a mérgező anyagok, amik a sejtekben képződtek vagy a táplálékkal kerültek a szervezetbe).  

Ennek megfelelően a kiválasztó- szervrendszer – azon szervek együttese, amelyek a szervezetből a környezetbe vezetik a felesleges vizet, a káros anyagcseretermékeket, a sókat és azokat a mérgező anyagokat, amik a sejtekben képződtek vagy a táplálékkal kerültek be.

A kiválasztó folyamatok elengedhetetlen részei az anyagcserének. Általuk valósul meg a szervezet belső környezetének állandósága, az anyagok szinten tartása.

Lapos férgek kiválasztó-rendszere
1-csatorna, 2-lángzósejt és sejtmagja(4)
3- kivezető pórus

A különböző állatoknál különféle folyamatok biztosítják a felesleges vagy káros anyagok kivezetését.

A primitív soksejtű állatoknak (szivacsok, űrbelűek) nincsenek speciális kiválasztó-szervei. Sejtjeik a kivezetendő anyagokat közvetlenül a vízbe bocsátják, ami az ő életterük.

Kiválasztó-szervrendszer először a Lapos férgeknél jelenik meg. A káros anyagok, amelyek felgyülemlenek a laza kötőszövet sejtjeiben, elágazó csatornácskákon vezetődnek ki. A csatornácskák a kötőszövetbe ágyazódó, csillag alakú lángzósejtekkel kezdődnek, kívül pedig pórusokkal (nyílásokkal) végződnek. A lángzósejtek csillókkal vannak ellátva, amik a csatornácskák belseje felé mutatnak. A csillók mozgásának köszönhetően megindul a vízfelesleg és a káros anyagok áramlása a csatornákban, és a pórusokon át kivezetődnek a külvilágba.

A Hengeres férgek hasonló kiválasztó-szervrendszerrel rendelkeznek, de a testüregükben elhelyezkedő sejtek ovális alakúak, és nincsenek csillóik. Így náluk a testüreg-folyadékból a káros anyagok az ovális sejtekbe kerülnek.

A Gyűrűs férgek minden testszelvényének üregében egy csillós tölcsér alakú nyílás van. A kiválasztó tölcsérkék vagy metanefridiumok csövecskékben folytatódnak, amik átnyúlnak a szomszéd szelvénybe, és kiválasztó pórusokban végződnek a külvilág felé. A gyűrűs férgek szervezetében a káros anyagok a testüreg-folyadékban gyülemlenek fel, tehát ez is szerepet játszik a kiválasztásban.

A puhatestűek szivburokkal
összekötött kiválasztó szervei

A Puhatestűek kiválasztó szervei az egy vagy két módosult vesécske (vese), amik a szív közelében helyezkednek el. A szívburok ürgében kezdődnek csillós tölcsérrel, tehát közvetlenül e vérből választják ki a káros anyagokat. Innen egy rövid vezeték  viszi a szűrletet a vesezsákká tágult elvezetőcső üregébe. A kiválasztószerv a köpenyüregbe vezeti az anyagokat.

Az Ízeltlábúak kiválasztó szervei, akár a puhatestűeké, szoros kapcsolatban állnak a keringési rendszerrel. Ám a Rákfélék, a Rovarok és a Pókszabásúak kiválasztó szervei különbözők, mivel életterük nagyon változatos.

Sok rák speciális kiválasztó szerve a zöld mirigy (egy pár), amik a fejtor elülső részében találhatók, és kivezető pórusaik a nagy csápok tövénél nyílnak a külvilágba. A káros és felesleges anyagok a vérből a zöld mirigyekbe szivárognak, és ott felgyülemlenek.  Aztán a csatornácskákon át a pórusokhoz áramlanak és kivezetődnek a külvilágba.

