VÍRUS vs BAKTÉRIUM

bakteriofág  (baktériumot megtámadó virus)
csak hogy lássuk a méretbeli különbségeket

A baktériumsejt felépitése

TALÁN IGY ÉRTHETŐBB: (FILM)  VIRUS vs BAKTÉRIUM

Nyári "Pihenés okosan" program

Az alábbi linkek a nyári "Szórakozz okosan" programhoz kapcsolódnak.
És hogy legyen egy kis agymunka, elkészültek a kapcsolódó kérdések is.
Jó szórakozást, hiszen kellemesen is lehet ismereteket szerezni!


Link (kattints rá és indul a film): 
 végtelen-változatosság-david-attenborough-élet-a-Földön-1-13_animals

Élet a Földön 1/13 Végtelen változatosság kérdései

1. Ki kutatta a fajok eredetét és kezdett kételkedni a pillanatszerű teremtésben?
2. Hogy nevezte a híres tudós a fajok keletkezésének mechanizmusát?
3. Milyen anyagokat alkotnak az aminosavak?
4. Hogy nevezzük azt a jelenséget, amikor a DNS-másolatban "hiba" keletkezik?
5. Mely szervezetek juttattak elsőként nagyobb mennyiségű oxigént a légkörbe?
6. Honnan kapták nevüket a medúzák?
7. Milyen szaporodási móddal jön létre a medúza-forma a csalánozók életciklusában?
8. Mi a portugál gálya?
9. Milyen élőlény a "holt ember keze"?
10. Milyen élőlényekkel alkotnak kölcsönösen hasznos társulást a korallpolipok?

elet-a-földon-2-13_animals

 Élet a földön.  2/13  TESTÉPÍTÉS  kérdései:

1. Nézd figyelmesen és jegyezd ki az összes csiga és kagylófajt, ami említésre kerül az epizódban!
2. Milyen érzékszervei vannak a laposférgeknek? Mik segítségével úsznak?
3. Mely állat rendelkezik reszelőnyelvvel?
4. Hogyan figyelmeztetik a környezetüket mérgező mivoltukra a tengeri puhatestűek?
5. Milyen összefüggés áll fenn a mozgékonyság és az érzékszervek között?
6. Kikkel állnak rokonságban a tengeri uborkák?
7. Kik a háromkaréjú ősrákok (trilobiták) ma is élő rokonai?
8. Mi szilárdítja meg végleg a páncélt a vedlés után a rákoknál?
9. Milyen állat a pálmatolvaj?

Első-erdő-david-attenborough-Élet-a-Földön-3-13

Élet a földön.  3/13  ELSŐ ERDŐ  kérdései:

1. Melyek voltak az első szárazföldi növények?
2. Milyen vegyületet bocsát ki a májmoha petesejtje, ami vonzza a spermasejteket?
3. Mely állatok távoli rokonai az ezerlábúak?
4. Hány pár járólábuk van a pókoknak?
5. Mire szolgál az udvarlás? (a filmben a skorpió és s pókok példáján)
6. Mennyi ideig voltak a rovarok egyedüliek, amik repülni tudtak?
7. Hol élnek a szitakötő lárvái?
8. Mi a borostyán?
9. Melyik légy tud hátrafelé is repülni?
10. Mi a billér?
11. Mi történik a billérétől megfosztott rovarral?

Nyüzsgő-seregek-david-attenborough-Élet-a-Földön-4-13

Élet a földön.  4/13  NYÜZSGŐ SEREGEK  kérdései:

      Ebben az epizódban az állatok egymással való és növényekkel való kapcsolatára kell figyelnetek!

1. Hozz fel példát olyan növényekre, amelyek megporzását csak egy bizonyos rovarfaj végezheti.
2. Mi jellemzi a rovar kültakaróját közvetlenül a vedlés után?
3. A hernyóknak nincs kemény kitintakarójuk. Hogyan védekeznek tehát a ragadozóktól?
4. Mitől feszülnek ki a lepke szárnyai a bábból való kikelés után?
5. Mit termesztenek a levélvágó hangyák?
6. Az állatok közötti kommunikáció milyen formáira bukkanhatunk az epizódot nézve?

Vizek-meghóditasa-david-attenborough-Élet-a-Földön-5-13_animals

Élet a földön.  5/13  VIZEK MEGHÓDÍTÁSA  kérdései:

1. Melyik halnak nincsenek egyáltalán szemei?
2. Hogyan táplálkoznak a lándzsahalak?
3. Milyen jellegek hiányában nem sorolhatjuk a nyálkahalakat és az ingolákat a valódi halak közé?
4. Mely halaknak van porcos vázú teste?
5. A csontoshalak testében kialakult egy bizonyos szerv, ami nincs a porcoshalaknál. Mi az?
6. Mi az oldalvonal? Mit érzékel?
7. Milyen nagy különbség van a porcoshalak és csontoshalak látása között?
8. Mivel magyarázzák a zátonylakó halak élénk színezetét, mire szolgál az uszonyok színezete?
9. Figyeld meg a különféle környezethez való alkalmazkodásokat (sziklahal, horgászhal, morgóhal)
10. Mik termelik a mélytengeri halak testében a fényt?
11. Miért nem fagy meg a jéghal vére?

Partraszállás-david-attenborough-elet-a-foldon-6-13_animals

Élet a földön.  6/13  PARTRASZÁLLÁS  kérdései:

1. Miért olyan érdekes a kutatók számára a bojtosúszós maradványhal?
2. Hogyan lélegzik a gőtehal?
3. Milyen volt a Föld növényzete az ősi kétéltűek kialakulásának időszakában?
4. Mennyi ideig játszottak meghatározó szerepet (álltak az állatvilág csúcsán) a kétéltűek a Föld állatvilágában?
5. Miért fontos a bőr nedvessége a kétéltűeknél?
6. Mi láncolja a vízhez a kétéltűeket (a filmben a gőte példáján)?
7. Hogyan, milyen szervvel lélegeznek a gőte lárvái?
8. Melyik a világ legnagyobb békája?
9. Mik segítségével kapaszkodnak a békák a leveleken?
10. Milyen feladatokat lát el a kétéltűek bőre?
11. Hogyan nyeli le a béka a táplálékát?
12. Mivel magyarázható a pislogási képesség?
13. Mire szolgál a hanghólyag?

