A MADARAK VÁLTOZATOSSÁGA
A madarak osztálya jelenleg közel 8600 fajt számlál.
Attól függően képesek-e a repülésre a madarakat két nagy csoportra oszthatjuk: röpképtelenekre és röpképesekre.
A struccalakúak rendjébe tartoznak a jelenkori legnagyobb madarak. Ők az Afrikai kontinensen, Dél-Amerikában és Ausztráliában honosak. Ezek röpképtelen futómadarak, amelyek szárnyaikat egyensúlyozásra használják futás közben.
A jelenkor legnagyobb madara az afrikai strucc. A hímek elérhetik a 3 méteres testmagasságot és a 90 kg tömeget. Futás közben a strucc elérheti akár a 70 km/h sebességet.
A strucc húsa és tojása is fogyasztható, ezért a világ sok részén - Ukrajnában is - vannak speciális tenyésztőfarmok, ahol szaporítják, nevelik őket.
Dél-Amerikában a nandu honos.
Ausztrália jellegzetes állatai pedig az emu és a kazuár.
Némiképp eltér a struccalakúaktól a kivi. Új-Zéland szigetein élnek, és erősen veszélyeztetettek. A kivi Új-Zéland nemzeti szimbóluma, látható címerükön, pénzérméiken és postai bélyegeken. A kivifélék röpképtelen madarak, példányaik kifejlett állapotban 1-4 kg tömegűek, magasságuk pedig 35-65 cm között változik (a tojók nagyobbak, mint a hímek). Szárnyaik egészen kicsik, hosszú, vékony csőrük van, amivel férgeket, rovarokat csipked ki az avarból vagy a talajból. Kültakarójuk a madarak tollazata helyett inkább az emlősök szőrzetére emlékeztet.
A pingvinalakúak szintén képtelenek a repülésre.
A pingvinek különös testalkatú madarak. A legnagyobb pingvinféle 115 centiméter (császárpingvin), a legkisebb csak 40 centiméter magas (kék pingvin).
Mivel sarló alakú, hegyes szárnyukat a repüléshez hasonló módon használják, mellcsonti tarajuk - szegycsonttarajuk- nem korcsosodott el úgy, mint például a futómadaraké: a tarajon és a széles lapockán hatalmas izmok tapadnak. Szárnyuk jobban hasonlít a halak vagy a delfinek uszonyára, mint más madarak szárnyára: a durva,lapos evezőfelülethez a rövid és széles
szárnycsontok adnak vázat. Négyujjú, rövid, durva úszóhártyás lábuk annyira hátul van, hogy a szárazon csaknem egyenesen állnak. Nincs térdük, ezért nem tudnak ülni. Mivel nem tudnak ülni, állva, a farkukra támaszkodva pihennek – éppen ezért farktollaik merevek, mint a harkály hasonló funkciót ellátó farktollai. Rövid farkuk általában 32 tollú.
Minden más madárnál jobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Idejük java részét a vízben töltik, ahol halakat, tintahalakat és rákokat (krillt) fognak maguknak, esetenként 20 m-nél is mélyebbre merülve. Szárnyuk csak a vízben evezésre alkalmas, repülni nem tudnak vele. Másodpercenként kettőt-hármat is csapva a víz alatt hajtják magukat előre, mintha ott
repülnének – a leggyorsabban úszó pingvinek sebessége eléri a 36 km/h-t. Eközben az e célokra átalakult lábukkal kormányoznak, illetve fékeznek. Az aranytollú pingvin, amely időnként ki is szökken a vízből, akár 1,5 méter magas parti sziklákra is ki tud így ugrani.
A legtöbb madárfaj képes a repülésre. Ezeket a madarakat 24 rendbe sorolják. Néhány a legismertebbek közül:
Attól függően képesek-e a repülésre a madarakat két nagy csoportra oszthatjuk: röpképtelenekre és röpképesekre.
A struccalakúak rendjébe tartoznak a jelenkori legnagyobb madarak. Ők az Afrikai kontinensen, Dél-Amerikában és Ausztráliában honosak. Ezek röpképtelen futómadarak, amelyek szárnyaikat egyensúlyozásra használják futás közben.
 |
| Afrikai strucc tojó és hím |
 |
| Nandu |
A strucc húsa és tojása is fogyasztható, ezért a világ sok részén - Ukrajnában is - vannak speciális tenyésztőfarmok, ahol szaporítják, nevelik őket.
 |
| Emu és fiókái |
 |
| Kazuár és fiókája |
 |
| Barna kivi |
 |
| Kék pingvin |
A pingvinek különös testalkatú madarak. A legnagyobb pingvinféle 115 centiméter (császárpingvin), a legkisebb csak 40 centiméter magas (kék pingvin). Mivel sarló alakú, hegyes szárnyukat a repüléshez hasonló módon használják, mellcsonti tarajuk - szegycsonttarajuk- nem korcsosodott el úgy, mint például a futómadaraké: a tarajon és a széles lapockán hatalmas izmok tapadnak. Szárnyuk jobban hasonlít a halak vagy a delfinek uszonyára, mint más madarak szárnyára: a durva,lapos evezőfelülethez a rövid és széles
szárnycsontok adnak vázat. Négyujjú, rövid, durva úszóhártyás lábuk annyira hátul van, hogy a szárazon csaknem egyenesen állnak. Nincs térdük, ezért nem tudnak ülni. Mivel nem tudnak ülni, állva, a farkukra támaszkodva pihennek – éppen ezért farktollaik merevek, mint a harkály hasonló funkciót ellátó farktollai. Rövid farkuk általában 32 tollú.
Csőrük egyenes, oldalt összenyomott.
Orsó alakú testük a szárazon nehézkes, viszont a víz alatt rendkívül áramvonalas. A közegellenállás csökkentését szolgálják rövid, lapos, testük teljes felületén növő tollaik is. Ez a tollazat a hőt rosszul szigeteli, ezért a pingvinek bőre alatt vastag zsírréteg van. A tollak a zsírréteg alól erednek. Szárnyukon nem nőnek evezőtollak.
 |
| Humboldt-pingvinek |
Hasuk fehér, hátuk fekete.
Csontjaikban a velő olajos.
Minden más madárnál jobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Idejük java részét a vízben töltik, ahol halakat, tintahalakat és rákokat (krillt) fognak maguknak, esetenként 20 m-nél is mélyebbre merülve. Szárnyuk csak a vízben evezésre alkalmas, repülni nem tudnak vele. Másodpercenként kettőt-hármat is csapva a víz alatt hajtják magukat előre, mintha ott
 |
| Aranytollú pingvinek |
A szárazföldön kiegyenesedett testtartással, totyogva, de meglehetősen gyorsan haladnak. A törmeléklejtőkön akár 300 m magasra is felkapaszkodhatnak. Jeges felszíneken hasra fekszenek, és magukat a szárnyukkal hajtva csúsznak.
Annak érdekében, hogy vedléskor a kihulló tollak helyén maradó lukak ne rontsák hőszigetelésüket, az új tollak előbb kezdenek el nőni, és valósággal kitolják maguk elől a régieket. A tollváltás ideje néhány hét, és a madár számára igen megerőltető.
Szárnyukat nem tudják se teljesen kinyújtani, se teljesen összehajtani.
Sajátos színösszeállításuk a vízben jól álcázza őket: alulról a halak a víz felszínéhez hasonlónak látják fehér hasukat, fekete hátuk pedig a tengerfenék színébe olvad be, így a felettük úszó ragadozók (pl. a leopárdfóka) kevésbé veszik észre őket.
A szaporodási időszakban a költőhely és a tenger között ingáznak. Egyébként a tengereken töltik szabad idejüket, szigeteken (esetleg jégtáblákon) pihennek meg. Kicsinyeik pelyhesek és fészeklakók.
A legtöbb madárfaj képes a repülésre. Ezeket a madarakat 24 rendbe sorolják. Néhány a legismertebbek közül:
- gólyalakúak rendje- szürke gém, marabu, fehér gólya, kócsag
- verébalakúakrendje - varjúk, szarkák, fecskék, rigók, csirögefélék, fülemüle,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése