Alapismeretek az állatok rendszerezéséről

Megismerhetitek hogyan rendszerezik az állatokat, milyen rendszertani kategóriák vannak, mi a faj

Érdemes felidézni. Mit tanulmányoz a növényrendszertan? Milyen rendszertani kategóriákat alkalmaznak a növények és gombák rendszerezésére?

Senki sem tudja pontosan mennyi a Földön élő állatfajok száma. Ezidáig a tudósok közel 2 millió fajt határoztak meg és írtak le. Ezek között vannak ma is élő és ásatag fajok is. Ám folyamatosan fedeznek fel új fajokat (nagy részük rovar) és a paleontológusok is írnak le eddig ismeretlen ásatag fajokat.

Az állatok rendszerezésének alapelvei. 

A földünket benépesítő sokféle állat között a tájékozódást az állatrendszertan tudománya segíti. Ennek legfőbb feladata leírni az állatfajt, elnevezni és meghatározni helyét a szerves világ rendszerében. Eközben a rendszertannal foglalkozó tudósok nemcsak a jelenkori, hanem a kihalt fajokat is tanulmányozzák.

A szervezeteket rendszerezni annyit jelent, mint meghatározni helyüket valamennyi főbb rendszertani kategóriában.

Az alapvető rendszertani kategóriákat elsőként Kari Linné kiváló svéd tudós vezette be még a 18. században. Hasonlítsuk össze a növényrend­szertanban és az állatrendszertanban alkalmazott főbb rendszertani kate­góriákat.

A növények rendszerezésénél alkalmazott főbb rendszertani kategóriák	Az allatok rendszerezésénél alkalmazott főbb rendszertani kategóriák
Faj	Faj
Nemzetség (genus)	Nemzetség (genus)
Család	Család
Rend	Rend
Osztály	Osztály
Törzs	Törzs
Ország	Ország

Ebben a felsorolásban az állatok rendszerezésére alkalmazott legfőbb rendszertani kategóriák szerepelnek. Néhány állatcsoport rendszerezése során a kategóriák alcsoportjait is alkalmazzák - állatkör, öregosztály, alrend, alfaj. Mint a növényrendszertanban, az állatrendszertanban is a faj a rendszerezés alapegysége.

A faj olyan egyedek csoportja, amelyek felépítése, életműködése, élettérigénye hasonló, amelyek

 a természetben egymással szabadon kereszteződve termékeny utódokat hoznak létre, és 

meghatározott területen tenyésznek.

Felis silvestris

Felis chaus

Csak kivételes esetekben párosodhat az egyik faj egyede egy másik közeli faj egyedeivel, utódokat nemzve (például a kutya és a farkas, a fehér és a szürke nyúl).

Amint tudjátok, minden faj tudományos latin neve két szóból áll, pél­dául Felis silvestris vadmacska, Felis chaus mocsári hiúz. 

A fajok megnevezéseiben a Felis azt a nemzetségnevet jelenti, amelyhez a fajt soroljuk (mindig nagybetűvel írjuk), a második név - a 

fajnév (mindig kis­betűvel írjuk). Az ilyen fajnév a világ minden tudósa számára egységes.

A nemzetközileg egységes tudomá­nyos fajnév használatának nagy a jelentősége, mert lehetőséget ad a fél­reértések elkerülésére. Például a cse­rebogarat cserbóknak, csebogárnak, csegebogárnak, siribogárnak is nevezik egyes vidékeken, noha ennek a fajnak csak egy tudományos neve van: Melolontha melolontha.

Amint a növények és gombák rendszerezése során láttuk, a rokon állatfajokat is nemzetségekbe soroljuk.
Tehát mint említettük, a vadmacska és a mocsári hiúz a macskák nemzetségébe tartozik. A rokon nemzetségeket családokba soroljuk. Például a macskák és a nagymacskák nemzetségét (ebbe a nemzetségbe olyan, számotokra is jól ismert fajok tartoznak, mint az oroszlán, a tigris, a leopárd, a jaguár) a macskafélék családjába soroljuk. A rokon családokat rendekbe foglaljuk össze. Például a macska­félék és a kutyafélék családja a ragadozók rendjének két családja. A rokon rendek alkotják az osztályt. Például a ragadozók, a cetek vagy úszólábú-ak, a rágcsálók rendjét az emlősök osztályához soroljuk. Az osztályokat törzsbe foglaljuk össze. Például a madarak és emlősök osztálya a gerince­sek törzsének osztályai. A legmagasabb rendszertani kategória az ország. Tehát valamennyi állattörzs az állatok országát alkotja.