A Rovarok és a Pókszabásúak kiválasztó szervei a Malpighi-edények. Nevüket az olasz tudósról,  Marcello Malpighiről kapták, aki először írta le őket a  17. században.  A közép és utóbél határán találhatóak, számuk és elhelyezkedésük a különböző fajoknál változó. A vérből a káros anyagok a Malpighi-edények csatornáiba jutnak, onnan pedig a bélbe irányítódnak. A Malpighi-edények másik feladata, hogy a bélrendszerben lévő emésztetlen maradványokból felveszik, és a vérsejtekhez szállítják a vizet. Ez eredményezi a nagyon gazdaságos víz-hasznosítást, és lehetővé teszi, hogy a Rovarok és Pókszabásúak a legszárazabb égtájakon is megélnek. A káros anyagok és a vízmentesített emésztetlen tápanyag-maradványok a végbélnyílások át ürülnek ki.

A Pókszabásúak rendszerint két Malpighi-edénnyel rendelkeznek, a Rovaroknál viszont nagy számú van belőlük és szinte kitöltik a testüreget. Ezzel magyarázható, hogy a rovarok kiválasztó-rendszere eredményesebben szívja fel a vizet a tápcsatornából, és ürülékük – gyakorlatilag száraz kristályok.

A gerincesek kiválasztó szervei a páros vesék. Ezek szűrik ki a vérben oldott káros anyagokat.

A vesékben számos vese-csatornácska található, amiket hajszálerek hálója fon körbe. A vese-csatornácskák „húzzák ki” a vérből a káros anyagokat, így képződik a vizelet. A veséktől a vizeletet egy-egy húgyvezeték vezeti el.

A halak veséi szalag-szerűek és e test két oldalán a gerinc mellett futnak. A porcos halaknál (cápáknál és rájáknál) a vizeletet a húgyvezetékek a kloákához vezetik, ahonnan a végbélnyíláson át ürül ki. A csontos halaknál a húgyvezetékek a húgyhólyagba torkollanak, ahonnan külön vezetéken áramlik a vizelet a végbélnyílás mögött található külön nyíláshoz.

A kétéltűek és a hüllők kiválasztó szervei

Érdekes tudni: A cápák és a ráják kiválasztó szervrendszerének sajátosságai azt eredményezik, hogy káros anyagok halmozódnak fel az izmaikban. Ez ad a cápahúsnak ammóniaszagot és keserű mellékízt, ami kellemetlen az ember számára. Azért, hogy megszabaduljanak ezektől a cápahúst sós vízben áztatják, vagy előfőzik.

A kétéltűek veséi hasonlóan rendeződnek, akár a halaké. A húgyvezetékekből a vizelet először a kloákába kerül, onnan a húgyhólyagba, majd ha az megtelik, ismét a kloákába és kivezetődik a külvilágba.

Hasonló a kiválasztó-szervrendszere a többi gerinces állatnak is, de  a hüllők, madarak és emlősök veséje összetettebb, bab alakú és a test két oldalán a gerinc keresztcsonti részénél helyezkednek el. Az ilyen vesék teszik lehetővé a gazdaságos vízháztartást és a káros anyagok hatékony kiválasztását.

A hüllőknél a vizelet  kiválasztása megegyezik a kétéltűekével.

Az emlősök kiválasztó szervei

A madarak kiválasztó-szervrendszere a repüléshez alkalmazkodott. Náluk a vizelet felhalmozása csak súlyfelesleget jelentene, ezért nincs húgyhólyag. A húgyvezetékek a kloákába nyílnak és a vizelet gyakorlatilag azonnal kivezetődik a szervezetből. Ez a repüléshez való alkalmazkodás jelentősen csökkenti a madár súlyát.

Az emlősöknél a veséktől induló húgyvezetékek a húgyhólyagba torkollanak. A hólyagban felgyülemlett vizelet egy speciális vezetéken – a húgycsövön át kerül a kivezető nyíláshoz.

Ezen kívül az emlősöknél a víz és a káros anyagok egy része a verejték-mirigyeken keresztül is kiürülhet.