39 § MAGATARTÁSI FORMÁK. EGYÉNI MAGATARTÁS

Az állatok magatartási formái két nagy csoportba sorolhatók:

-          egyéni magatartás – egy adott állat magatartása

-          társas magatartás – az adott állat magatartása egy csoport tagjaként.

Az egyéni magatartás irányulhat:

• -          táplálékszerzésre
• -          kutatásra
• -          testápolásra
• -          önvédelemre
• -          agresszióra

-          felfedezésre.

A különféle magatartási irányvonalak sokszor összefonódnak. Pl: amikor az állat élelemmel szeretné ellátni magát, összefonódik a táplálékszerzésre és kutatásra irányuló viselkedés.

csigászkánya

Kutatásra irányuló viselkedés akkor figyelhető meg, ha az állat táplálék után néz. Az alacsonyabbrendű állatoknál ez egyszerű mozgás a táplálék irányába, amit szaglással vagy vegyi anyagok érzékelésével kutattak fel.

A fejlettebb állatoknál sokszor van jelen válogatósság a táplálék terén. Jó példa erre az amerikai szalagos csigászkánya, ami majdnem kizárólag mocsári tüdőscsigákkal táplálkozik. A csigászkánya megnyúlt felső csőrkávájával húzza ki a csigát a házából. Az állatok többségének változatos étrendje van. 

A kutató magatartás másik megnyilvánulása a párkeresés a párzási időszakban. Ilyenkor a fő cél  a pár megtalálása és a fészeképítés.

A táplálékszerzési magatartás több magatartási mintát foglal magába. Ilyenek a:

Vadászó farkasfalka

• -          vadászat
• -          legelés
• -          táplálék elraktározása.

A vadászat a mozgó zsákmány megszerzésére szolgál. 

Legelve a növényevő állatok táplálkoznak, de! a legelésző állatok nem tépik ki a teljes növényt, csak annak bizonyos részeit fogyasztják.

A galacsinhajtók néha
összevesznek a trágyagolyón

A táplálék elraktározására irányuló viselkedés nagyon elterjedt a rovaroknál, amik így gondoskodnak a lárváikról. A szkarabeuszok (ganajtúró vagy galacsinhajtó bogarak) egy ganélabdába rakják petéiket és addig gurítják, amíg megfelelő helyet találnak és eláshatják azt. A nőstények egyetlen petét helyeznek a labdába, amely lárvából teljesen kiformálódott bogárrá alakul át, miközben megeszi a hulladékot. 

Egyes rágcsálók azért raktároznak, hogy túléljék a kedvezőtlen körülményeket.

A testápolási viselkedés a test és a testtakaró karbantartására, ápolására, tisztogatására irányul. Ha változás áll be ezen magatartásban az betegségre vagy éhezésre utal.

Az önvédelmi magatartás a veszélyes helyzetek elkerülésére irányul. Megkülönböztetünk passzív és aktív önvédelmi magatartást. A passzív önvédelem egyik példája a menekülés a ragadozó látványára. Ezt használják ki ahhoz, hogy elkerüljék a madarak és repülőgépek ütközését. A repülőtereken betanított sólymokat alkalmaznak, amik elriasztják a varjakat és más madarakat.

Az agresszív viselkedés minden olyan viselkedésforma, amelynek célja másnak testi sérelmet vagy kárt okozni (a fajtárs eltávolítására irányuló magatartás).  Az agresszió megnyilvánulása:

-          erőfitogtatás, megfélemlítő pózok használata

-          támadás

-          sérülés okozás.

Agresszív magatartás például a hímek közötti küzdelem a nőstényekért, a csoport tagjainak harca a rangsorban elfoglalt helyért, a territórium védelme a betolakodóktól. Az agresszív magatartás legtöbbször kimerül az erőfitogtatásban, a harcra alkalmas fegyverek mutogatásában, ezért sérülést csak ritkán okoz. Az agresszív magatartást a társas viselkedés témájában ismerjük meg bővebben.

A felfedezői magatartás a környezet megismerésére, tájékozódásra irányul és szoros kapcsolatban van a táplálékszerzéssel és a szaporodási partner felkutatásával. Kétféle magatartási mintában nyilvánulhat meg:

-          passzív felfedezés – az állat mozdulatlanul figyeli környezetét

-          aktív felfedezés – az állat körbehaladva méri fel környezetét.

Az állatok felfedezői magatartása nagyon érdekli a kutatókat. A patkányok rendkívüli hajlamosak a felfedezői magatartásra, ezért alkalmasak a labirintus-kísérletekre. 

Mint arra az etológusok rámutattak, az állatok tanulással képesek alkalmazkodni környezetük változásaihoz. Mindeközben megőrzik az adott fajra jellemző viselkedési mintákat és magatartás-elemeket. Elvégeztek egy kísérletet, amikor pintyfiókákat elszigetelve neveltek pintyektől, de más énekesmadarak társaságában. Megfigyelték, hogy a fiókák az összes hallott dallam közül azt használták, ami leginkább hasonlított a fajra jellemzőre.

Mondhatjuk, hogy minden állatfajnak megvan a saját tanulási hajlama, ami a génekkel (DNS-kódokkal) adódik generációról generációra.  Azaz a veleszületett ösztönökön kívül a magasabbrendű állatok génjeiben van egy „utasítás”, ami átadja az új generációnak a tanulási hajlamot már a születéstől fogva. Ezek az „utasítások” faj-specifikusak, ezért a különböző állatfajokra más-más mértékű tanulási hajlam jellemző.

Házi feladat:

1.       Kutatómunka:

Hogyan vadászik az:

a.       imádkozó sáska?

b.      keresztes pók?

c.       oroszlán?

d.      horgászhalak?

2.       Hozz fel példákat olyan állatokra, amik táplálékot raktároznak a téli időszakra.

3.       Figyeld meg hogyan tisztogatja magát a macska, hogyan fürdenek a verebek.

4.       Mi a „kurkászás”?