GYŰRÜSFÉRGEK — MÁSODLAGOS TESTÜREGES GERINCTELEN ÁLLATOK
Gyűrűsférgek törzse (Aimelida) Több, mint 11 ezer fajt foglal magában, amelyek tengerekben, édesvizekben és a talajban élnek. A gyűrűsférgek szervezettsége sokkal magasabb fokú, mint a laposférgeké vagy az elsődleges testüreges állatoké. Akárcsak a korábban vizsgált törzsek képviselőinél, a gyűrűsférgeknél is kétoldalas testszimmetria figyelhető meg. Testük gyűrűsen szegmentált (szelvényezett), innen a törzs elnevezése.
A gyűrűsférgek
törzsének legtöbb képviselője a soksertéjűek (Polychaeta),
a kevéssertéjűek (Oligochaeta) és a nadályok (Hirudinea) osztályába tartozik.
Most közelebbről a soksertéjűekkel ismerkedünk a Nereis vagy százlábúféreg példáján.
Soksertéjűek osztálya.
Ide közel 6 000 tengerekben élő fajt
sorolnak, s csak egyes képviselőik honosak édesvizekben vagy a szárazföld
nedves helyein.
A soksertéjű
férgek a világóceán szinte valamennyi mélységi szintjén megtalálhatók. Közülük
egyesek aktív helyváltoztatásra képesek annak köszönhetően, hogy sörtenyalábos
parapodiumaik vannak, amelyekkel kúszhatnak vagy úszhatnak (például a nereida vagy a csendes-óceáni
palolo). Egyéb fajok (homokféreg) a homokos
fenékbe vájt lyukakban élnek vagy olyan mésztartalmú kagylókat növesztenek,
amelyeket algákhoz, sziklákhoz vagy más állatokhoz rögzítenek (legfelső ábra).
A soksertéjű férgek képezik sok tengeri állat fő táplálékai. Sőt egyeseket
közülük, mint például az 1 méteresre megnövő csendes-óceáni palolot,
az ember is fogyasztja. Ennek a féregnek a szaporodási ciklusa bizonyos
holdfázissal esik_egybe. A szaporodási időszakban a palolo óriási tömegben jön
fel a fenékről és verődik össze a felszín közeli vízrétegben. A csendes-áceáni-szigetek
lakói ekkor halásszák le ezt a fogyasztható férget. Egy másik soksertéjű fajt,
a homokférget vagy csaliférget a horgászok használják csaliként.
A gyürűsférgek testének hossza a
milliméter törtrészeitől három méterig erjed, tagolását tekintve
- fejrészből,
- különböző számú (néhánytól több százig terjedő) gyűrűből álló törzsből
- és a végbélnyílást tartalmazó anális szelvényből tevődik össze.
A parapodiumok a soksertéjű
férgek testszelvényeinek tagolatlan páros kinövései, amelyeken a
helyváltoztatásra szolgáló sörtenyalábok vannak.
A kevéssertéjüeknek nincsenek parapodiumaik (visszafejlődtek). Helyükön
sörtenyalábok vannak.
Testtakaró
A gyűrűsférgek kültakarója bőrizomtömlő, ami a testet
védő vékony, de tömör kutikulából, egy hámsejtrétegből és két izomrétegből áll.
Az utóbbit külső gyűrűs és belső hosszanti izmok rétegei képezik.
Bőrük váladéktermelő mirigyekben gazdag.
Az elsődleges testüregesek törzsének képviselőitől
eltérően a gyürűsférgeknek másodlagos testüregük vagy cölómájuk van. Az ezt
kibélelő hámréteg mintegy válaszfalat képez a szelvények között, így azok belső
üregei egymástól elkülönültek. A válaszfalak védőfunkciót látnak el, például
amikor a testburok szétszakad, akkor megakadályozzák az üregfolyadék
elvesztését.
Emésztőrendszer
A gyűrűsférgek emésztőszervei a test
fejvégén
lévő szájnyílással kezdődnek, ami a végbélnyílással végződő bélbe vezet. A bél elülső része garatra, nyelőcsőre és gyomorra tagolódik. A nyelőcső a táplálék felhalmozására szolgáló begyet képezhet. A gyomor izmos falú, benne történik ugyanis a táplálék feldarabolása.