Mi szolgáltat alapot arra, hogy az alsóbbrendű rendszertani kategóriát (például a fajt) egy felsőbbrendűbe (például nemzetségbe) foglaljuk. Ennek érdekében a tudósok megállapítják a szervezetek közötti rokoni kapcsolat fokát - a közös őstól való leszármazást. A tudósok különböző' tulajdonságokat vizsgálnak: szervezetük felépítésének sajátosságait, élet­működésüket, a szabad keresztezó'dés képességét, kémiai összetételük hasonlóságát, sejtjeik felépítését, élettérigényüket stb.

■           Az allatok országának állatkörei. 

Az állatok országát két állatkörre osztjuk: 

egysejtűekre 

és többsejtűekre. 

Az egysejtűek állatköréhez olyan állatok tartoz­nak, amelyek teste egy sejtből vagy hasonló sejtek csoportjából (sejttársulásos, koloniális formák) áll. 

A többsejtűek állatköréhez viszont olyan állatok tartoz­nak, melyek teste sok különböző felépítésű és funkciójú sejtből épül fel. Többségüknél ezekből különböző típusú szövetek és szervek alakulnak ki.

■           Az állatok szerepe az ember életében 

Az ember az állatoknak köszönhetően jut különböző élelmiszerekhez: vajhoz, tejhez, sajthoz, mézhez stb. Az állatok a gazdaságnak nyersanyagot szolgáltatnak: gyapjút, bőrt, tol­lat, viaszt, a méhfullánk mérgéből különböző gyógyszereket állítanak elő.

Hogy az embernek mindig legyen élelmiszere, nyersanyaga ruházata elké­szítéséhez, hogy őrizni tudja az otthonát és gabonakészleteit, régtől fogva álla­tokat szelídít meg: kutyát, macskát, lovat, bikát, kecskét, juhot, kacsát, übát stb. A hosszú ideig tartó szelekciónak köszönhetően ma már sok háziállatfa­junk van.

Az állatfajta a mesterségesen kitenyésztett, egy fajhoz tartozó állatok csoportja.

Az állatfajtát meghatározott örökletes tulajdonságok, életműködés stb. jellemzi.

A ragadozó (például fürkészek, katicabogarak, atkák) és parazita állatokat az ember felhasználja a mezőgazdasági növényi kártevők számának korlátozására. Ezeket az állatokat széteresztik a szántóföldeken és kertekben. Ez a rovarkártevők elleni biológiai harc módszere.

Az állatok ragyogó színeikkel, faji sokféleségükkel, énekükkel (neveze­tesen a madarak) a legválasztékosabb ízlésű ember igényeit is kielégítik.

Ugyanakkor az állatok károsak is lehetnek az emberre, többek között betegséget okozhatnak. Ilyenek a sok­féle paraziták (némely férgek, atkák), vérszívó fajok (kullancsok, szúnyo­gok, böglyök stb.), amelyek különböző' megbetegedések: kullancs okozta agyhártyagyulladás, malária, kiüté­ses tífusz kórokozóit terjeszthetik.

Az élelmiszer-tartalékokat káro­síthatják a kamrákban élő atkák, rágcsálók stb. Nagy mennyiségű rág­csáló, szúnyog és atka táplálkozik kultúrnövényeinkkel, csökkentve ez­zel a terméshozamot. Sok állat, amely méregmiriggyel rendelkezik, káros lehet az ember és a háziállatok egész­ségére, az életüket is veszélyeztetheti (például a pókok közül a karakurt, tarantula, a kígyók közül a vipera, afa, kobra) (8. ábra), m Az állatok szerepe a természet­ben. Sok állat táplálékul szolgál más állatok számára. Például a mezőgaz­daság veszélyes kártevőjével, a ván­dorsáskával számos rovarevő faj táp­lálkozik (gyík, madár, emlős stb.). A vérszívó szúnyogok lárváit a vizek lakói fogyasztják: a gazdasági célokat szolgáló tenyésztett halak.

Tehát a természetben nincsenek káros fajok. Azok a fajok, amelyek az ember és a gazdaság számára kárté­konyak, a természetes társulások nélkülözhetetlen elemei. Ha bármely fajt eltávolítjuk az ökoszisztémából, az a benne levő egyensúly felbomlá­sához vezethet. Tehát az ember szempontjából „káros" fajt nem meg­semmisíteni kell, hanem korlátozni a számát, hogy ne okozhasson érez­hető kárt a gazdaságban.

Az állatok fontos szerepet játszanak a talaj termőképességének biztosításá­ban, számos virágos növény megporzá-sában, a magvak és termések terjesztéseben. Az állatok között megtalálhatóak a természet ún. „egészségügyi dolgo­zói", amelyek feldolgozzák a növényi maradványokat, az állati tetemeket és kiválasztási termékeket, tisztítják a vizeket.

Kulcsszavak és -fogalmak. Az állatok rendszerezése, rendszertani kategóriák, az állatok tudományos nevei, állatfajta.

Röviden a lényeg

Az állatok világa a következő' állatkörökre oszlik:

■     egysejtűekre és többsejtűekre.

Az állatrendszertan az állatok sokféleségét vizsgálja. A rendszertannal foglalkozó tudósok:

■     leírják és tudományos névvel látják el a tudomány számára új állatfajo­kat, nemzetségeket és más rendszertani kategóriákat;

■     meghatározzák helyüket az állatok világának rendszerében.

Az állatok elkülöníthetetlen összetevó'i az ökoszisztémának, fontos szere­pet játszanak mind a természetben, mind a gazdaságban:

■     az állatok a természetben aktív szerepet játszanak a talaj termőképessé­gének kialakításában, táplálékul szolgálnak más állatfajok számára. Az állat táplálékforrás az ember számára és ipari nyersanyag. Ugyanakkor olyan állatfajok is vannak, amelyek károsítják az ember egészségét és jelentős veszteségeket okoznak a gazdaságban.

Ellenőrző kérdések. 

1. Mi az állatrendszertan? Milyen feladatai vannak ennek a tudománynak? 2. Milyen rendszertani kategóriákat alkalmaznak az állatok rendszerezésére? 3. Mi a faj? 4. Milyen szerepet töltenek be az állatok a természetben és az ember életében?

Gondolkozzatok. 

Miért elképzelhetetlen a rendszertan fejló'dése nélkül a biológiai tudomány fejló'dése?

Alkotó feladat. Készíts eló'adást arról, hogy az embernek milyen kára és milyen haszna származhat az állatokból.

Szeretnétek többet tudni ?

■            Az első állatrendszertan a híres ókori görög tudós,

Arisztotelész

Arisztotelész nevéhez fűződik, aki rendszerében az állatokat két nagy csoportra osztotta: azokra, amelyeknek van vérük és azokra, amelyeknek nincs vérük (úgy vélte, hogy a vér csak vörös lehet). A vérrel rendelkezőket felosztotta ele­venszülő lábatlanokra (cetfélék), elevenszülő négylábúakra (a többi emlős), valamint tojásról szaporodó és eleventojó négylábúakra és lábatla­nokra (madarak, hüllők, kétéltűek és halak).

 Karl Linné 

■            A híres svéd tudós, Karl Linné

 (1707-1778) (10. ábra) a „Természet 

rend­szere" című munkájában több mint 4000 állatfajt írt le és rendszerezett. Az állatokat hat osztályba sorolta: emlősök, madarak, kétéltűek (ebben az osz­tályban összevont emlősöket a kétéltűeket), halak, rovarok és férgek. Azokat az állatokat, amelyeket nem sikerült rendszereznie, egy mesterséges „káosz" csoportba sorolta.

■            K. Linné rendszerét idővel egy nagy francia tudós,

Jean-Baptiste Lamarck

Jean-Baptiste Lamarck (1744-1829) (11. ábra) felülbírálta. Ő osztotta fel az állatokat gerincesekre és gerinctelenekre, 16 osztályt jelölve ki a Linné által javasolt 6 helyett.

A következő híres francia tudós,
Georges de Cuvier (e.: zsorzs de küvjé) (1769-1832) (12. ábra) az összehasonlító anatómia módszerével (azaz meghatározva a közeli szervezetek azonos és eltérő bélyegeit) az állatok minden osztályát négy nagy csoportra bontotta: sugaras állatokra, ízeit állatokra, puhatestűekre és gerincesekre. E csoportokat később törzseknek nevezték el. 

Georges de Cuvier

■ A tudományos irodalomban hagyományosan a fajnév mögött feltüntetik annak a tudósnak a nevét, aki a fajt leírta és azt az évszámot, amelyben leírta. Például a bölény teljes nemzetközi neve a következő: Bison bonasus Unnaeus, 1758. Ez azt jelenti, hogy a fajt 1758-ban K. Linné írta le. Ez azért fontos, mert így lehetetlenné válik ugyanannak a fajnak más néven történő többszöri leírása.