Sivatagok-meghoditoi-david-attenborough-elet-a-foldon-7-13_animals

Élet a földön.  7/13  SIVATAGOK MEGHÓDÍTÓI  kérdései:

1. A bőr milyen jellemzői tették lehetővé, hogy a hüllők meghódítsák a szárazföldet?
2. Melyik a legősibb hüllőcsoport?
3. Mit jelent a "hidegvérű" kifejezés?
4. Miért nem maradhatnak a gyíkok túl sokáig a hideg vízben?
5. Honnan nyerik a hidegvérűek a testük működéséhez szükséges energiát? És mibál nyerik ugyanezt az energiát a melegvérűek?
6. Milyen szaporodáshoz köthető evolúciós újdonságok jelentek meg a hüllőknél?
7. Milyen néven emlegetjük az őshüllőket?
8. Hogy védekeznek a krokodilok a túlhevülés ellen?
9. Mivel magyarázható a kígyók "lábatlansága"? 
10. Mire szolgál a kígyók orra és szeme közötti gödör?
11. Milyen szervével ízleli a levegőt (azaz érzékeli a szagokat) a kigyó?
12. Miből származtatható  a madártoll?

A levegő-urai-david-attenborough-elet-a-foldon-8-13_animals

Élet a földön.  8/13  A LEVEGŐ URAI  kérdései:

1. Mutasd be a madártoll szerkezetét.
2. Mi az archeopterix?
3. Milyen anyag (fehérje) alkotja a tollakat és a csőrt?
4. Mi célt szolgál a porfürdő?
5. Miért látogatják a hangyabolyokat a szajkók és a varjak?
6. Mi jellemzi a nyilttengeri madarak szárnyát? Milyen repülésre alkalmasak leginkább ezek a szárnyak?
7. Mivel táplálkoznak  a kolibrik?
8. Mi jellemzi a paradicsommadarak tollazatát? Milyen ivarú madaraknak figyelemreméltóbb a tollazata?
9. Mivel van összefüggésben az aljnövényzetben fészkelő madarak tojóinak jellegtelen tollruhája?
10. Milyen tájékozódást segítő képességekkel rendelkeznek a madarak a tudósok szerint?
11. Szemfüleseknek: Mi az oka annak, hogy a strucctoll különlegesen puha és selymes? 

Emlosok-felemelkedese-david-attenborough-elet-a-foldon-9-13_animals

Élet a földön.  9/13  AZ EMLŐSÖK FELEMELKEDÉSE kérdései:

1. Mire szolgál a kacsacsőrű emlős csőre?
2. Az első emlősök már a nagytesű dinoszauruszok korában megjelentek. Minek köszönhetően voltak képesek túlélni és táplálkozni az őshüllők birodalmában?
3. Minek köszönhető, hogy Ausztráliában nem pusztultak ki az erszényesek?
4. Milyen állat a vombat?
5. Hogyan hűtik testüket  a kenguruk?
6. Milyen állapotban születik meg a kis kenguru?
7. A szaporodás milyen három módja alakult ki az emlősöknél?
8. Melyik szerv biztosítja azt, hogy az anya szervezetében ne fejlődjön új petesejt, és a fejlődő magzat ne lökődjön ki idegen test módjára?
9. Mivel ér véget a szülés?

tema-es-variaciok-david-attenborough-elet-a-foldon-10-13_animals

Élet a földön.  10/13  TÉMA ÉS VARIÁCIÓK kérdései:

1. Milyen különös érzékszervei vannak a csillagorrú vakondnak? Mivel állnak összefüggésben ezek az érzékszervek?
2. Hogyan alkalmazkodott a nagy sörényes hangyász teste a termesz-fogyasztáshoz?
3. Hogyan tájékozódnak  a denevérek?
4. Mivel áll összefüggésben a rovarevő denevérek bőrlebenyekkel teli, groteszk arcberendezése?
5. Melyek a legnagyobb emlősök?
6. Hogy hívják a hosszúszárnyú bálnák szájában elhelyezkedő szaruképződményeket, amelyekkel kiszűrik a táplálékul szolgáló apró rákokat?
7. Milyen állat a narvál?
8. Mivel táplálkozik az újszülött delfin?

Az epizódok nézése közben figyeljetek az állatok közötti kapcsolatokra, a különböző stratégiákra, amik a létért folyó küzdelem során alakultak ki, valamint az állatok által alkalmazott kommunikációs eljárásokra, jelzésekre.

uldozok-es-uldozottek-david-attenborough-elet-a-foldon-11-13_animals

Élet a földön.  11/13  ÜLDÖZŐK ÉS ÜLDÖZÖTTEK kérdései:

1. Milyen általános jellemzői vannak a növényevők fogazatának?
2. Mi a kettős emésztés?
3. Milyen stratégiákkal igyekeznek elkerülni a növényevők a ragadozókat? (a teljes epizód alapján készíts felsorolást)
4. Milyen előnyei vannak a csoportban élésnek? (az epizódban a zebrák és impalák példáján)
5. Mit tudtál meg az oroszlánok vadászatáról?

elet-a-fakon-david-attenborough-elet-a-foldon-12-13_animals

Élet a földön.  12/13  ÉLET A FÁKON kérdései:

1. Milyen testfelépítési sajátosságok segítik a fákon való élést?
2. Milyen állat az indri?
3. Milyen módszereket választanak konfloktushelyzeteik rendezésére az állatok? 
4. Mi  a különbség a félmajmok és a majmok látása között?
5. Milyen felfedezést tettek a makákók a hideg átvészelésére Japánban?
6. Sorold fel milyen emberszabású majmokat mutat be az epizód?
7. Mivel táplálkoznak a csimpánzok?
8. Mi a kurkászás, milyen szerepet tölt be a csimpánzok életében?
9. Milyen fontos új fejlemény figyelhető meg a csimpánzoknál a mozgékony ujjaknak köszönhetően?

emberre-valas-david-attenborough-elet-a-foldon-13-13_animals

Élet a földön.  13/13  EMBERRÉ VÁLÁS kérdései:

1. Hogy nevezik az ősi emberszabású majmokat, amelyek az emberiség ősei voltak?
2. Mivel hozzák összefüggésbe a felegyenesedést?
3. Mi a Homo erectus magyar neve?
4. Milyen változások álltak be a láb felépítéseben, ami megnöveli a lábfej lökőerejét?
5. Milyen alapjai vannak az ember  kommunikációjának?
6. Mi a Homo sapiens magyar neve?
7. Melyik növény áll összefüggésben az emberiség ősi népességrobbanásával?
8. Minek tekinthető egy könyvtár David Aattenborough szerint?

