32 § AZ ÁLLATOK TESTTAKARÓJA. A KÜLTAKARÓ
FUNKCIÓJA ÉS VÁLTOZATOSSÁGA.
ALKALMAZKODÁS AZ AKTÍV
VÉDELEMHEZ ÉS TÁMADÁSHOZ
Megismerhetitek az állatok
testtakarójának funkcióit és sokféleségét; miképpen alkalmazkodott a kültakaró
a test védelmére
Miért nem emésztődnek meg az ember
vagy az állatok beleiben élősködő férgek?
Bármely szervezet a környezettel elsősorban
kültakarójával érintkezik, amit hámszövetek
alkotnak.
A különböző állatok más-más
kültakaróval rendelkezhetnek, de az alapvető
funkciók megegyeznek:
v védi a test
belső környezetét;
v elhatárolja
és egyben összeköti a szervezetet környezetével;
v szerepet
játszhat:
o a test
hőszabályozásában;
o vízháztartásában;
o légzésben;
o kiválasztásban;
o táplálkozásban.
A kültakaró legfontosabb szerepe a
szervezet védelme a külső behatásoktól, ami nem csak a mechanikus sérüléseket
jelenti, hanem olyan tényezőket is, mint a hő, hideg, nedvesség. Ezen kívül
segít az álcázásban vagy a ragadozók elriasztásában.
Sok gerinctelen állat kültakarója
egy sejtrétegből áll, ami izomrétegbe megy át.
Idézzük fel az űrbelűek (hidra) kültakaróját, ami javarészt
hám-izomsejtekből áll, melyek közé a védelmet és vadászatot biztosító
csalánsejtek ékelődnek.
A Laposférgek és Hengeresférgek kültakarója a bőrizomtömlő. A
hámszövet összenő az alatta lévő izomszövetekkel, így működési egységet
képeznek, amit már említettünk a támasztás- és mozgás szervrendszerének
megismerésekor. Azaz a férgek bőrizomtömlője képezi a támasztás- és mozgás
szervrendszerét és egyben kültakaró is, ami megvédi a szervezetet a külső
behatásoktól. Ez a kettős feladat minden külső vázzal rendelkező állatra
jellemző.
A parazita lapos férgek –
szívóférgek vagy mételyek – hámsejtjei fölött egy nem sejtes burok található.
Ez a plazmaburok – kutikula védi a
mélyben lévő hámsejteket a kölső környezeti viszonyoktól (pl: a gazdaszervezet emésztőenzimeitől, igy a parazita a
bélcsatorna legagresszívabb környezetében is képes megélni).
A parazita galandférgek hámsejtjei
számos apró nyúlványban túlnyúlnak a kutikulán. Ezeken a felszíni nyúlványkákon
– bolyhokon keresztül veszi fel a parazita a gazdaszervezet bélrendszeréből a
kész tápanyagokat. Azaz a galandférgek testtakarója tápanyagfelvételt is végez,
ezáltal az emésztőrendszer teljesen hiányzik.
 |
| Puhatestűek kültakarója |
 |
| Emlős bőrének ábrája |
A Gerincesek altörzsébe tartozó állatok köztakarója nagyon változatos, de mindegyik alapja a bőr. A bőr három rétegből áll: a legfelső a felhám (epidermisz), a középső az irha, a legalsó pedig a bőralja. A gerincesek bőrén az adott osztályra jellemző bőrszármazékok képződnek (ilyenek lehetnek a pikkelyek, tollak, szőr, serte, pata, köröm, karom).
| A kétéltű bőr szerkezete (Forrás: bioszfera.com) |
A kétéltűek bőre csupasz, váladékos. A nyálkatermelő mirigyek
váladéka nedvesen tartja a hámot, a méregmirigyek váladéka pedig elriasztja az
ellenséget. A hámsejtek csak kissé szarusodnak el, így nem védenek a
kiszáradástól, ugyanakkor fontos szerepet játszanak a gázcserében.
A szárazföldi élethez
alkalmazkodott hüllők,
madarak és emlősök hámjának külső rétege elszarusodott.
