A MADARAK SZAPORODÁSA ÉS FEJLŐDÉSE

A MADARAK  SZAPORODÁSA  ÉS  FEJLŐDÉSE

A madarak váltivarú állatok. Megfigyelhető náluk az, hogy ugyanazon faj  himje és nőstény egyede eltér egymástól tollazatuk színében, de akár méretben is. Az ilyen jelenséget nemi dimorfizmusnak nevezzük. Gondoljunk csak a jól ismert tarka kakasra és a tyúkokra. A szirti galamb himje is élénkebb szinű tollazatot visel (a szárnyakon, a nyakon és a fejen) mint a nőstény. 
Legszembetűnőbb a nemi dimorfizmus a fácánféléknél, a páváknál, a paradicsom-madaraknál és a tyúkféléknél.

Ivarszervek. 
A hímek ivarszervei a herék és az ondóvezetékek. A madarak heréi nem nagyok, de a rövid szaporodási időszakban méretük akár 300-szorosra is megnőhet. A herékben fejlődő spermasejtek a kloákába kerülnek. A madarak belső megtermékenyítésűek: az ondósejteket a hím saját kloákájából a nőstényébe juttatja.
A nőstény ivarszervei nem páros petefészekből és a kloákába torkolló pete­vezetékből állnak. A szaporodási időszakban a petefészek tojásokat termel, amelyeket a szervezet bőségesen ellát szikkel (tojássárgájával). A petesejt megtermékenyítése a petevezeték felső részében történik, majd ezután véglegesen kialakul a tojás (a petesejtet peteburkok és mészhéj vonja be). A petesejt fejlődése a megtermékenyítés után kezdődik a nőstény szervezetében és tojásrakáskor abba­marad a költési időszakig.

 A tojás félépítése: (miközben olvasod figyeld az ábrát!)


A kialakult tojás egy nagy megtermékenyített petesejt. Lássuk hogyan alakul ki: a megtermékenyités során a nőstény petevezetékében egyesül az akkor még apró petesejt és spermasejt. Ebből lesz a csirakorong - az embrió (1). A csirakorong a tojássárgán (2) ül. Összetételét tekintve a sárgáját főleg lipidek (zsír) alkotják. A tojássárgája színét a xantofill határozza meg. A tojássárgája középen helyezkedik el, a szikhártya veszi körül és tarja össze.  A sárgája a jégzsinóron (3) függ. Annak köszönhetően, ahogy a sárgája alsó része nehezebb, mint a csirakorongos felső rész, ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy a tojás állásától függetlenül az embrió mindig fölfelé nézzen. 

A tojás szerkezete: 1- csirakorong, 2- sárgája, 3- jégzsinór,
4- belső (sűrű) fehérjeréteg, 5- külső (folyékony) fehérje,
6- belső burok, 7- külső burok, 8- mészhéj, 9- kutikularéteg
10- légkamra (légudvar)

A tojásfehérjének két rétege van, a sűrűbb (4) és ritkább (5) réteg. A jégzsinór a belső sűrű fehérjerészből alakul ki. A fehérjét két burok veszi körül: a belső burok (6) a fehérjére, a külső burok (7) pedig  masszívan a héjhoz tapad. Amíg a tojás el nem hagyja a tojó testmelegét a két burok egymáshoz tapad. A külvilágba jutáskor a lehűlés hatására a pórusokon át a tompább végen levegő kerül a két hártya közé, és kialakul a légkamra (10). A benne található levegő biztosítja a levegőt a fejlődő magzat számára. A meszes héj (8) a petevezetékben rakódik a tojásra, körbeveszi azt, és szilárd állapotúvá teszi (94%-a kálcium karbonát). A meszes héjon pórusok találhatók, amelyek segítik az oxigén be, a szén-dioxid kiáramlását a keltetés során (a tyúktojáson 7000-17000 pórus van , a legkevesebb pórus a lúdtojáson található). A pórusokon keresztül a tojás öregedésével víz is távozik, ami a tojás beszáradásához vezet. A meszes héjat kutikularéteg (9) fedi, ami viasszerű réteget jelent és kettős funkcióval rendelkezik: segíti a tojás útját, hogy a külvilágra kerüljön, valamint lezárja a légzőnyílásokat, ezáltal nem tud a víz eltávozni a tojásból, de a kórokozók sem tudnak bejutni. Ezt a réteget nem szabad lemosni a tojásról.

A madártojás mészhéján gyakran láthatunk barnás foltokat, pöttyöket. Ezek a tojások elrejtését segítik elő fűben vagy a bozótosban.

A madarak gondozzák utódaikat. Általában a tojó (a nőstény) ül a tojásokon, testének melegével tartva az embriók fejlődéséhez szükséges hőt. A szirti galamboknál a nőstény és a hím felváltva ülnek a tojásokon.

A fészekben a tojás-rejtette embrió viszonylag hamar fejlődik. A varjaknál, szarkáknál és csókáknál a fiókák nem töltenek többet a tojásban, mint 19 nap, a házityúknál 21 nap a kikelési idő,  a sirályoknál - 23-26 nap, a nagy ragadozómadaraknál csaknem 2 hónap. A szirti galamb tojásai a rakástól számított 16-19 napon kelnek ki.

A galamb fiókái kikeléskor csaknem meztelenek, vakok, süketek, teljesen magatehetetlenek. Szüleik táplálják, melengetik őket amíg megjelennek rajtuk a pehelytollak. Kb 35-37 nap múlva kezdenek kiröpülni a fészekből. Az ilyen fiókákat fészeklakóknak nevezzük. Fészeklakó fiókái vannak az énekesmadaraknak, verebeknek, harkályoknak, fecskéknek, kakukkoknak, papagájoknak).
A tyúkok, kacsák, ludak, darvak, hattyúk, fácánok, sirályok fiókái pihével fedetten és nyitott szemmel kelnek ki. Kikelésük után nem sokkal el tudják hagyni a fészket és szülői kísérettel önállóan táplálkoznak. Az ilyen fiókákat fészekhagyóknak nevezzük. 

Kerti sármány (tojó)

A fiókák kikeltésére a madarak fészket építenek. Ezek különböznek egymástól formailag, méretben és elhelyezkedésben. Például a pacsirták vagy a sármányok a talajon  fűszálakból, a sűrűbe rejtve építik fészküket. Az énekesmadarak közül sokan a fák ágai közé a törzs közelébe, vagy a vékony oldalhajtásokra ágacskákból állítják össze a fészket. Vannak olyan madarak, amelyek bonyolult szövéssel fonnak maguknak kuckót oldalbejárattal: ilyenek pl. a függőcinege vagy az északi őszapó.

A madarak nagy hányada fészkel odúkban. A harkályok kivájják maguknak a fa törzsében az odút, míg a cinkék, légykapófélék a harkályok odvait vagy a természetes odúkat használják. A parti fecskék, gyurgyalagok, jégmadarak a folyók és patakok mentén fészkelnek: a függőleges partszakaszba csövet, ennek végén tágas katlant vájnak. A jégmadár fészket nem épít, hanem a kiöklendezett halszálkákra rakja a tojásait.