 

Az üvegházhatás

A Föld hőmérsékletét a Napból érkező és a Föld felszínéről a világűrbe távozó sugárzási energia egyensúlya határozza meg. A Nap felszínéről széles spektrumú elektromágneses sugárzás lép ki. A Föld felszínét főleg a látható és infravörös tartományba tartozó sugarak érik el, melynek felét a fölfelszín elnyeli. A felszínről visszasugárzott (hő)energia (hos­szúhullámú infravörös sugárzás) egy része nem jut ki a légkörből, mert a benne található üvegházhatású gázok elnyelik. Ettől az alsó légkör felmelegszik, s ezek is hősugarakat bocsátanak ki magukból, ezáltal a talaj közelében tartják a meleget . Az üvegházhatás természetes folyamat, amely nélkül a földi átlaghőmérséklet kb. 30°C-kal lenne alacsonyabb. 

A legfőbb természetes üvegházhatású gázok (ÜHG) a vízgőz (H₂O), a szén-dioxid (CO₂), a metán (CH₄) és a dinitrogén-oxid (N₂O), valamint hozzájárulnak még a klímaváltozáshoz a fluorozott szénhidrogének és a kén-hexafluorid is. A legnagyobb mértékben (36-66%) a vízgőz járul hozzá az üvegházhatáshoz. Mennyiségét leginkább a természetes folyamatok, valamint a légkör hőmérséklete határozza meg, tartózkodási ideje a légkörben nagyon rövid, körülbelül 10 nap. Ezzel szemben a másik három gáz légköri tartózkodási ideje viszonylag hosszú (10-200 év), a be- és kikerülési arányukat és így légköri koncentrációjukat az emberi tevékenységek jobban meghatározzák.

Az ipari forradalom óta az emberiség fosszilis tüzelőanyag-felhasználása és a fokozódó mezőgazdasági termelés növelte az összes, hosszú tartózkodási idejű üvegházhatású gázkibocsátást.

És végül egy jó kis grafika az üvegházhatásról

46 § AZ EMBER HATÁSA A KÖRNYEZETRE. ÖKOLÓGIAI ETIKA

Az ember rendkívül nagy hatást gyakorol a természetre. Fejlett agyának és gyors, hatékony tanulási képességének köszönhetően már az ősidőktől kezdve változtatta és változtatja környezetét.

A kezdeti gyűjtögető életmódot idővel felváltotta a vadászat, ami nem csak élelmet biztosított, de ruházkodási és más kényelmi lehetőségeket is teremtett. Az olyan nagytestű állatok, mint a mamutok vagy a gyapjas orrszarvú vadászata kifizetődőbb volt, és olyan hatékonyan művelték, hogy egyes tudósok szerint ez nagyban hozzájárult az említett állatfajok kihalásához. Az ilyen hatalmas növényevők kiesése a táplálékláncból magával vonzza sok növény és állatfaj eltűnését. Így biztosan állítható, hogy az ember már az ősidőkben is jelentős változásokat volt képes előidézni a természetes ökoszisztémákban.

Az ókori civilizációk létrejötte szorosan összefügg a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel. Miközben mezőket, kerteket, legelőket alakítottak ki, elfoglalták a természetes területeket és mesterséges (=ember alkotta) ökoszisztémákat hoztak létre. Az ilyen ökoszisztémákat szinte egyetlen fajta kizárólagossága jellemzi, azaz ezek egyazon faj nagy telepei (pl: búzamező, almáskert, kukoricatábla). Magától értetődő, hogy a rövid idő alatt létrehozott rendszerben nincsenek fejlett táplálékláncok, ezért a kívánt összetételben csak az ember folyamatos felügyelete mellett maradhatnak fenn (pl: természetes, hogy a kihasználatlan területen megjelennek más fajok is – felnövi a gaz a kukoricát; mit csinál az ember?...  Vagy növényevők jelennek meg – hernyók eszik a fák levelet; mit csinál az ember? …).

A mesterséges ökoszisztémák talaja gyorsan kimerül, ezért elengedhetetlen a folyamatos tápanyag-utánpótlás, azaz trágyázás.

Nagy területek trágyázására leggyakrabban műtrágyát használnak, aminek egyik előnye hogy könnyen kijuttatható, és szinte minden fontos tápanyagot megad a növények számára, ugyanakkor a műtrágya egy vegyi anyag, és ha rosszul adagoljuk, mind a növényekre, mind a környezetre és nem utolsó sorban a műtrágyán nevelt növénnyel táplálkozókra is nagy veszélyt jelenthet.

Bizonyos növényekkel táplálkozó egyes rovarok vagy gombák esetleg baktériumok számára kimeríthetetlen táplálékforrásként szolgálnak az egyazon növényfaj nagy területei és megállíthatatlanul elszaporodnak. Így hát az ember maga hozza létre az olyan jelenséget, mint a mezőgazdasági növények „kártevői”. A folyamatos trágyázás és kártevők elleni küzdelem gyakran nagyobb erőfeszítéseket igényel, mint egy új terület megművelhetővé tétele. Ezzel magyarázhatók a múltbéli hatalmas erdőirtások, ami sokszor felégetést jelentett.

Az ilyen földművelés vezetett ahhoz, hogy hatalmas területek sivatagosodtak el Dél-Afrikában, az Arab félszigeten valamint kis- és közép-Ázsiában, ahol az ókori földművelő civilizációk éltek.

A XX századra az emberi tevékenység természetre mért hatása elérte a kritikus szintet. A fokozódó gazdasági növekedés azonban csak  fokozódó egyéni fölhasználással biztosítható, ez pedig az említett egyensúlyt a természeti források kimerülésének (és szennyeződésének)  irányába tolja el.

Tekintsük át összefoglalva ezeket: 

1 ábra

Földünk felszínének négyötödét víz borítja, ezért szinte hihetetlennek tűnik a hétköznapi ember számára, hogy egyes előrejelzések szerint bizonyos területeken komoly vízhiánnyal kell számolni a harmadik évezred elején. Ahogyan azt az 1 ábra mutatja, az emberi fogyasztásra könnyen hozzáférhető víz mennyisége rendkívül kicsi a Föld felszíni vízkészletéhez viszonyítva.

E képhez az is hozzátartozik azonban, hogy ezen vízkészletbe bocsátjuk a technoszféra szennyezőanyagainak jelentős részét. Ennek eredményeképpen az utóbbi 50 évben az 1 főre jutó jó minőségű édesvíz mennyisége egyharmadára csökkent. Modellszámítások alapján az egész Földet tekintve az emelkedő emberi szükségletek lassan elérik a felhasználhatóság maximumát. Ennek azonban a környezeti problémákon túl súlyos társadalmi, politikai, gazdasági következményei lehetnek.

2 ábra

Földünk légkörével hasonló jellegű problémák merülnek föl, mint a vízzel kapcsolatban. A 2 ábrából jól látható, hogy a Föld tömegéhez képest a légkör elenyészően kis tömegű, s rendkívül vékony réteget alkot. Hasonlóan a vízhez, nem csak mennyiségi problémákkal kell szembenéznünk. A fő kérdés ma már az, hogy a minősége megfelel-e a bioszféra számára, hiszen az antropogén tevékenység következtében jelentős változások következnek be Földünk légkörében. Csökken az ózon-koncentráció, amelynek következtében fokozódik a Föld felszínére jutó káros ultraibolya-sugárzás, növekszik az üvegház hatású gázok mennyisége, melynek eredményeképpen globális klímaváltozás (globális felmelegedés) következhet be. A felmelegedés következtében olvadnak a sarki jégsapkák, ami katasztrofális következményekkel jár a helyi ökoszisztémákra, és beláthatatlan hatású a világtengerek édesvízzel való felhígulása. 

A fosszilis tüzelőanyagok elégetése következtében füstköd és savas eső alakulhat ki. A sósav és salétromsav (nitrogén-sav) károsan befolyásolja a növények fejlődését, az állatok pusztulását okozza; hatásukra a kőzetek és a fémek gyorsabban porladnak (erodálódnak) vagy korrodálódnak.

 A gazdasági tevékenység, az ipar nagyban hozzájárulnak az emberiség és az életszínvonal fenntartásához. Ha hirtelen állna le a gazdaság, az éhínséghez és humanitárius katasztrófához vezetne. Ezért csak következetesen, lépcsőzetesen lehet a jelenlegi technológiákat felváltani olyanokkal, amik minimális károsodást okoznak a természetes környezetben. Ez sok időt és erőfeszítést igényel.

Mint azt Vlagyimir Ivanovics Vernadszkij kiváló ukrán tudós megfogalmazta, ha tudatosul milyen hatással bírnak a bioszféra fejlődésére, az emberek képesek megtanulni káros hatások nélkül alakítani környezetüket.

Mára már nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gondolkodás tömegméretű, radikális átalakulására van szükség, egy olyan új erkölcs kialakulására, mely sokkal inkább tudatában van az erőforrások korlátozottságának, s a környezetvédelem fontosságának. A Világ Természetvédelmi Szövetsége (IUCN), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) 1991-ben egy új világerkölcs kialakítását sürgették, egy olyan új világetikáét, mely a fenntartható fejlődés alapja, s mely a jelenleginél sokkal környezettudatosabb viszonyulást jelent az emberek részéről. Hangsúlyozták, hogy ez az új világetika lehetne az egyes országok által elfogadandó környezettudatos törvények alapja.  

Az új világetikának az eddigi környezetpusztító, a környezettel szemben rablógazdálkodást folytató viszonyulás helyett egy környezetvédő, ökológiai megközelítést kell alkalmaznia. A környezeti etika vagy ökológiai etika feladata, hogy ökológiai tudatosságot és felelősségérzetet alakítson ki az emberekben, s így a természetes környezet iránti felelősségtudatos társadalmat hozzon létre.

Az ökológiai etika alaptételeit a XX század 80-as éveiben fogalmazták meg. Alapítóinak tekintik Aldo Leopold amerikai ökológust és Albert Schweitzer Nobel-békedíjas német filozófust. Ők először jutottak arra a következtetésre, hogy minden élő szervezethez úgy kell viszonyulni, mint az emberekhez.

1972-ben az ENSZ Közgyűlése az emberi környezetről szóló világkonferenciát hívott össze Stockholmba; ez volt az ENSZ első ilyen témájú értekezlete. 1982. október 28-án az ENSZ Közgyűlése elfogadta a World Charter for Nature-t (Világcharta a Természetért), ami az ökológiai etika alapjain nyugodott és az hirdette, hogy minden élőlénynek joga van a létezéshez.

A környezeti etika fontos feladata az, hogy tudatosítsa az emberekben, hogy ők nem a természet gazdái, hanem maguk is a természet részei. Minden természetkárosító behatás végül megoldandó problémaként kerül felszínre, aminek következményei nem mindig tehetők teljesen jóvá. Következésképpen, a természetes környezetet önmagáért kell védeni, függetlenül az ember érdekeitől.

40 § AZ ÁLLATOK TÁRSAS VISELKEDÉSE

Az állatok természetes élőhelyükön magányosan vagy csoportokban élnek. A csoportok rendkívül sokfélék lehetnek. Családot alkotnak a szülők és utódaik, kolóniát a nagy telepekben élő családok, államot egyes rovarok és emlősök. A nyitott közösségekbe bármelyik fajtárs csatlakozhat (pl. kolónia), míg a zárt közösségekbe csak meghatározott egyedek tartozhatnak (pl. család, hangyák és termeszek államai). Sok esetben a csoporton belül az egyedek nem egyenértékűek, hanem rangsor alakul ki közöttük. A társas viselkedés fontos eleme az agresszió és a terület-kisajátítás.

Az állatok társas viselkedésében megkülönböztetünk:

·         szaporodási (reproduktív) viselkedést,

·         csoportos viselkedést

·         territoriális (területkisajátító) viselkedést

Szaporodási viselkedés

A társas viselkedés fontos részét alkotják a faj fenntartására szolgáló, szaporodással kapcsolatos magatartásformák. Ezek túlnyomórészt öröklött mozgáskombinációk egymásra épülésével alakulnak ki. Az állatok szaporodása általában időszakos: egyrészt az előző utódnemzedék felnövekedése, másrészt az évszakos ritmus befolyásolja a szaporodás ciklusosságát. A szaporodás időszaka általában olyan, hogy az utódok kikelésekor vagy megszületésekor a fiatal egyedeket ne veszélyeztesse az időjárás, és a kedvező környezeti körülmények között fel is nőhessenek.

A szaporodás periodikusságát a környezeti tényezők változása alakítja ki olyan módon, hogy befolyásolja az ivarérett állatok idegrendszerének működését, hormontermelését, ezáltal a szaporodásra irányuló késztetést, a szaporodási magatartás motivációját. A szexuális késztetés kialakulása után a kulcsingert (beindító ingert) az ellenkező nemű fajtárs szolgáltathatja.

