AZ EMÉSZTŐ-SZERVRENDSZEREK SOKFÉLESÉGE

27 § AZ  EMÉSZTŐ-SZERVRENDSZEREK  SOKFÉLESÉGE

Megismerkedtek a különböző állatok emésztőrendszerének sajátosságaival, valamint azzal, hogyan alkalmazkodtak a táplálék megemésztésez és hasznosításához.

Tudjátok-e miért kérődzik a szarvasmarha?

A különböző állatoknak különböző táplálékszükséglete van, ennek megfelelően megvannak a saját táplálékszerző alkalmazkodásaik. Alapvető eltérések fedezhetők fel emésztő-szervrendszereik felépítésében.

Vannak állatok, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek emésztő- szervrendszerrel. Ezek primitív állatok (szivacsok) és egyes paraziták (pl: galandférgek), amiknél az élősködő életmódhoz való alkalmazkodással vált feleslegessé és fejlődtek vissza az emésztőszervek. A gazdaszervezet testéből a tápanyagok közvetlenül a testtakarón át jutnak a parazita szervezetébe.

Az űrbelűeknél sem találunk tápcsatornát. Az elsődleges emésztés az űrbélben zajlik, a meg nem emésztett darabkák a szájnyíláson át távozik a testből. Az emésztés sejten belüli emésztéssel fejeződik be, ami az emésztősejtek emésztő vakuoláiban megy végbe.

A legprimitívebb emésztőrendszerrel a laposférgek rendelkeznek, mivel beleik vakon végződnek (nincs végbélnyílásuk).

A legtöbb állatnak jól fejlett emésztő-szervrendszere van. Ez tápcsatornából (száj→ garat→ nyelőcső→ gyomor→ belek→ végbélnyílás) és emésztőmirigyekből (nyálmirigyek, máj, hasnyálmirigy) áll.

Az alábbi ábra a gerinctelen és a gerinces állatok emésztő-szervrendszerének általánosított sémája.

Most áttekintjük a tápcsatorna állomásait.

A táplálék a szájnyíláson át kerül a szervezetbe. A szájüregbe az állatok többségénél nyálmirigyek torkollanak. A nyál a táplálék nedvesítésére és elsődleges emésztésére szolgál, mivel sokszor emésztőenzimeket is tartalmaz.

A szájüregben gyakran fogak vannak. A csukáknál a delfineknél, a békáknál és még sok más állatnál ezek csak a zsákmány elfogására és megtartására szolgálnak és nem rágásra. A cápák és piranják tépésre használják őket. A legösszetettebb fogsora az emlősöknek van. Fogaik méretükben és rendeltetésükben is különböznek. A fogazat fejlettsége az adott emlős táplálkozási igényeitől függ. Ezzel magyarázható, hogy a ragadozóknál erősebbek a szemfogak, a növényevőknél pedig a metsző- és az őrlőfogak.

A szájüregből a tápanyag a garatba kerül és tovább halad a tápcsatornában. A halaknál, lándzsahalaknál a garat számos réssel van átszabdalva. A réseken át a szájüregen át beáramló víz a kopoltyúkhoz irányítódik, a táplálék pedig továbbhalad a nyelőcsőbe. Sok állatnál található begy, ami a nyelőcső kiszélesedett része. Ebben a táplálék felhalmozódik és bizonyos ideig tárolódik mielőtt a gyomorba jutna. Begye van a földigilisztának, a magevő és ragadozó madaraknak. A méhek begyében a nektár mézzé alakul. A galamboknál a begy fala begytejet választ ki, amivel a fiókákat táplálják.

A nyelőcsőből  a táplálék a gyomorba kerül, ahol felgyülemlik és megkezdődik az aktív emésztés. Egyes állatok (madarak, folyami rák) gyomra kétrekeszes. A legösszetettebb szerveződésű gyomra a kérődző párosujjú patás emlősöknek van (szarvasmarha, juhok, kecskék, szarvasok, zsiráfok).

Ők alsó metszőfogaikkal tépik a füvet, és a nyelvük segítségével lenyelik. A nyelőcsőből a táplálék a gyomor legnagyobb részébe – a bendőbe kerül. Az itt élő szimbionta baktériumok és egysejtűek (infuzóriumok) megemésztik a növényi sejtek celluzóz sejtfalát. Ezután a táplálék a recés gyomorba kerül, ahonnan visszaöklendeződik a szájüregbe. Itt az állat még egyszer megrágja hátsó őrlőfogaival, újra átnedvesíti nyállal. Az ekkor keletkezett pép a nyelőcsövön keresztül a százrétű gyomorba kerül, innen az oltógyomorba jut. Az oltógyomorba gyomornedv és emésztőenzimek választódnak ki, amik hatására felbomlanak a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok, azaz itt zajlik a tápanyagok bontása.

A gyomorból a táppép a vékonybél felé halad, ahol végbemegy a végleges felbontása és felszívása. A gerinces állatoknál a vékonybélbe nyílnak a máj és a hasnyálmirigy vezetékei. Ezek az emésztőmirigyek olyan anyagokat termelnek, amelyek segítik a tápanyagok bontását és emésztését. A primitív állatoknál (lándzsahal) csak májkinövés található, amiben rengeteg emésztőenzim képződik. Primitív mája van sok gerinctelennek is (rákfélék, pókszabásúak, puhatestűek).

A pókszabásúak és egyes rovarok külső emésztést alkalmaznak. A pókok és csíkbogarak ragadozó lárvái szájszerveiken keresztül emésztőenzimeket fecskendeznek a zsákmány testébe, a legyek az emésztőenzimeiket a szerves maradványokra (húsra) bocsátják. A táplálék először a szervezeten kívül emésztődik, ezután a folyékony tápanyagkeverék a tápcsatornába kerül és felszívódik a sejtekbe.

A növényevők tápcsatornája hosszabb, mint a ragadozóké, ami a növényi táplálék lassú emésztésével és felszívódásával magyarázható.

Sok növényevőnél (elsősorban a rágcsálóknál, páratlanujjú patásoknál, nyulaknál) a vakbél viszonylag hosszú. A vakbél a vastagbél kinövése, amiben számos szimbionta baktérium és egysejtű véglény segíti a cellulóz emésztését. A vastagbélben történik a víz visszaszívása, az emésztetlen maradványok pedig továbbhaladnak a végbélbe és a végbélnyíláson át ürülnek ki a szervezetből. Sok gerincesnél (halaknál, kétéltűeknél, hüllőknél, madaraknál) a bél kloákával fejeződik be, amin át nem csak az emésztetlen maradványok, hanem a kiválasztó-szervrendszer végtermékei is kiürülnek.

Ellenőrző kérdések

1.     Miért hiányzik a parazita galandférgek emésztő-szervrendszere?

2.     Milyen jellegzetessége van a hidra emésztésének?

3.     Hogyan alkalmazkodott a növényevők emésztő-szervrendszere a növényi táplálék hasznosításához?

4.     A ragadozók milyen emésztőszerv-rendszeri jellegzetességeit ismeritek?

5.     Mely állatok rendelkeznek a legösszetettebb gyomorral? Mivel áll ez összefüggésben?

Feladat

Figyeljétek meg a koponyákat. Határozzátok meg melyik a lóé, a hódé, a macskáé. Magyarázzátok meg választásotokat.