A hüllők jellegzetes képződményei a szarupikkelyek, valamint a pikkelyek összeolvadásával képződött szarupajzsok. Egyes fajok testét a
szarupajzsok és a bőrben lévő csontlemezek összenövéséből kialakult
szarupáncél borítja. Növekedés közben bőrük szarurétegét a
gyíkok kisebb-nagyobb darabokban, a kígyók egy darabban rendszeresen
levedlik.
 |
| A halak (balra) és a hüllők (jobbra) bőrének keresztmetszete. Hasonlítsd össze a két élőlénycsoport hámját és a pikkelyek keletkezésének helyét! |
A madarak testét mirigyekben szegény tollas bőr fedi. Csupán a
fartájékon található egy páros mirigy, a
fartőmirigy, melynek váladéka vízhatlanná teszi a tollakat. A laza
szerkezetű pehelytollak elsősorban a hőszigetelést
biztosítják. A szárny evezőtollai és a farok kormánytollai a repülésben, a fedőtollak pedig a mechanikai védelemben játszanak fontos
szerepet. Ezek a tollak a madarak alakját és színét is meghatározzák.
A tollak színe, tömöttsége,
faggyúzottsága a környezet és az életmód szerint változik. Több madárfaj színe
tökéletesen beolvad a környezetbe, vagyis rejtőszín. Rejtőszíne van például a
nyílt területeken élő fácánnak. A vízimadarak – pingvinek, récék, ludak –
tollazata tömött és a fartőmirigyük váladékától vízhatlan.
Mind a madarak tollazatát, mind az
emlősök szőrzetét szaru alkotja. A kültakaró további szaruképződményei: a
csőr szarukávája, a
csüdszarupikkelye, a karom, a köröm, a pata és
a tülök.
Az emlősöket mirigyekben
gazdag szőrös bőr borítja. Jelentősebb mirigyei a faggyú- és a verejtékmirigyek,
valamint az utód táplálását biztosító tejmirigyek,
de meg kell említeni az illatmirigyeket
is.
A faggyúmirigyek zsírszerű
váladékot termelnek, ami segít megőrizni a bőr és a szőr rugalmasságát, nem
engedi beférkőzni a baktériumokat és gombákat.
A verejtékmirigyeken keresztül
kiválasztódik az anyagcseretermékek egy része, de alapvető funkciójuk a
hőszabályozás – a test hűtése aktív verejték-elválasztással és vízpárologtatással.
Az illatmirigyek – módosult
verejtékmirigyek, általában a ragadozó emlősökre jellemzők. Elsődleges
funkciójuk a terület megjegyzése, az egyed meghatározása, valamint szerepük van
a szexuális életben (párkeresésben). A bűzösborzféléknél viszont a védelemben
is részt vesznek, hiszen bűzmirigyeikből veszély esetén váladékot lövellnek a
támadójukra, ami nem csupán rendkívül rossz szagú, hanem égető érzést is kelt:
a szembe jutva átmeneti vakságot is okozhat.
Az emlősök sikerességének
megalapozásában nélkülözhetetlen szerepe van a tejmirigyeknek, amik módosult verejtékmirigyek. A legfejletlenebb
emlősöknél (kacsacsőrű emlősök) a hasi oldalon elszórva helyezkednek el, s a
tejet a kicsinyek a bundáról nyalogatják le. A tejmirigyek az erszényeseknél (kenguru,
koala) már csoportosulnak, ún. emlőket
alkotnak. Mivel összefutó vezetékeik az ennek területén kiemelkedő emlőbimbón nyílnak, az erszényesek
kölykei már szophatnak. A legfejlettebb méhlepényeseknél az emlők a hónalj és a
lágyéktájék között húzódó ún. tejléc mentén sorakoznak. Az emlők száma a
szokásos utódszámhoz igazodik. (A tejléc mindkét nemben (nőstényeknél és
hímeknél is) megjelenik, de a mirigyek kifejlődését és fejlettségét hormonális
háttér szabályozza.)
A szőrzet alakulása éppúgy, mint a
madaraknál, a környezet és az életmód függvénye. Például a talajban élő vakond
szőrzete rövid, puha és selymes, a vízben élő fókáé tömött, a kékbálnáé
hiányzik. A föld felszínén élő, sok veszélynek kitett keleti sün szőrszálai
tüskévé módosultak, színük megegyezik a környezettel, így megfelelő álcázást
biztosítanak.