Azaz szájnyílás → garat → nyelőcső (begy) → gyomor → belek → végbélnyílás
lévő szájnyílással kezdődnek, ami a végbélnyílással végződő bélbe vezet. A bél elülső része garatra, nyelőcsőre és gyomorra tagolódik. A nyelőcső a táplálék felhalmozására szolgáló begyet képezhet. A gyomor izmos falú, benne történik ugyanis a táplálék feldarabolása.
Azaz szájnyílás → garat → nyelőcső (begy) → gyomor → belek → végbélnyílás
Keringési rendszer
A gyürűsférgek vérkeringése zárt , és
hosszanti véredényekből áll, amelyeket gyűrűs véredények kötnek össze
egymással. A háti véredényben a vér előre, míg a hasiban hátrafelé áramlik.
Egyes véredények falizmai összehúzódnak és így keringtetik a vért. A
gyürűsférgek vére lehet színtelen vagy festékanyagoknak köszönhetően zöld és
kék.
A vér funkciója: szállítja a tápanyagokat és a gázokat (oxigént, szén-dioxidot). A vér egyúttal részt vesz az anyagcsere-termékek eltávolításában.
A vér funkciója: szállítja a tápanyagokat és a gázokat (oxigént, szén-dioxidot). A vér egyúttal részt vesz az anyagcsere-termékek eltávolításában.
A gyűrüsférgeknek nincs kialakult légzőrendszerük.
A gázcsere a testtakarón át történik. Sok tengeri gyürüsféregnél
fejlődött ki kopoltyú, ami nem más, mint a parapodiumfal elvékonyodott része.
Idegrendszer
A gyürűsférgek idegrendszere egy pár garat fölötti idegdúcból és azt a
hasdúclánccal összekötő két idegtörzsből áll, amelyek körülölelik a garatot. A
hasdúclánc két párhuzamosan futó, egymással helyenként összeolvadó idegtörzsből
áll. Ezeken az idegtörzseken minden szelvényben egymással nagyrészt összeolvadt
gócok (dúcok) találhatók.
A garat fölötti
idegdúcok, a garat körüli idegtörzsek és a hasdúclánc képezi a központi
idegrendszert, amelytől a férgek szerveihez és szöveteihez számos ideg fut le. Az
utóbbiak képezik a környéki vagy perifériás
idegrendszert.
Érzékszervek
Érzékszervek a tevékeny életmódot folytató vízlakó gyűrűs-férgeknél
fejlődtek ki. A testtakaróban szétszórt érzősejteken kívül a gyűrűs férgeknek
vannak tapintó szerveik – bajuszkák , sörték), vegyi érzékszerveik (szaglógödröcskék),
látószerveik (szemecskék), olykor egyensúlyszerveik.
Kiválasztórendszer
A gyürűsférgek
kiválasztórendszere speciális szervekből, úgynevezett metanefridiumokból áll.
A metanefridiumok valamennyi szelvényben megtalálható
páros kiválasztócsövecskék. A metanefridiumok tölcsérszerüen kiszélesedő,
csillós végükkel az egyik szelvénybe, másik végükkel a külvilágba nyílnak, de
már a következő szelvényből.
Ivarszervek.
A gyűrűsférgek szaporítószervei
szerkezetüket tekintve jelentősen eltérhetnek a különböző rendszertani
csoportok képviselőinél.
A gyűrűsférgek között vannak váltivarúak.(soksertéjüek) és hermafroditák.(hímnősek) (kevéssertéjüek és nadályok).
A gyűrűsférgek között vannak váltivarúak.(soksertéjüek) és hermafroditák.(hímnősek) (kevéssertéjüek és nadályok).
A megtermékenyítés lehet belső vagy külső.
A soksertéjű férgek fejlődése közvetett:
a petéből kikelő, úszó csillós lárva egyáltalán nem hasonlít a kifejlett
egyedekre
És végül lássuk, mire emlékszel?
- Miről kapták a nevüket a gyűrűsférgek?
- Milyen testtájakra tagolódik a gyűrűsférgek teste?
- Mi a paropódium?
- Melyek a gyűrűsférgek emésztőrendszerének állomásai?
- Milyen típusú keringési rendszere van a gyűrűsférgeknek?
- Mi keringteti a vért?
- Milyen funkciót lát el a vér?
- Milyen légzőszervek fordulhatnak elő a gyűrűsférgeknél?
- Mi képezi a központi idegrendszert?
- Mik a metanefridiumok?
- Ivari szempontból milyen a Nereis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése