38 § AZ ÖSZTÖN. A VISELKEDÉS EVOLÚCIÓS STRATÉGIÁI.

Megismerkedhettek azzal, miben különbözik az ösztön a megszokástól,  milyen jelentősége van az ösztönöknek és a tanulási képességnek.

Már ismert számotokra, hogy a viselkedési reakciók a központi idegrendszer irányításával valósulnak meg. A madasabbrendű állatok idegműködése pedig a feltétlen és feltételes reflexeken alapszik. A feltétlen reflexek már születéstől fogva jelen vannak, míg a feltételes reflexek tanulás útján alakulnak ki.

Az állatok magatartása nagyrészt ösztönökre alapul.

Az ösztön – öröklött (veleszületett) magatartásmintázat, ami válasz bizonyos külső vagy belső ingerekre, és az egyén vagy a faj fenntartásához szükséges. Az ösztön sok feltétlen reflexből összeálló magatartás, ami tanult elemeket is tartalmazhat, mint pl. anyai ösztön. Az ösztönök nagyon változatosak, de mindig az állat vagy a faj alapvető biológiai szükségleteivel állnak kapcsolatban.

Az etológiában kerülik az ösztön fogalmát, és inkább a viselkedésmintázat öröklődési tényezőkre visszavezethető részét, amelyet öröklött mozgásmintázatnak (ÖMM) neveznek, használják. A különböző ösztönök (viselkedés-mintázatok) az evolúció során folyamatosan kipróbálás alatt vannak: az, amelyik előnyhöz juttatja az állatot egyik vagy másik szituációban, beépül a génekbe, és átörökítődik generációról generációra. Egy bizonyos idő elteltével ez az ösztön lesz jellemző a faj szinte minden egyes egyedére.

Példák: a macskafélék általában magányos vadászok, amik lesből támadnak, a kutyafélék falkákba tömörülnek.

A földön fészkelő madarak meghatározott mozdulatokkal maguk alá görgetik a fészekből kigurult tojást. A cselekvés kulcsingere a tojás látványa. Ha a tevékenység közben elvesszük a tojást, a madár akkor is befejezi a mozgássorozatot, ez azt igazolja, hogy a mozgássorozat eredménye nem befolyásolja a végrehajtást. A tojásgörgetés függ az állatbelső állapotától, mivel csak a költés idején váltható ki, más időszakban nem.

A róka egyik kedvenc tápláléka a főtt tojás. Ha jóllakott állatnak adunk még tojást, a következő viselkedés figyelhető meg: szemügyre veszi a tojást, szájába veszi, keres egy alkalmas helyet – rendszerint sarkot vagy kiszögellést –, mellső lábaival kaparni kezd, és a tojást a gödörbe helyezi. Orrával túrva talajjal borítja be, mellső lábaival megtapossa. Ha a folyamat során elvesszük tőle a tojást, akkor is végrehajtja a mozgássort.

Tehát:

Öröklött (veleszületett) mozgásmintázat (ösztön): az elődöktől öröklött, a környezettől nagymértékben független, automatikus cselekvés.

Jellemzői:

—	a viselkedés formaállandósága,
—	a fajra jellemző megjelenés,
—	a faj minden egyedében azonos megjelenés,
—	a megkezdett mozgás megszakíthatatlansága,
—	a visszacsatolás hiánya a környezet és a mozgás szabályozása között.

Szabályozása: a kulcsinger (külső tényező) és a belső késztetés (motiváció) együttes hatásával. A kettő aránya változhat.

Típusai: feltétlen reflex, taxis, öröklött mozgáskombináció.

Vagyis az ösztönre jellemző

v  a veleszületettség – az állat megszületésétől végrehajtható

v  sablonosság - a faj minden egyedében azonos mozgásmintázat figyelhető meg. Például a kaparódarazsak (földidarazsak) nőstényei mindig ugyanazt a mozgássort hajtják végre: költőüreget ásnak, hernyókat, rovarokat hurcolnak a fészekbe (mert velük táplálkozik a kikelő lárva), petét raknak, lezárják a bejáratot. Ez a mozgássor sosem cserélődik fel, mindig ugyanebben a sorrendben valósul meg.

v  a tudatosság hiánya – úgy tűnhet, hogy az állat néhány cselekedete tudatos vagy célirányos, de az ösztönös mozgássor akkor is folytatódik, ha elvész a mozgás célja. Például ha megsemmisítjük (szétkaparjuk) a kaparódarázs fészkét, a rovar folytatja a táplálékhordást, petét rak és lezárja a bejáratot.

Az ösztön biológiai jelentősége, hogy az elődök által megszerzett hasznos tapasztalat azonnal felhasználható, mint öröklött mozgásmintázat.

Érdekes tudni: a méhek lépépítése ösztönös mechanizmus, nem igényel tanulást. Vagyis, az a dolgozó méh, amelyik épphogy kikelt a bábból már képes lépet építeni.

Játék közben kialakulnak és tökéletesednek
a harc és a vadászat mozdulatai

Mint láthatjuk a felsorolt példákból az ösztönök csak akkor hatékonyak, ha a környezetben nem történik semmilyen lényeges változás. Ezért a változó környezetben nem lehetséges a túlélés csak a veleszületett mechanizmusokra támaszkodva.

A magasabbrendű állatoknál nagyon fontos, hogy egyéni tapasztalatokra tegyenek szert, amivel alkalmazkodnak a konkrét környezeti viszonyokhoz. A tapasztalatszerzés a tanulással áll kapcsolatban, ami pedig a feltételes reflexeken alapul. 

A fiatal állatok a zsákmányszerzés vagy vadászat mozzanatait a szüleiktől lesik el. A fiatal leopárdok követik a felnőtteket, figyelik vadászati taktikájukat, mozdulataikat, idővel elsajátítják a tudást és önállóvá válnak.

Sok magasabbrendű állat kicsinyei játék közben tanulja a mozgásai koordinálását, összehangolását, az önvédelmet, a támadást, a küzdelmet. A falkában élő így ismerik meg a falka szabályit, az uralkodó rangsort.

Megfigyelték, hogy a felnőtt állatok is képesek a tanulásra: néha új zsákmányszerzési módokat alkalmaznak. Később egyre inkább az új módszerre tértek át, míg végül átadták az utódaiknak is. A véletlenszerű mozdulatokból idővel természetes, megszokott viselkedés válik.

Érdekes példa erre, hogy Nagy Britanniában régebben a tejet kiszállították a házhoz, és az ajtó előtt hagyták. Egyik városban a cinkék felszakították csőrükkel a fedőfóliát, ami alatt ízletes tejszínt találtak. Néhány éven belül ez a táplálékszerzési mód elterjedt az egész országban, úgy, hogy a madarak megfigyelték és utánozták a látottakat.

A tanult magatartásformák egyike a megszokás. A megszokás (habituáció) a tanulás egyik legegyszerűbb típusa, amely az állatvilágban általánosan elterjedt, a központi idegrendszerrel rendelkező, egyszerűbb testszerveződésű állatokra (pl. laposférgek) is jellemző. Egy váratlan inger első alkalommal az állattájékozódó magatartását, vagy — ha nagyon erős az inger — menekülését váltja ki. Ha az inger közömbös az állat számára, vagyis nincs káros vagy hasznos következménye, akkor az inger ismétlődésekor a válaszreakció egyre kisebb lesz, majd megszűnik. A megszokás biológiai funkciója, hogy az állat elkerüli a környezet nagyszámú közömbös ingerére adott fölösleges reakciót, és az ebből adódó energiaveszteséget.

Tehát az állatok viselkedése az öröklött mozgásmintázatokon és a tanulás útján szerzett tapasztalatokon alapszik. Ennek következtében a különböző fajoknál csak rájuk jellemző viselkedési minták alakulnak ki, amik különféle magatartáselemekre bomlik.

Minden viselkedési egység – válasz egy bizonyos élethelyzetre.

Vizsgáljuk meg milyen részekre tagolható a viselkedési egység a madarak szaporodásának példáján. A párzási időszak elején a sok madárfaj hímje fészkelő-helyet választ, védelmezi a kiválasztott területet, nőstényt keres, megmérkőzik más hímekkel.

Szürke légykapó

A viselkedési minták fontos tényezője a kulcsinger, ami kiváltja az adott magatartás teljes cselekvéssorát vagy a viselkedési elemet, és öröklött kiváltó mechanizmusnak nevezzük.

A légykapónál a szaporodást beindító kulcsinger a fészek látványa (a hímeknél) és a fészeknél éneklő hím látványa (a nőstényeknél). Ezek hatására beindulnak a megfelelő ösztönös mozgásmintázatok – udvarlás, párzás, stb. 

Az akvaristák tudják, hogy egyes halak csak akkor párzanak, ha megfelelő ösztönző környezetben vannak: egyes halaknál ez bizonyos méretű vagy formájú kövek vagy kerámia csövek, másoknál bizonyos növények, esetleg a víz hőmérsékletének változtatása, stb.