Összefoglalva az emlősök bőre a
következő funkciókat végzi:
Ø védelem a
§ mechanikus és vegyi
behatásoktól,
§ mikroorganizmusoktól,
§ különféle hőmérsékleti
behatásoktól,
§ kiszáradástól;
Ø szerepet játszik a
o hőszabályozásban
o gázcserében (légzésben)
o káros anyagcseretermékek
kiválasztásában.
A testtakaró színe szintén szerepet
játszik a szervezet védelmében. A színezet lehet rejtő színezet, figyelmeztető- vagy riasztó színezet.
A rejtő színezet egy állat olyan színe vagy színmintázata, amely
segít elrejteni őt a természetes környezetében. Lehetővé teheti, hogy a
megfigyelő szeme elől az állat beleolvadjon a megfigyelési háttérbe. Nagyon sok
példát lehet mondani a halak, kétéltűek és hüllők osztályából, de ilyen a zebra
vagy a tigris csíkozása, ami megtéveszti a szemet, feloldja az állat
körvonalait.
Egyes állatok (fejlábú puhatestűek,
lepényhal, kaméleonok) speciális sejtjeiknek köszönhetően képesek
megváltoztatni a színezetüket és a testfelszínüket is.
A mérgező állatoknak sokszor van figyelmeztető- vagy riasztó színezete,
ami jelzi a ragadozóknak az előrelátható kellemetlenséget. A színezet a passzív védelmet szolgálja.
Vannak olyan bőrszármazékok, amik aktív
védelmet biztosítnak és elősegítik a támadást. Sok hal egyes bőrmirigyei méregmiriggyé
módosultak, ezért az uszonyok úszósugarainak vagy a kopoltyúfedő töviseinek a
szúrása veszélyes lehet. Az ilyen halak (dubincsok, tüskésráják, skorpióhalfélék
vagy sárkányfejűhal-félék, tűzhalak, mérges pókhal) rendszerint lassú
mozgásúak, ám ha közelítünk hozzájuk hirtelen támadnak, sérülést okoznak,
amelyen át a mérgük bejut a szervezetbe.
Az aktív védelem egyik hatásos
eszköze a karmok. A madarak és emlősök karmaikkal ragadják meg és tépik szét a
zsákmányt.
Támadásra és védelemre szolgálnak a
párospatájú emlősök szarvai. Szintén ezt a célt szolgálják a sünök és sülök
valamint más állatok tüskéi.
Ellenőrző
kérdések
1.
Milyen funkciókat láthat el az
állatok kültakarója?
2.
Mely állatoknál van a kültakarónak
szerepe a táplálkozásban? Milyen sajátosság teszi ezt lehetővé?
3.
Mely állatoknál van a köztakarónak szerepe
a légzésben? Nevezd meg ezen állatok kültakarójának
sajátosságait.
4.
Mi jellemzi a madarak kültakaróját?
5.
Mi jellemzi az emlősök kültakaróját?
6. A kültakaró mely sajátosságai teszik lehetővé a passzív és az aktív
védelmet?
Feladat
1.
Elemezd hogyan váltogatják a kültakaró felső rétegeit
a különböző állatok életük során.
2.
Asszociáció: Találd meg az összefüggéseket az állatok
és a kültakaróra vonatkozó állítások között.
Róka
|
Hód
|
Gyík
|
Cserebogár
|
Pacsirta
|
Földigiliszta
|
Éti csiga
|
Tüskésrája
|
Foltos szalamandra
|
Anakonda
|
1) növekedés közben vedlik
2) bőrmirigyei nyálkát választanak ki
3) verejtékmirigyei vannak
4) bőrében méregmirigyek vannak
5) bőrének aktív szerepe van a gázcserében
6) bőre csontpikkelyekkel borított
7) tollazat
8) csillós hám és többrétegű kutikula jellemzi
9) kitinváz
10) bőre szarupikkelyekkel borított
11) a hám gyengén elszarusodó
12) a hám elszarusodó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése