A MADARAK VÁLTOZATOSSÁGA

A MADARAK  VÁLTOZATOSSÁGA

A madarak osztálya jelenleg közel 8600 fajt számlál.
Attól függően képesek-e a repülésre a madarakat két nagy csoportra oszthatjuk: röpképtelenekre és röpképesekre.

A struccalakúak rendjébe tartoznak a jelenkori legnagyobb madarak. Ők az Afrikai kontinensen, Dél-Amerikában és Ausztráliában honosak. Ezek röpképtelen futómadarak, amelyek szárnyaikat egyensúlyozásra használják futás közben.

Afrikai strucc tojó és hím 

Nandu

A jelenkor legnagyobb madara az afrikai strucc. A hímek elérhetik a 3 méteres testmagasságot és a 90 kg tömeget. Futás közben a strucc elérheti akár a 70 km/h sebességet.
A strucc húsa és tojása is fogyasztható, ezért a világ sok részén - Ukrajnában is - vannak speciális tenyésztőfarmok, ahol szaporítják, nevelik őket.

Emu és fiókái

Dél-Amerikában a nandu honos. 

Kazuár és fiókája

Ausztrália jellegzetes állatai pedig az emu és a kazuár.

Barna kivi

Némiképp eltér a struccalakúaktól a kivi. Új-Zéland szigetein élnek, és erősen veszélyeztetettek. A kivi Új-Zéland nemzeti szimbóluma, látható címerükön, pénzérméiken és postai bélyegeken. A kivifélék röpképtelen madarak, példányaik kifejlett állapotban 1-4 kg tömegűek, magasságuk pedig 35-65 cm között változik (a tojók nagyobbak, mint a hímek). Szárnyaik egészen kicsik, hosszú, vékony csőrük van, amivel férgeket, rovarokat csipked ki az avarból vagy a talajból. Kültakarójuk a madarak tollazata helyett inkább az emlősök szőrzetére emlékeztet.

Kék pingvin

A pingvinalakúak szintén képtelenek a repülésre.
A pingvinek különös testalkatú madarak. A legnagyobb pingvinféle 115 centiméter (császárpingvin), a legkisebb csak 40 centiméter magas (kék pingvin). 
Mivel sarló alakú, hegyes szárnyukat a repüléshez hasonló módon használják, mellcsonti tarajuk - szegycsonttarajuk- nem korcsosodott el úgy, mint például a futómadaraké: a tarajon és a széles lapockán hatalmas izmok tapadnak. Szárnyuk jobban hasonlít a halak vagy a delfinek uszonyára, mint más madarak szárnyára: a durva,lapos evezőfelülethez a rövid és széles
szárnycsontok adnak vázat. Négyujjú, rövid, durva úszóhártyás lábuk annyira hátul van, hogy a szárazon csaknem egyenesen állnak. Nincs térdük, ezért nem tudnak ülni. Mivel nem tudnak ülni, állva, a farkukra támaszkodva pihennek – éppen ezért farktollaik merevek, mint a harkály hasonló funkciót ellátó farktollai. Rövid farkuk általában 32 tollú.

Csőrük egyenes, oldalt összenyomott.

Orsó alakú testük a szárazon nehézkes, viszont a víz alatt rendkívül áramvonalas. A közegellenállás csökkentését szolgálják rövid, lapos, testük teljes felületén növő tollaik is. Ez a tollazat a hőt rosszul szigeteli, ezért a pingvinek bőre alatt vastag zsírréteg van. A tollak a zsírréteg alól erednek. Szárnyukon nem nőnek evezőtollak.

Humboldt-pingvinek

Hasuk fehér, hátuk fekete.

Csontjaikban a velő olajos.

Minden más madárnál jobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Idejük java részét a vízben töltik, ahol halakat, tintahalakat és rákokat (krillt) fognak maguknak, esetenként 20 m-nél is mélyebbre merülve. Szárnyuk csak a vízben evezésre alkalmas, repülni nem tudnak vele. Másodpercenként kettőt-hármat is csapva a víz alatt hajtják magukat előre, mintha ott

Aranytollú pingvinek

repülnének – a leggyorsabban úszó pingvinek sebessége eléri a 36 km/h-t. Eközben az e célokra átalakult lábukkal kormányoznak, illetve fékeznek.  Az aranytollú pingvin, amely időnként ki is szökken a vízből, akár 1,5 méter magas parti sziklákra is ki tud így ugrani. 

A szárazföldön kiegyenesedett testtartással, totyogva, de meglehetősen gyorsan haladnak. A törmeléklejtőkön akár 300 m magasra is felkapaszkodhatnak. Jeges felszíneken hasra fekszenek, és magukat a szárnyukkal hajtva csúsznak.

Annak érdekében, hogy vedléskor a kihulló tollak helyén maradó lukak ne rontsák hőszigetelésüket, az új tollak előbb kezdenek el nőni, és valósággal kitolják maguk elől a régieket. A tollváltás ideje néhány hét, és a madár számára igen megerőltető.

Szárnyukat nem tudják se teljesen kinyújtani, se teljesen összehajtani.

Sajátos színösszeállításuk a vízben jól álcázza őket: alulról a halak a víz felszínéhez hasonlónak látják fehér hasukat, fekete hátuk pedig a tengerfenék színébe olvad be, így a felettük úszó ragadozók (pl. a leopárdfóka) kevésbé veszik észre őket.

A szaporodási időszakban a költőhely és a tenger között ingáznak. Egyébként a tengereken töltik szabad idejüket, szigeteken (esetleg jégtáblákon) pihennek meg. Kicsinyeik pelyhesek és fészeklakók.

A legtöbb madárfaj képes a repülésre. Ezeket a madarakat 24 rendbe sorolják. Néhány a legismertebbek közül:

• gólyalakúak rendje- szürke gém, marabu, fehér gólya, kócsag
• verébalakúakrendje - varjúk, szarkák, fecskék, rigók, csirögefélék, fülemüle, 

(folyt.köv.)

A MADARAK SZAPORODÁSA ÉS FEJLŐDÉSE

A MADARAK  SZAPORODÁSA  ÉS  FEJLŐDÉSE

A madarak váltivarú állatok. Megfigyelhető náluk az, hogy ugyanazon faj  himje és nőstény egyede eltér egymástól tollazatuk színében, de akár méretben is. Az ilyen jelenséget nemi dimorfizmusnak nevezzük. Gondoljunk csak a jól ismert tarka kakasra és a tyúkokra. A szirti galamb himje is élénkebb szinű tollazatot visel (a szárnyakon, a nyakon és a fejen) mint a nőstény. 
Legszembetűnőbb a nemi dimorfizmus a fácánféléknél, a páváknál, a paradicsom-madaraknál és a tyúkféléknél.

Ivarszervek. 
A hímek ivarszervei a herék és az ondóvezetékek. A madarak heréi nem nagyok, de a rövid szaporodási időszakban méretük akár 300-szorosra is megnőhet. A herékben fejlődő spermasejtek a kloákába kerülnek. A madarak belső megtermékenyítésűek: az ondósejteket a hím saját kloákájából a nőstényébe juttatja.
A nőstény ivarszervei nem páros petefészekből és a kloákába torkolló pete­vezetékből állnak. A szaporodási időszakban a petefészek tojásokat termel, amelyeket a szervezet bőségesen ellát szikkel (tojássárgájával). A petesejt megtermékenyítése a petevezeték felső részében történik, majd ezután véglegesen kialakul a tojás (a petesejtet peteburkok és mészhéj vonja be). A petesejt fejlődése a megtermékenyítés után kezdődik a nőstény szervezetében és tojásrakáskor abba­marad a költési időszakig.

 A tojás félépítése: (miközben olvasod figyeld az ábrát!)


A kialakult tojás egy nagy megtermékenyített petesejt. Lássuk hogyan alakul ki: a megtermékenyités során a nőstény petevezetékében egyesül az akkor még apró petesejt és spermasejt. Ebből lesz a csirakorong - az embrió (1). A csirakorong a tojássárgán (2) ül. Összetételét tekintve a sárgáját főleg lipidek (zsír) alkotják. A tojássárgája színét a xantofill határozza meg. A tojássárgája középen helyezkedik el, a szikhártya veszi körül és tarja össze.  A sárgája a jégzsinóron (3) függ. Annak köszönhetően, ahogy a sárgája alsó része nehezebb, mint a csirakorongos felső rész, ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy a tojás állásától függetlenül az embrió mindig fölfelé nézzen. 

A tojás szerkezete: 1- csirakorong, 2- sárgája, 3- jégzsinór,
4- belső (sűrű) fehérjeréteg, 5- külső (folyékony) fehérje,
6- belső burok, 7- külső burok, 8- mészhéj, 9- kutikularéteg
10- légkamra (légudvar)

A tojásfehérjének két rétege van, a sűrűbb (4) és ritkább (5) réteg. A jégzsinór a belső sűrű fehérjerészből alakul ki. A fehérjét két burok veszi körül: a belső burok (6) a fehérjére, a külső burok (7) pedig  masszívan a héjhoz tapad. Amíg a tojás el nem hagyja a tojó testmelegét a két burok egymáshoz tapad. A külvilágba jutáskor a lehűlés hatására a pórusokon át a tompább végen levegő kerül a két hártya közé, és kialakul a légkamra (10). A benne található levegő biztosítja a levegőt a fejlődő magzat számára. A meszes héj (8) a petevezetékben rakódik a tojásra, körbeveszi azt, és szilárd állapotúvá teszi (94%-a kálcium karbonát). A meszes héjon pórusok találhatók, amelyek segítik az oxigén be, a szén-dioxid kiáramlását a keltetés során (a tyúktojáson 7000-17000 pórus van , a legkevesebb pórus a lúdtojáson található). A pórusokon keresztül a tojás öregedésével víz is távozik, ami a tojás beszáradásához vezet. A meszes héjat kutikularéteg (9) fedi, ami viasszerű réteget jelent és kettős funkcióval rendelkezik: segíti a tojás útját, hogy a külvilágra kerüljön, valamint lezárja a légzőnyílásokat, ezáltal nem tud a víz eltávozni a tojásból, de a kórokozók sem tudnak bejutni. Ezt a réteget nem szabad lemosni a tojásról.

A madártojás mészhéján gyakran láthatunk barnás foltokat, pöttyöket. Ezek a tojások elrejtését segítik elő fűben vagy a bozótosban.

A madarak gondozzák utódaikat. Általában a tojó (a nőstény) ül a tojásokon, testének melegével tartva az embriók fejlődéséhez szükséges hőt. A szirti galamboknál a nőstény és a hím felváltva ülnek a tojásokon.

A fészekben a tojás-rejtette embrió viszonylag hamar fejlődik. A varjaknál, szarkáknál és csókáknál a fiókák nem töltenek többet a tojásban, mint 19 nap, a házityúknál 21 nap a kikelési idő,  a sirályoknál - 23-26 nap, a nagy ragadozómadaraknál csaknem 2 hónap. A szirti galamb tojásai a rakástól számított 16-19 napon kelnek ki.

A galamb fiókái kikeléskor csaknem meztelenek, vakok, süketek, teljesen magatehetetlenek. Szüleik táplálják, melengetik őket amíg megjelennek rajtuk a pehelytollak. Kb 35-37 nap múlva kezdenek kiröpülni a fészekből. Az ilyen fiókákat fészeklakóknak nevezzük. Fészeklakó fiókái vannak az énekesmadaraknak, verebeknek, harkályoknak, fecskéknek, kakukkoknak, papagájoknak).
A tyúkok, kacsák, ludak, darvak, hattyúk, fácánok, sirályok fiókái pihével fedetten és nyitott szemmel kelnek ki. Kikelésük után nem sokkal el tudják hagyni a fészket és szülői kísérettel önállóan táplálkoznak. Az ilyen fiókákat fészekhagyóknak nevezzük. 

Kerti sármány (tojó)

A fiókák kikeltésére a madarak fészket építenek. Ezek különböznek egymástól formailag, méretben és elhelyezkedésben. Például a pacsirták vagy a sármányok a talajon  fűszálakból, a sűrűbe rejtve építik fészküket. Az énekesmadarak közül sokan a fák ágai közé a törzs közelébe, vagy a vékony oldalhajtásokra ágacskákból állítják össze a fészket. Vannak olyan madarak, amelyek bonyolult szövéssel fonnak maguknak kuckót oldalbejárattal: ilyenek pl. a függőcinege vagy az északi őszapó.

A madarak nagy hányada fészkel odúkban. A harkályok kivájják maguknak a fa törzsében az odút, míg a cinkék, légykapófélék a harkályok odvait vagy a természetes odúkat használják. A parti fecskék, gyurgyalagok, jégmadarak a folyók és patakok mentén fészkelnek: a függőleges partszakaszba csövet, ennek végén tágas katlant vájnak. A jégmadár fészket nem épít, hanem a kiöklendezett halszálkákra rakja a tojásait.

GERINCESEK. MADARAK OSZTÁLYA

GERINCESEK.  MADARAK  OSZTÁLYA

A madarak – a repüléshez alkalmazkodott melegvérű gerinces állatok.

A repüléshez való alkalmazkodással áll összefüggésben az ő teljes testszerveződésük: mellső végtagjaik szárnyakká módosultak, testüket tollazat borítja.  Legtöbb csontjuk üreges, szivacsos szerkezetű, levegővel telt, nincs húgyhólyagjuk – és ez mind hozzájárul a testtömeg csökkentéséhez. Fogaik nincsenek. A fej elöl csőrben végződik, amely szarutokkal bevont alsó és felső kávából áll.

A csőr külalakjából következtetni lehet arra, mivel táplálkozik a madár.

A madár fején a csőr fölött találjuk az orrnyílásokat, a két nagyméretű szemet, melyeket szemhéjak védenek, valamint a dobhártyát, ami a hallószerv része és a tollazat takarásában van.

A madarak külső felépitése a galamb példáján: 1- alsó káva, 2-nyelv

A repülés rengeteg energiát igényel. Ha a madár csak a külső környezet melegére hagyatkozna, ez nem lenne lehetséges. (Egyébként biztosan felfigyeltetek már arra, hogy a madarak télen, azaz a hidegben is meglehetősen aktívak, holott az évnek ebben a szakaszában nem találkozni egyetlen békával vagy gyíkkal sem.) A madarak a táplálék energiájából biztosítják a testhőjük fenntartását. Ehhez folyamatosan táplálkozniuk kell. Ezt a nagy mennyiségű táplálékot pedig nagyon gyors az anyagcseréjük alakítja energiává. Az anyagcseréhez szükséges oxigént különleges – légzsákokkal ellátott – tüdejük segítségével juttatják szervezetükbe. A madarak testhőmérséklete állandó, és viszonylag magasnak számit: elérheti a 40C⁰. Tehát a madarak állandó testhőmérsékletű melegvérű állatok.

A mindnyájatok által jól ismert szirti galamb a madarak tipikus képviselőinek egyike. Ezeket a galambokat az ember háziasította. Manapság gyakori lakói városainknak, falvainknak.

A vadon élő szirti galambok vízparti szirtekre, sziklahasadékokban telepednek meg. A vadon élő szirti galambok populációi (közösségei) a Földközi tenger, a Brit szigetek, a Kanári szigetek, Észak-Afrika partvidékein még máig honosak.

A galamb teste nyújtott, és tollazattal borított. Ez csökkenti a légellenállást repülés közben, megvédi a testet a sérülésektől és hőszigetel.

A madarak gondoskodnak tollazatuk ápolásáról. Csőrükkel tisztogatják és faggyúval (zsírral) kenegetik (különösen a vízi madarak).  Ez a faggyú az egyetlen jelentős bőrmirigyben – a fartőmirigyben termelődik. Ezt a mirigyet a madár háti részén a farktollak tövében találjuk.

Egyébként a madarak bőre száraz, nem tartalmaz mirigyeket.

•    Bőrszármazékok

Ø Csőr

Ø Karmok

Ø Szarupikkelyek

Ø Tollazat

Ezek mind szaruképződmények

Tollazat

A laza szerkezetű pehelytollak elsősorban a hőszigetelést biztosítják. A többi tollat kontúrtollnak nevezzük. A szárny evezőtollai és a farok kormánytollai a repülésben, a fedőtollak pedig a mechanikai védelemben játszanak fontos szerepet. Ezek a tollak a madarak alakját és színét is meghatározzák. A faroknak és farktollaknak köszönhetően a madár irányt tud változtatni a levegőben.

A tollak színe, tömöttsége, faggyúzottsága a környezet és az életmód szerint változik. Több madárfaj színe tökéletesen beolvad a környezetbe, vagyis rejtőszín. Rejtőszíne van például a nyílt területeken élő fácánnak. A vízimadarak – pingvinek, récék, ludak – tollazata tömött és a fartőmirigyük váladékától vízhatlan.

A madarak végtagjai:

•    Mellső végtagok – szárnyak (2 db) A hosszú, keskeny szárnytípus gyorsabb, míg a rövid, széles, lekerekített szárny lassabb repülést tesz lehetővé.

•    Hátsó végtagok – lábak (2 db) A lábfejet nem takarja tolltakaró csak szarupikkelyek. Ezt a részt csüdnek nev.

 A végtagok ötujjúak, de a szárnyakon az összes ujj erősen visszafejlett, a lábakon pedig ált. 4 ujj jól fejlett, az ötödik visszafejlett. Az ujjak száma a lábakon a madár életmódjától függ. A szirti galamb lábán 3 ujj előre mutat, egy pedig hátra. A papagáj lábain két ujj előre, kettő pedig hátra áll – ez segít megtartózkodni az ágakon. A strucc lábain csak két előremutató ujj van, ami a gyors futáshoz való alkalmazkodás.
A madarak ujjai karmokban végződnek.

A madarak váza a repüléshez alkalmazkodott:

Ø A csontok belül üregesek, levegővel teltek, ezáltal könnyebbek. A csöves csontok üregeiben a csontvelő nem jelent meg, így a tüdőhöz kapcsolódó légzsákok behatolhattak a csontokba is.

Ø Csak a gerinc (piros) nyaki része áll mozgathatóan kapcsolt csigolyákból, a többi csigolya összenőtt egymással és az összetett ágyékcsonttal – a test biztos támaszát alkotják, amit könnyű egyensúlyozni. A mellső végtagok öve az első mellkasi csigolyához rögzülnek.

Ø  Mellkas (rózsaszín): A bordákon bordanyúlványok alakultak ki, melyek a mögöttük lévő bordára támaszkodva merevítik a mellkast.

• Ø A röpképes madaraknál szegycsonton erős kinövés – szegycsonttaréj látható – ehhez kapcsolódnak a nagy mellizmok, amik a szárnyakat mozgatják.

Ø Végtagövek (zöld) A felső végtagot a gerinchez kapcsoló csontok: a hollóorrcsont összekapcsolódik a felkarcsonttal és a kulcscsonttal. A kulcscsontok összenőttek és villacsontot alkotnak – rugalmasság a szárnyaknak. Az alsó végtagöv az összenőtt medencéből áll.

Ø Végtagokat (sárga) ugyanazon csontok alkotják, mint az ötujjú végtag vázát.  A hátsó végtagok csontjai robosztusak, ők viselik a madár teljes súlyát a talajon

Ø A koponya a fej váza (kék) szorosan összekapcsolódó csontok: védik az agyvelőt és az érzékszerveket; szerkezetüknél fogva erősek, mégis könnyűek.

Emésztőrendszer

A galamb magvakkal, bogyókkal, gyümölcsfák terméseivel táplálkozik. Ennek megfelelően alakult tápcsatornájának felépítése is.

A szájnyilást kér csőrkáva övezi.

—  a szájüregben található a nyelv, (fogak nincsenek esetleg a csőrön vannak kinövések), emésztőmirigyek kivezető nyílásai, nyálmirigyek is torkollanak ide.

—  a nyelőcső hosszú, egy része kiszélesedett – ez a begy. A begyben a táplálék keveredik a nyálmirigyek által termel nyállal és megdagad, felpuhul. Egyes emésztőenzimek már itt megkezdik a táplálék bontását (előemésztés).

—  gyomor:

o  mirigygyomor a nyelőcső orsó alakú tágulata mirigyei nyálkát, sósavat és emésztőenzimet (pepszinogént) termelnek – funkció: a táplálék bontása, emésztés

o  zúzógyomor funkcionálisan a fogazatot helyettesíti, belső felülete redőzött és érdes keratinoid bélés, fala nagyon izmos. Itt történik a táplálék pépesítése (hozzájárulnak a lenyelt kavicsok is)

—  A gyomrot a vékonybél követi.   Itt a táppépre az emésztőmirigyek  váladékai (és a bennük lévő enzimek) hatnak. (máj→epe→epehólyag→patkóbél←hasnyálmirigy)

A vékonybélben történik a táplálék molekuláinak felszívása.

—  Vakbél -  benne bakteriális növényirost-emésztés is zajlódhat, de egyeseknél hiányozhat is

—  Utóbél – végbél területén intenzív vízfelszívás folyik, és a béltartalom ennek megfelelően itt sűrűsödik be.

—  az emésztetlen maradványok a kloákán át ürülnek ki.

 Az emésztőrendszer repüléshez való alkalmazkodása (tények, pozitivumok és negativumok):

—  Nincsenek nehéz csontfogak ezek funkcióját a zúza végzi

—  Az emésztőrendszer aránylag rövid, a végbél rövid 

Ø + csökken a súly

Ø +nincs felgyülemlő ürülék, ami súlytöbbletet jelentene

Ø - nem tökéletes az emésztés

Ø - gyakori ürítés

Légző-szervrendszer

—  Orrüreg

—  Légutak:

—  Gége

—  Légcső (az elágazásnál gégealsó – hangszalagok (2-6 db))

—  Hörgők

Tüdők       Légzsákok (elülsők és hátsók)

—  A légzőszerv központja a két tüdő. A tüdőben történik a vér oxidálása, vagyis a szén-dioxiddal telítődött vér oxigénnel való feltöltése, a gázcsere.

—  A tüdő 9 nagy térfogatú légzsákkal áll kapcsolatban, amelyek szerteágaznak az egész testben, sőt a nagyobb csontokba is betüremkednek.

A légzsákokról tudni kell:

—  csökkentik a madártest sűrűségét

—  szerepet tölt be a hőháztartásban is

Hogyan történik a légzés a madaraknál?

—  Belégzés – bordák megemelkednek- légzsákok kitágulnak – elülsőkbe CO₂-s levegő, tüdőbe és hátsókba O₂-s levegő kerül

—  Kilégzés – mellkas térfogata szűkül – elülsőkből CO₂-s levegő távozik, hátsókból az O₂-s levegő a tüdőbe préselődik

—  Azaz -  madaraknál a tüdőben folyamatosam van oxigéndús levegő

Ezt a légzés-típust kettős légzésnek nevezzük.

Keringési rendszer - zárt

—  2 vérkör

—  A szív 4 üreges –

jobb és bal szívpitvar

+jobb és bal szívkamra

—  A vér nem keveredik

—  A szív jobb oldala – vénás (CO₂-s) vér

—  A szív bal oldala – artériás (oxigénes) vér

A leírást kövessétek az ábrán!!!!!!!!!!!!!!

A jobb kamra összehúzódásakor a vénás (CO₂-s) vér az elvezető ereken át a tüdőbe irányul. Itt megszabadul a CO₂-tól és oxigénnel telítődik. Ezután összegyűlik a sziv bal oldalához vezető erekben és a bal pitvarba áramlik (KIS VÉRKÖR)

A bal pitvarból a bal kamrába ömlik az artériás (oxigénes) vér. A bal kamra összehúzódása a vért az aortába préseli. Ez a szervezet legnagyobb vérere. Az aorta szétágazik (a fej felé és a törzs felé) és a vér eljut a test összes szervéhez és sejtjéhez. Itt leadja nekik a működéshez elengedhetetlen oxigént és felveszi tőlük a szén-dioxidot (a vér artériásból vénássá alakul). Ezután összegyűlik a nagy gyűjtőerekben, amik a szív felé vezetik a véráramot. A gyűjtőerek egyesülnek egy nagy érré, ami a jobb szívpitvarba torkollik. (NAGY  VÉRKÖR)

Kiválasztószerv-rendszer

—  Vesék

—  Húgyvezetékek

—  Kloáka

repüléshez való alkalmazkodás:

nincs húgyhólyag, nincs felgyülemlő vizelet, ami súlytöbbletet jelentene

Idegrendszer

—   A hüllőkéhez képest nagyobb agyvelő

—  Szürkeállomány borítja, de nincs valódi agykéreg

—  A mozgásokért felelős kisagy jól fejlett

—  Jól megkülönböztethető a „szaglóhagyma”

—  Az előagy felszíne sima, csak egy kis barázda látható rajta