Udvarlás, násztánc

A párzást — illetve külső megtermékenyítésű állatoknál az ivarsejtek kibocsátását — csaknem minden magasabb rendű állatfajnál megelőzi valamilyen udvarlási szertartás, násztánc. Az udvarlás során a hímek gyakran megküzdenek egymással, illetve bemutatják előnyös tulajdonságaikat. Ennek szerepe az, hogy a nőstény kiválaszthassa az utódok számára legkedvezőbb tulajdonságokat biztosító apát. A násztánc során a hím és a nőstényegyed legtöbbször felváltva végez meghatározott, öröklött mozgássorokat, amelyekhez a kulcsingert mindig a másik egyed előző mozgása szolgáltatja. A násztánc öröklött magatartásai fajra jellemzőek, ez biztosítja, hogy csakis fajtársak között történhessen szaporodási folyamat. 

Az ivadékgondozási magatartás

Az állatok jelentős része a megtermékenyítést vagy a peterakást követően magára hagyja utódait. Ez jellemző a legtöbb gerinctelen állatra, a gerincesek között a halak és a kétéltűek nagy részére. Ilyen esetben a faj fennmaradását az biztosítja, hogy nagyszámú utód alakul ki. A fejlődő fiatal egyedek ugyanis önálló védekezésre képtelenek, táplálékszerzésük is bizonytalan, ezért túlnyomó többségük még az ivarérettség elérése előtt elpusztul. Az állatvilágban, különösen a magasabb rendű gerincesek körében, elterjedt jelenség az ivadékgondozás. Az ivadékgondozó állatoknak általában kevés utóduk van. A legegyszerűbb ivadékgondozási mód, amikor a lerakott peték mellé táplálékot is helyez a szülő. Ez jellemző egyes darazsakra. Gyakori, hogy az utódoknak élelmet hord a szülő, és gondozza is őket. Ez általános magatartás az emlősök és a madarak körében. Számos emlősállatnak, például a szarvasnak, vaddisznónak, nincs állandó vacka, ezek még vezetgetik is a fiatalokat. Egyes állatok testükön magukkal hordozzák utódaikat (pl. erszényesek, denevérek, majmok). A felnőtt állatok taníthatják is utódaikat. A ragadozó emlősök segítenek elsajátítani kölykeiknek a zsákmányszerzés legfontosabb fortélyait. A madarak segítik fiókáik szárnyra kapását. 

Önzetlen magatartás 

A termeszek kiszolgálják a királynőt
  (Forrás https://hbt-lako.blogspot.com/2013/12/termeszvarak.html)

Gyakori jelenség a fajtársak közötti „önzetlen segítségnyújtás”. Önzetlenségnek az etológiában azt hívjuk, amikor az állat tevékenysége valamelyik rokonának életben maradási vagy szaporodási sikerét megnöveli, azon az áron, hogy saját maga hátrányba kerül. Önzetlen magatartások akkor fordulnak elő, ha a segítségnyújtó egyed hátrányát meghaladja a megsegített egyed előnye. Ez a jelenség is a népesség fennmaradási esélyét javítja, hiszen az „önzetlenül” megsegített rokon továbbélése és szaporodása esetén a segítő génjeit is továbbörökíti. Jó példa erre, hogy az államalkotó rovaroknál a dolgozók terméketlenek, ám mégis ők végzik a szaporodó egyedek gondozását, ellátását, felnevelését. A fekete rigó megtámadja a fiókájára leső ragadozót, éles hanggal, jellegzetes repüléssel megpróbálja eltéríteni szándékától. 

Territoriális magatartás - Területkisajátítás

Az állatoknak létfenntartási és szaporodási viselkedéséhez megfelelő területre van szükségük. Ezt a területvédő magatartásukkal védelmezik. A terület birtokbavétele lehetővé teszi a rajta élők táplálkozását, szaporodását, ivadékgondozását, megfelelő védelmét. Sok állatfaj csoportosan foglal területet (pl. oroszlán). A csoporton kívül álló, idegen fajtársakat nem tűrnek meg, ha szükséges az egész csoport közös, agresszív fellépéssel eltávolítja a betolakodót. Az állatok saját területüket a többitől elhatárolják. Ehhez különböző eszközöket használnak: madarak: ének, korallhalak: szín, emlősök: szag, dörgölőzés (illatanyagok felkenése), rágcsálás, karmolás, mélyedések készítése.

Fadongók

A méhekre nagyon jellemző a territoriális magatartás, még a magányos méhek is. A gyakori fadongó nősténye egyedül készíti a fészket: üregeket rág ki a fában, amikbe egy petét rak. Ezután a nőstény a fészek közelében marad, védelmezi azt és felügyeli az ivadéka fejlődését egészen őszig, annak kikeléséig.

Szintén erős területkisajátító viselkedés jellemző a közönséges erdeimókusra. Minden mókusnak meg van a saját területe, amit egész életében igyekszik őrizni.  (Csak a városi környezetben, parkokban fordul elő többedmagával, még viszonylag kis területeken is, ahol rendszeresen etetik.) A párzási idény elején a hím mókus felkutatja a nőstényt, de a párzás végeztével azonnal visszatér saját területére. 

Gébics

A madarak között nem sok van, ami a párzási-fészkelési időszakon kívül magányos életmódot folytat és védelmezi területét, de a gébicsek jó például szolgásnak erre. 

A populáció fennmaradása szempontjából a terület-kisajátítás – territoriális magatartás – előnyös, hiszen a rátermettebb egyedek túlélését, szaporodását szolgálja.

Csoportos viselkedés

Az állatvilágban gyakorta megfigyelhető a szociális viselkedés egyik legalapvetőbb megnyilvánulása: a kisebb-nagyobb csoportokba rendeződés, a csoportos mozgás, táplálkozás, pihenés stb. valamely formája. Természetesen vannak jelentős eltérések, például halaknál, madaraknál a társas életmód jóval gyakoribb, mint a kétéltűeknél vagy a hüllőknél. 

Az európai papírdarazsak együtt építenek
fészket papírból,
 amit maguk állítanak elő cellulózból 

A társas rovarok (méhek, hangyák, darazsak, termeszek)  körében különleges, bonyolult csoportos szerveződés figyelhető meg. 

A csoportban való élés előnyei megkérdőjelezhetetlenek. A rajokba vagy csordákba szerveződő állatoknak könnyebb élelmet szerezni, ami ráadásul kevesebb energia-befektetést igényel. Ismert példa erre a farkasfalka vadászata.  A kékcinkék hatékonyabban kutatják fel az élelmet csoportokban. A tengeri madarak között vannak felderítők, akik azt fürkészik, hol találhatók nagy halrajok.

Bizonyos körülmények között több állatfaj szerveződik egy csoportba. A varjak és a csókák télen nagy rajban közösen keresnek élelmet és együtt is éjszakáznak.

A csoport nagyobb védelmet nyújt a ragadozók ellen is. A túl sok préda jelenléte megzavarhatja a ragadozót, amely így nem tud egy üldözendő egyedre koncentrálni, ami rontja a hatékonyságát. Ezt a vizuális megtévesztést segíti a halrajokat alkotó halak csillogó kültakarója vagy a zebrák csíkjai is. Előnyt jelenthet a "több szem többet lát" elve is, amikor a csoport néhány tagja figyel és figyelmezteti a többi tagot a veszélyre.

A cirkuszi idomítás az állatok magatartásának beható megfigyelésére alapszik. Ismert, hogy az üregi nyulak nagy családokban élnek. A csoportos viselkedés egyik megnyilvánulása náluk, hogy figyelmeztetik egymást a veszélyre. Az a nyúl, amelyik észlelte a veszélyt előbb hátsó lábaival dobol a földön, és csak azután ered futásnak a legközelebbi lejárat felé, miközben folyamatos irányváltásokat végez. Ezeket a sajátosságokat használják ki, miközben betanítják a nyulakat az olyan cirkuszi attrakcióhoz, mint „A doboló nyúl”.

Pézsmatulkok védekező pozíciója

Ha a veszély elkerülhetetlen a csoport védekező pozíciót vehet fel. A csoportos védekezés nagyon hatékony. Figyeljük meg, például, a Kanadában élő pézsmatulkok védekezését a farkasfalkával szemben. Ilyenkor a patások egy kört alkotnak, robosztus szarvaikkal kifelé fordulva. A fiatalok és a borjak a kör közepén maradnak. Ezt az alakzatot meglátva még az éhes farkasok is visszavonulnak. A ragadozók egyébként is leginkább azokra az állatokra támadnak, melyek lemaradtak a csoporttól (betegség vagy öregség miatt) vagy vadászat közben sikerült elkülöníteni a csoporttól. 

Az állatok viszonya a csoportban a csoport felépítésétől függ és fajra jellemző.

A rangsor (szakkifejezéssel hierarchia) azokban az állatcsoportokban alakul ki, amelyekben az egyedek személyesen ismerik egymást (pl. a baromfiudvar lakói, a páviáncsapat tagjai). A rangsorban elfoglalt hely vetélkedés, agresszív magatartás során dől el. A rangban elöl állók a dominánsok, a többiek az alárendeltek. A dominánsok kedvezőbb helyzetben vannak a táplálékszerzésben, a párzásban stb. A rangsor sok szempontból előnyös. Egyrészt kiküszöböli a csoporton belüli felesleges erőszakot, másrészt elősegíti az erősebb, értékesebb egyedek fennmaradását, szaporodását. A rangban elöl állók az erősebb, értékesebb egyedek, ők jutnak először táplálékhoz, szaporodási lehetőséghez, ezáltal tehát az előnyösebb tulajdonságú egyedek maradnak fenn, szaporodnak, és örökítik tovább kedvező tulajdonságaikat. 

A falkában csak a domináns hím emelheti fel a farkát

A farkasok társas életét, viszonyait szigorú rend: a szociális hierarchia szabályozza. A rendnek az egyik fő jellegzetessége, hogy a falka tevékenységét egy domináns hím, a falkavezér határozza meg. A falkavezér egy tapasztalt hím, ami sorozatos versengések, összetűzések során szerzi meg a vezér szerepét.

Szintén jól szervezett rangsora van a hódoknak. Itt az egyedeknek meghatározott családon belüli feladata van. Egyes hódok a hódvárban maradnak a kicsikre felügyelni, mások élelemszerzők, őrzők vagy építők.

Ellenőrző kérdések

1. Milyen társas viselkedési formákat ismersz?
2. Jellemezd a szaporodási viselkedést.
3. Jellemezd a territoriális magatartást.
4. Mik a csoportokban való élés előnyei?

39 § MAGATARTÁSI FORMÁK. EGYÉNI MAGATARTÁS

Az állatok magatartási formái két nagy csoportba sorolhatók:

-          egyéni magatartás – egy adott állat magatartása

-          társas magatartás – az adott állat magatartása egy csoport tagjaként.

Az egyéni magatartás irányulhat:

• -          táplálékszerzésre
• -          kutatásra
• -          testápolásra
• -          önvédelemre
• -          agresszióra

-          felfedezésre.

A különféle magatartási irányvonalak sokszor összefonódnak. Pl: amikor az állat élelemmel szeretné ellátni magát, összefonódik a táplálékszerzésre és kutatásra irányuló viselkedés.

csigászkánya

Kutatásra irányuló viselkedés akkor figyelhető meg, ha az állat táplálék után néz. Az alacsonyabbrendű állatoknál ez egyszerű mozgás a táplálék irányába, amit szaglással vagy vegyi anyagok érzékelésével kutattak fel.

A fejlettebb állatoknál sokszor van jelen válogatósság a táplálék terén. Jó példa erre az amerikai szalagos csigászkánya, ami majdnem kizárólag mocsári tüdőscsigákkal táplálkozik. A csigászkánya megnyúlt felső csőrkávájával húzza ki a csigát a házából. Az állatok többségének változatos étrendje van. 

A kutató magatartás másik megnyilvánulása a párkeresés a párzási időszakban. Ilyenkor a fő cél  a pár megtalálása és a fészeképítés.

A táplálékszerzési magatartás több magatartási mintát foglal magába. Ilyenek a:

Vadászó farkasfalka

• -          vadászat
• -          legelés
• -          táplálék elraktározása.

A vadászat a mozgó zsákmány megszerzésére szolgál. 

Legelve a növényevő állatok táplálkoznak, de! a legelésző állatok nem tépik ki a teljes növényt, csak annak bizonyos részeit fogyasztják.

A galacsinhajtók néha
összevesznek a trágyagolyón

A táplálék elraktározására irányuló viselkedés nagyon elterjedt a rovaroknál, amik így gondoskodnak a lárváikról. A szkarabeuszok (ganajtúró vagy galacsinhajtó bogarak) egy ganélabdába rakják petéiket és addig gurítják, amíg megfelelő helyet találnak és eláshatják azt. A nőstények egyetlen petét helyeznek a labdába, amely lárvából teljesen kiformálódott bogárrá alakul át, miközben megeszi a hulladékot. 

Egyes rágcsálók azért raktároznak, hogy túléljék a kedvezőtlen körülményeket.

A testápolási viselkedés a test és a testtakaró karbantartására, ápolására, tisztogatására irányul. Ha változás áll be ezen magatartásban az betegségre vagy éhezésre utal.

Az önvédelmi magatartás a veszélyes helyzetek elkerülésére irányul. Megkülönböztetünk passzív és aktív önvédelmi magatartást. A passzív önvédelem egyik példája a menekülés a ragadozó látványára. Ezt használják ki ahhoz, hogy elkerüljék a madarak és repülőgépek ütközését. A repülőtereken betanított sólymokat alkalmaznak, amik elriasztják a varjakat és más madarakat.

Az agresszív viselkedés minden olyan viselkedésforma, amelynek célja másnak testi sérelmet vagy kárt okozni (a fajtárs eltávolítására irányuló magatartás).  Az agresszió megnyilvánulása:

-          erőfitogtatás, megfélemlítő pózok használata

-          támadás

-          sérülés okozás.

Agresszív magatartás például a hímek közötti küzdelem a nőstényekért, a csoport tagjainak harca a rangsorban elfoglalt helyért, a territórium védelme a betolakodóktól. Az agresszív magatartás legtöbbször kimerül az erőfitogtatásban, a harcra alkalmas fegyverek mutogatásában, ezért sérülést csak ritkán okoz. Az agresszív magatartást a társas viselkedés témájában ismerjük meg bővebben.

A felfedezői magatartás a környezet megismerésére, tájékozódásra irányul és szoros kapcsolatban van a táplálékszerzéssel és a szaporodási partner felkutatásával. Kétféle magatartási mintában nyilvánulhat meg:

-          passzív felfedezés – az állat mozdulatlanul figyeli környezetét

-          aktív felfedezés – az állat körbehaladva méri fel környezetét.

Az állatok felfedezői magatartása nagyon érdekli a kutatókat. A patkányok rendkívüli hajlamosak a felfedezői magatartásra, ezért alkalmasak a labirintus-kísérletekre. 

Mint arra az etológusok rámutattak, az állatok tanulással képesek alkalmazkodni környezetük változásaihoz. Mindeközben megőrzik az adott fajra jellemző viselkedési mintákat és magatartás-elemeket. Elvégeztek egy kísérletet, amikor pintyfiókákat elszigetelve neveltek pintyektől, de más énekesmadarak társaságában. Megfigyelték, hogy a fiókák az összes hallott dallam közül azt használták, ami leginkább hasonlított a fajra jellemzőre.

Mondhatjuk, hogy minden állatfajnak megvan a saját tanulási hajlama, ami a génekkel (DNS-kódokkal) adódik generációról generációra.  Azaz a veleszületett ösztönökön kívül a magasabbrendű állatok génjeiben van egy „utasítás”, ami átadja az új generációnak a tanulási hajlamot már a születéstől fogva. Ezek az „utasítások” faj-specifikusak, ezért a különböző állatfajokra más-más mértékű tanulási hajlam jellemző.

Házi feladat:

1.       Kutatómunka:

Hogyan vadászik az:

a.       imádkozó sáska?

b.      keresztes pók?

c.       oroszlán?

d.      horgászhalak?

2.       Hozz fel példákat olyan állatokra, amik táplálékot raktároznak a téli időszakra.

3.       Figyeld meg hogyan tisztogatja magát a macska, hogyan fürdenek a verebek.

4.       Mi a „kurkászás”?

38 § AZ ÖSZTÖN. A VISELKEDÉS EVOLÚCIÓS STRATÉGIÁI.

Megismerkedhettek azzal, miben különbözik az ösztön a megszokástól,  milyen jelentősége van az ösztönöknek és a tanulási képességnek.

Már ismert számotokra, hogy a viselkedési reakciók a központi idegrendszer irányításával valósulnak meg. A madasabbrendű állatok idegműködése pedig a feltétlen és feltételes reflexeken alapszik. A feltétlen reflexek már születéstől fogva jelen vannak, míg a feltételes reflexek tanulás útján alakulnak ki.

Az állatok magatartása nagyrészt ösztönökre alapul.

Az ösztön – öröklött (veleszületett) magatartásmintázat, ami válasz bizonyos külső vagy belső ingerekre, és az egyén vagy a faj fenntartásához szükséges. Az ösztön sok feltétlen reflexből összeálló magatartás, ami tanult elemeket is tartalmazhat, mint pl. anyai ösztön. Az ösztönök nagyon változatosak, de mindig az állat vagy a faj alapvető biológiai szükségleteivel állnak kapcsolatban.

Az etológiában kerülik az ösztön fogalmát, és inkább a viselkedésmintázat öröklődési tényezőkre visszavezethető részét, amelyet öröklött mozgásmintázatnak (ÖMM) neveznek, használják. A különböző ösztönök (viselkedés-mintázatok) az evolúció során folyamatosan kipróbálás alatt vannak: az, amelyik előnyhöz juttatja az állatot egyik vagy másik szituációban, beépül a génekbe, és átörökítődik generációról generációra. Egy bizonyos idő elteltével ez az ösztön lesz jellemző a faj szinte minden egyes egyedére.

Példák: a macskafélék általában magányos vadászok, amik lesből támadnak, a kutyafélék falkákba tömörülnek.

A földön fészkelő madarak meghatározott mozdulatokkal maguk alá görgetik a fészekből kigurult tojást. A cselekvés kulcsingere a tojás látványa. Ha a tevékenység közben elvesszük a tojást, a madár akkor is befejezi a mozgássorozatot, ez azt igazolja, hogy a mozgássorozat eredménye nem befolyásolja a végrehajtást. A tojásgörgetés függ az állatbelső állapotától, mivel csak a költés idején váltható ki, más időszakban nem.

A róka egyik kedvenc tápláléka a főtt tojás. Ha jóllakott állatnak adunk még tojást, a következő viselkedés figyelhető meg: szemügyre veszi a tojást, szájába veszi, keres egy alkalmas helyet – rendszerint sarkot vagy kiszögellést –, mellső lábaival kaparni kezd, és a tojást a gödörbe helyezi. Orrával túrva talajjal borítja be, mellső lábaival megtapossa. Ha a folyamat során elvesszük tőle a tojást, akkor is végrehajtja a mozgássort.

Tehát:

Öröklött (veleszületett) mozgásmintázat (ösztön): az elődöktől öröklött, a környezettől nagymértékben független, automatikus cselekvés.

Jellemzői:

—	a viselkedés formaállandósága,
—	a fajra jellemző megjelenés,
—	a faj minden egyedében azonos megjelenés,
—	a megkezdett mozgás megszakíthatatlansága,
—	a visszacsatolás hiánya a környezet és a mozgás szabályozása között.

Szabályozása: a kulcsinger (külső tényező) és a belső késztetés (motiváció) együttes hatásával. A kettő aránya változhat.

Típusai: feltétlen reflex, taxis, öröklött mozgáskombináció.

Vagyis az ösztönre jellemző

v  a veleszületettség – az állat megszületésétől végrehajtható

v  sablonosság - a faj minden egyedében azonos mozgásmintázat figyelhető meg. Például a kaparódarazsak (földidarazsak) nőstényei mindig ugyanazt a mozgássort hajtják végre: költőüreget ásnak, hernyókat, rovarokat hurcolnak a fészekbe (mert velük táplálkozik a kikelő lárva), petét raknak, lezárják a bejáratot. Ez a mozgássor sosem cserélődik fel, mindig ugyanebben a sorrendben valósul meg.

v  a tudatosság hiánya – úgy tűnhet, hogy az állat néhány cselekedete tudatos vagy célirányos, de az ösztönös mozgássor akkor is folytatódik, ha elvész a mozgás célja. Például ha megsemmisítjük (szétkaparjuk) a kaparódarázs fészkét, a rovar folytatja a táplálékhordást, petét rak és lezárja a bejáratot.

Az ösztön biológiai jelentősége, hogy az elődök által megszerzett hasznos tapasztalat azonnal felhasználható, mint öröklött mozgásmintázat.

Érdekes tudni: a méhek lépépítése ösztönös mechanizmus, nem igényel tanulást. Vagyis, az a dolgozó méh, amelyik épphogy kikelt a bábból már képes lépet építeni.

Játék közben kialakulnak és tökéletesednek
a harc és a vadászat mozdulatai

Mint láthatjuk a felsorolt példákból az ösztönök csak akkor hatékonyak, ha a környezetben nem történik semmilyen lényeges változás. Ezért a változó környezetben nem lehetséges a túlélés csak a veleszületett mechanizmusokra támaszkodva.

A magasabbrendű állatoknál nagyon fontos, hogy egyéni tapasztalatokra tegyenek szert, amivel alkalmazkodnak a konkrét környezeti viszonyokhoz. A tapasztalatszerzés a tanulással áll kapcsolatban, ami pedig a feltételes reflexeken alapul. 

A fiatal állatok a zsákmányszerzés vagy vadászat mozzanatait a szüleiktől lesik el. A fiatal leopárdok követik a felnőtteket, figyelik vadászati taktikájukat, mozdulataikat, idővel elsajátítják a tudást és önállóvá válnak.

Sok magasabbrendű állat kicsinyei játék közben tanulja a mozgásai koordinálását, összehangolását, az önvédelmet, a támadást, a küzdelmet. A falkában élő így ismerik meg a falka szabályit, az uralkodó rangsort.

Megfigyelték, hogy a felnőtt állatok is képesek a tanulásra: néha új zsákmányszerzési módokat alkalmaznak. Később egyre inkább az új módszerre tértek át, míg végül átadták az utódaiknak is. A véletlenszerű mozdulatokból idővel természetes, megszokott viselkedés válik.

Érdekes példa erre, hogy Nagy Britanniában régebben a tejet kiszállították a házhoz, és az ajtó előtt hagyták. Egyik városban a cinkék felszakították csőrükkel a fedőfóliát, ami alatt ízletes tejszínt találtak. Néhány éven belül ez a táplálékszerzési mód elterjedt az egész országban, úgy, hogy a madarak megfigyelték és utánozták a látottakat.

A tanult magatartásformák egyike a megszokás. A megszokás (habituáció) a tanulás egyik legegyszerűbb típusa, amely az állatvilágban általánosan elterjedt, a központi idegrendszerrel rendelkező, egyszerűbb testszerveződésű állatokra (pl. laposférgek) is jellemző. Egy váratlan inger első alkalommal az állattájékozódó magatartását, vagy — ha nagyon erős az inger — menekülését váltja ki. Ha az inger közömbös az állat számára, vagyis nincs káros vagy hasznos következménye, akkor az inger ismétlődésekor a válaszreakció egyre kisebb lesz, majd megszűnik. A megszokás biológiai funkciója, hogy az állat elkerüli a környezet nagyszámú közömbös ingerére adott fölösleges reakciót, és az ebből adódó energiaveszteséget.

Tehát az állatok viselkedése az öröklött mozgásmintázatokon és a tanulás útján szerzett tapasztalatokon alapszik. Ennek következtében a különböző fajoknál csak rájuk jellemző viselkedési minták alakulnak ki, amik különféle magatartáselemekre bomlik.

Minden viselkedési egység – válasz egy bizonyos élethelyzetre.

Vizsgáljuk meg milyen részekre tagolható a viselkedési egység a madarak szaporodásának példáján. A párzási időszak elején a sok madárfaj hímje fészkelő-helyet választ, védelmezi a kiválasztott területet, nőstényt keres, megmérkőzik más hímekkel.

Szürke légykapó

A viselkedési minták fontos tényezője a kulcsinger, ami kiváltja az adott magatartás teljes cselekvéssorát vagy a viselkedési elemet, és öröklött kiváltó mechanizmusnak nevezzük.

A légykapónál a szaporodást beindító kulcsinger a fészek látványa (a hímeknél) és a fészeknél éneklő hím látványa (a nőstényeknél). Ezek hatására beindulnak a megfelelő ösztönös mozgásmintázatok – udvarlás, párzás, stb. 

Az akvaristák tudják, hogy egyes halak csak akkor párzanak, ha megfelelő ösztönző környezetben vannak: egyes halaknál ez bizonyos méretű vagy formájú kövek vagy kerámia csövek, másoknál bizonyos növények, esetleg a víz hőmérsékletének változtatása, stb.