Az állatok szervei és szervrendszerei          

Már megismertük a sejteket, mint az élő szervezetek legkisebb működési egységét, hogy a sejtek ugyan tartalmaznak sejtszervecskéket, de ezek a sejten kívül, önmagukban működésképtelenek. Áttekintettük a szövetek alapvető típusait.

A soksejtű, valódi szövetes állatok szervezetét szervek, illetve ezek együttesei alkotják. A szerv (organum) az a szöveti együttes, amelynek önálló formája, alakja van, kiboncolható a test többi része közül és önálló működéssel, szabályozással rendelkezik. 
Minden szerv szövetekből épül fel, van egy jellemző, ún. főszövete, és vannak mellékszövetei. A szervek felépítése a működési állapotuknak megfelelően változik.

Számotokra már egy csomó szerv ismeretes, ezek közé tartozik a szív vagy a tüdők. Ám az egyes szervek önmagukban ritkán tudják ellátni valamilyen működés teljes folyamatát. Egy-egy működés teljeskörű ellátása céljából több szerv működik összehangoltan. Tehát a szervrendszer olyan szervek együttese, amelyek közösen, összehangoltan látnak el valamely életfunkciót.

Az állatok többségében - a bőrizomtömlősek és a laposférgek kivételével - folyadékkal telt testüreg van. Valamennyi szervrendszer, vagy egy részük ebben található. A hengeresférgek testürege mintegy köztes teret képez a szervek között - elsődleges testüreg. A gyűrűsférgek, puhatestűek és gerinchúrosok esetében ez egyrétegű hámmal van kibélelve - másodlagos testüreg. Az ízeltlábúakban az előbbi kettő összeolvadása figyelhető meg - vegyes (harmadlagos) testüreg amit mixocelnek is neveznek.
A testüreg-folyadék biztosítja:
- a szervezet belső környezetének állandóságát,
- anyagokat szállít,
- a szilárd váz nélküli állatokban (gyűrűsférgek) az izomzat támasztékául szolgál.

Tekintsük át a szervrendszereket és az őket alkotó szerveket.

Támasztó- és mozgásszervrendszer:

Funkció: a test támasztása, mozgatása
Szervek: a különféle törzseknél eltérő:
- bőrizomtömlő (testtakaró + izmok)- a férgeknél

Gyűrűsféreg bőrizomtömlője (rajz)

- az ízeltlábúak mozgásszervrendszere a külső kitinvázból és a belülről hozzátapadó elkülönült izmokból áll

Az izeltlábuak izmai a külső kitinvázhoz tapadnak,
mig a gerinceseké a belső csontvázhoz

Az ilyen felépítés változatos mozgásformákat eredményez. Az izmokat harántcsíkolt izomszövet építi fel. Legjellegzetesebb mozgásszervük a járóláb, amely az életmódtól függően gyakran módosul. A rovarok többsége szárnyai segítségével repülni is tud. A szárnyak mozgatását a tor repülőizmai biztosítják.
- A gerincesek mozgásszervrendszerét a csontvázrendszer és a csontokra tapadó vázizmok alkotják. A mozgatható csontok ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. A harántcsíkolt izomszövetből felépülő izmok aktív működése mozgatja a passzív csontokat.

 Emésztőszerv-rendszer:

Funkció: a táplálék emésztése és felszívása
Szervek: szájnyílás - emésztőcsatorna (gyomor, belek, emésztőmirigyek) - végbélnyílás
A megemésztett (molekuláira bontott) tápanyagokat a bélhám szívja fel.

Légzőszerv-rendszer

Funkció: ellátja a szervezetet az életműködéshez szükséges oxigénnel
Szervek: 

• tracheák (légcsőrendszer) - az ízeltlábúaknál (а)
• kopoltyúk - vízi állatoknál (б)
• tüdők - a magasabb rendű szárazföldi állatoknál (в)

Kiválasztószerv-rendszer

Funkció: eltávolítja a vízfelesleget és a szervezet működése során keletkezett felesleges és/vagy káros, mérgező anyagokat (anyagcsere-végtermékeket).

Szervek: 

• kiválasztócsövecskék

A laposféreg (örvényféreg) lángzósejtjei

•  Malpighi-edények (zöld mirigy)

• vesék, húgyhólyag

Keringési rendszer

Funkció: 
- különféle anyagokat szállít (oxigént a légzőszervektől a szervekhez, anyagcseretermékeket a szervektől a kiválasztó-szervekhez, tápanyagokat az emésztőszervektől a test minden sejtjéhez, stb)
- biztosítja a  szervezet belső környezetének állandóságát

Szervek: véredények és az állatok egy résznénél a szív. 

Mi kering a véredényekben? 
A vérérrendszerben folyadék kering (vérnyirok vagy vér), melynek feladata a szervezet minden részeit a szükséges táplálékkal ellátni, valamint az ott felhalmozódott bomlásanyagokat a kiválasztó szervekbe (vesékbe, tüdőkbe) elvinni, hogy ott kiválasztassanak. A vér az egész anyagcserét közvetíti. A gerinctelen állatok vére rendesen színtelen vagy sárga színű, ún. fehér vér, míg a gerinces állatok vére a lándzsahal (amphioxus lanceolatus) kivételével, melynek szintén színtelen vére van, skarlátvörös, egészen sötét meggyszínű. Górcső alatt a vérben színes vörös vérsejteket, színtelen fehér vérsejteket, valamint vérsejtrögöket lehet találni, melyek halványsárga színű folyadékban, a vérplazmában úsznak. A vér vörös színét a vörös vérsejtek okozzák. Kémhatása lúgos. Íze a benne foglalt sók miatt sós. Szaga jellemző és az ember s egyes állatok vére különböző.

A vér sok állatnál gázokat szállít. Oxigént visz a tüdőktől a szervekhez. Az ilyen vért artériásnak nevezzük. Az ábrákon piros színnel jelölik. A szervek működése során szén-dioxid gáz (CO2) keletkezik. Ezt a vér a légzőszervekhez szállítja. A CO2-al dúsított vért vénásnak nevezzük. Az ábrákon kék színnel jelölik.

A keringési rendszer lehet:
- nyitott -  a véredények csövecskéi nem hálózzák be az egész testet és az összes szervet, és a vér kilépve belőlük a testüregbe kerül és mintegy körülmossa a szerveket
- zárt - a véredények csövecskéi zárt hálózatot alkotnak és a vér csak bennük kering

A keringés motorja sok állatnál a szív. 

Idegrendszer

Funkció: 
- biztosítja, hogy a szervezet észlelje környezetének változásait,
- biztosítja a szervezet reagálását a környezetből érkező behatásokra (ingerekre).

Szervek: 

- idegdúcok és a belőlük eredő idegszálak

- agy és gerincvelő - központi rész

- a központi résztől eredő idegek - környéki rész

A reflex az idegrendszer alapvető működése: valamilyen inger hatására az idegsejtek közreműködésével meghatározott válaszreakció alakul ki. A reflex létrejöttében szerepet játszó idegrendszeri kapcsolat a reflexív, amely érző, köztes és mozgatóidegsejtekből áll. Utolsó tagja a végrehajtó szerv, aminek működése a hozzá érkező ingerület hatására megváltozik, pl. az izom összehúzódik

Diffúz idegrendszer:

Csalánozók idegrendszere (pl.: medúzák, korallállatok)
Behálózza a testet, ingerületet mindenhova szállít

Dúcidegrendszer:

A neuronok dúckba tömörülnek. A neuronok nyúlványai meghosszabbodnak, az egy irányba futó idegrostok idegkötegeket alkotnak. Kialakul a dúcokból álló központi idegrendszer és az idegrostokból, kötegekből álló környéki idegrendszer. Kialakul a test feji és farki vége, a feji végen megjelennek az érzékelősejtek.

• laposférgek: fényérzékelő szemfolt, agydúcok, száj a test közepén
• hengeresférgek: agydúcpár, idegköteg
• gyűrűs férgek: agydúc, hasi dúc, garatideggyűrű
• ízeltlábúak: agy, érzékszervek (összetett szem, látómező)
• puhatestűek:

Csőidegrendszer:

Gerincesek idegrendszere. A központi idegrendszer az embrió velőcsövéből keletkezik. A velőcső törzsi részéből gerincvelő, feji végéből agyvelő alakul ki. Az agynak 3 fő része van: előagy, középagy, utóagy. Az előagyból fejlődik ki később a nagyagy és a köztiagy, az utóagyból a kisagy, nyúltvelő és a híd.
A környéki idegrendszer az agyidegekből, gerincvelői idegekből és dúcokból áll.

Működése:

• szomatikus: akaratlagos. A külső ingerekre reagál, véd. Ide tartozik az agyvelő és a gerincvelő.
• vegetatív: nem akaratlagos. Belső ingerekre reagál, a belső állandóságra ügyel. Koponyaagy-és gerincagy egyes magcsoportjai.

Érzékszervek

Funkció: felveszik a környezetből érkező ingereket és felerősítik azokat. 

Szervek: szem, fül, oldalvonal, stb

Az érzékszervekben különleges sejtek vannak, amelyek képesek átalakítani az ingert idegimpulzussá. Ezeket receptoroknak nevezzük. 

Pl: a szemben fényre érzékeny receptorsejtek vannak.

Belső elválasztású mirigyek rendszere (endokrin rendszer)

Funkció: a szervezet működésének szabályozásában vesz részt

A belső elválasztású mirigyek (kémiai anyagokat) hormonokat választanak ki a vérbe.

A fejletlenebb élőlényeknél a hormon  főleg a termelődés közvetlen környezetében lévő sejteket befolyásolhatja. Ha a belső környezet kialakul, a testfolyadék közvetítésével már a szervezet minden sejtjéhez eljut. A hatás azonban csak akkor tud érvényesülni egy célsejten, ha az adott hormon képes hozzákötődni. A megkötődés következtében indulhat meg a sejten belüli változás, érvényesítheti szabályozó hatását a hormon.

Ivarrendszer

Funkció: biztosítja a szervezet szaporodását

Szervek: ivarmirigyek, ivarsejtek, ivari vezetékek, járulékos ivarszervek.

Az ivarmirigyekben (gonádokban) képződnek az ivarsejtek (gaméták), amik az ivarvezetékeken át távoznak a szervezetből.

A női ivarmirigyeket petefészkeknek nevezzük. Bennük petesejtek képződnek.

A hím ivarmirigyek a herék, amik spermasejteket képeznek. 

Váltivarú az az élőlény, amelyiknek vagy csak női vagy csak hím ivarmirigyei vannak.

Az olyan állatokat, amelyek szervezetében mind női mind hím ivarmirigyek is vannak hermafroditáknak nevezzük.   

Testszimmetria

A többsejtű állatokra jellemző a testszimmetria. Ez abban nyilvánul meg, hogy a test egymáshoz hasonló részekre tagolódik.

A sugaras szimmetriájú szervezetek egy tortához hasonlóan, több sík mentén elvágva nagyjából megegyező szeleteket kapunk. Egy ilyen élőlénynek nincsen „bal” vagy „jobb” oldala. Kizárólag az alsó és felső részükről beszélhetünk.
Ez a fajta szimmetria a helyhez kötött életmódú állatokra jellemző, mint a tengeri rózsák, lebegő állatokra, mint a medúzák, illetve egyes lassú mozgású szervezetekre, mint a tengericsillagok. 

A legtöbb állat (és természetesen az ember is) kétoldali (bilaterális) szimmetriát mutat. A legtöbb bilaterálisan szimmetrikus állat oldali megegyező képet mutatnak, mintha egy tükörrel lennének kettévágva.

A kétoldali szimmetria kialakulása az aktívan mozgó élőlényeket részesíti előnyben, ezenkívül lehetővé tette a szervezet áramvonalasítását, elősegítette a központi idegrendszer kialakulását. A gerinchúrosok és a gerincesek is bilaterálisan szimmetrikusak.

A képen képzeletbeli síkok osztják a mókus testét különböző részekre. 
A zöld sík osztja jobb és bal félre, amik egymás tükörképei. Ez a szimmetria-sík.
A lila sík háti és hasi oldalra osztja a testet.
A rózsaszín sík választja el  a test elülső és hátsó részét.