Férgek
Parazita férgek
Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel.Először is ismerkedjünk meg a férgek általános jellemzőivel:
Az állatok közös jellemzője, hogy kétoldali szimmetriájúak, végtagjuk, lábuk nem alakult ki, testük lágy és általában sokkal hosszabb, mint amilyen széles. Ez a testalak lehetővé tette, hogy eredményesen alkalmazkodjanak a vizekben (tengerek, édesvizek) az iszapos vagy homokos aljzaton való mozgáshoz.
Jól alkalmazkodhattak a szárazföldi – elsősorban a nedves talaj biztosította – körülményekhez. Az életmódjuk nagyon változatos. Ragadozók, szaprofiták, külső és belső élősködők, sőt a moszatokkal szimbiózisban élők is megtalálhatók közöttük.
Testfelépítésük közös jellemzője az egyrétegű hám kültakaró , melyen életmódtól függően vékonyabb vagy vastagabb (belső élősködőknél speciális szerkezetű) kutikula lehet.
|
Kutikula * (állati): a kültakaró által a testfelületre kiválasztott rugalmas burok.
|
Jellegzetes mozgásukat, a féregmozgást a bőrizomtömlő hozza létre. A táplálkozásukra a háromszakaszos bélcsatorna a jellemző (a laposférgeknél csak kétszakaszos vagy elcsökevényesedik). Az emésztésük a fejlettségtől függően vagy sejten belüli és kívüli, vagy csak sejten kívüli, az emésztőenzimeket a tápcsatorna falának mirigysejtjei termelik. A gázcseréjük többnyire a testfelületen át , diffúzióval történik.
Az anyagszállításuk nagyon változatos: az anyagok sejtről sejtre történő átadásától a nyílt keringési rendszeren keresztül a zárt vérkeringésig minden változat megtalálható. A bomlástermékeket vesécske típusú kiválasztószerveikkel a testüregből, a testfolyadékból távolítják el.
Testük működését az egyes törzsekben különbözőképpen megjelenő, a hasi oldalon kialakult dúcidegrendszer szabályozza. A szaporodásuk ivarosan, ivarsejtekkel történik. Hímnős és váltivarú képviselőik egyaránt előfordulnak.
Jó regenerálódóképességüket kihasználva ivartalan módon kettéosztódással is szaporodhatnak. Az egyedfejlődésük is nagyon változatos. A közvetlen fejlődés mellett – különösen a belső paraziták esetén – jellemző a több köztes gazdán keresztüli közvetett, átalakulásos fejlődés. Jelentőségüket mutatja, hogy hatalmas tömegben képesek elszaporodni, ami az ember számára előnyös, de hátrányos is lehet.
|
Az ember leggyakoribb parazitái a parazita férgek - helmintek. Ezen fertőzések népi elnevezése a gilisztásság.
A parazita férgek közel 300 faja képes megtelepedni az ember szervezetében. A legtöbbjük a Laposférgek törzséhez vagy a Fonálférgek (vagy Hengeresférgek) törzséhez tartozik.
Laposférgek törzse.
A laposférgek nevüket testük háti–hasi lapítottságáról kapták. Jellegzetes szerveik alakultak ki. Testüregük nincs, szerveik közötti teret kötőszövet tölti ki.
Kétszakaszos, egynyílású bélrendszerük szájnyílása a hasi oldal közepén található, és a garatban folytatódik. A második szakasz dúsan elágazva – a bélüregben részben megemésztve – a sejtekig szállítja a tápanyagokat. Az emésztés a bélfal sejtjeiben fejeződik be, és a bélrendszer a test többi sejtjének adja át a hasznosítható molekulákat.
Ebben a törzsben is a testfelületen át, külön légzőszerv nélkül zajlik a gázcsere. Kiválasztásuk elővesécskével (lángzósejtek, lásd a szervrendszereknél) történik.
Dúcidegrendszerük központja páros agydúcból és két hosszanti idegkötegből áll. Ezekből indul ki a környéki idegrendszer hálózata. Általában hímnős állatok, többnyire belső megtermékenyítéssel.
A laposférgek legősibb formáit az örvényférgek osztályában találjuk. Ezek az állatok édesvízben és tengerekben, esetleg nedves talajon szabadon élnek. Nevüket a kültakarón található csillók csapkodásával létrejött örvényekről kapták. A ragadozó vagy szaprofita szabadon élő állatoknak az őseiből alakultak ki a leegyszerűsödött szervezetű laposférgek.
A külső vagy belső élősködő mételyek, illetve a belső élősködéshez teljesen alkalmazkodott galandférgek.
A mételyek szájnyílásuk elhelyezkedésével és a szívógaratjukkal
alkalmazkodtak az élősködéshez. A szájnyílásuk a test feji végén található, és
az anyagok elszívását, a gazdaélőlényre való rátapadást segíti. Garatjuk izmos
fala biztosítja a szívóerőt.
Figyeljük meg a Б állomáson a kifejlett májmétely félépítését. 1-el a szívókái vannak ábrázolva (feji és hasi), amelyekkel a gazda szöveteihez tapad. Zöld színnel jelölik a zárt emésztőrendszert, aminek csak szájnyílása és szívógaratja van. A barna csatornácskák szövevénye az ivari vezetékek, amikből vannak női és hím is, azaz hermafroditák.
Ahhoz, hogy tovább haladjunk tisztázni kell pár fogalmat:
Végső gazda - amelyben a parazita ivarosan szaporodik
Köztes gazda - amelyben az élősködő fejlődik és ivartalanul szaporodik
Az ivarérett (ivarsejteket létrehozó) májmétely a szarvasmarha májában telepszik meg (ritkán emberben is) - végső gazda. Az ivarsejtek egyesülése után pete jön létre. A pete a széklettel együtt a szabadba kerül. A következő fejlődési állomás csak akkor következik be, ha édesvízbe sodródik. Itt a petéből kikelő lárva befurakodik egyes csigák testébe. A csiga testében a lárva több fejlődési állomáson megy át, és végül olyan lárvává alakul, amelyiknek farkocskája van és képes úszni. Ekkor kibújik a csigából. Keres egy vízi növényt, hozzátapad és burokkal vonja be magát. Várakozik a végső gazdára. A szarvasmarha, amikor a víz közelében elfogyasztja a növény a rátapadt lárvával, az a belekben előbújik, befurakodik a májba és ivaréretté fejlődik.
Mikor fertőződhet meg az ember májmétellyel? Ha olyan mosatlan zöldséget, gyümölcsöt eszik, amelyik szabad vizek közelében nő, esetleg olyan rossz szokása van, hogy szeret fűszálat rágcsálni.
Az ivarérett (ivarsejteket létrehozó) májmétely a szarvasmarha májában telepszik meg (ritkán emberben is) - végső gazda. Az ivarsejtek egyesülése után pete jön létre. A pete a széklettel együtt a szabadba kerül. A következő fejlődési állomás csak akkor következik be, ha édesvízbe sodródik. Itt a petéből kikelő lárva befurakodik egyes csigák testébe. A csiga testében a lárva több fejlődési állomáson megy át, és végül olyan lárvává alakul, amelyiknek farkocskája van és képes úszni. Ekkor kibújik a csigából. Keres egy vízi növényt, hozzátapad és burokkal vonja be magát. Várakozik a végső gazdára. A szarvasmarha, amikor a víz közelében elfogyasztja a növény a rátapadt lárvával, az a belekben előbújik, befurakodik a májba és ivaréretté fejlődik.
Mikor fertőződhet meg az ember májmétellyel? Ha olyan mosatlan zöldséget, gyümölcsöt eszik, amelyik szabad vizek közelében nő, esetleg olyan rossz szokása van, hogy szeret fűszálat rágcsálni.
Ezen parazita végző gazdája lehet sertés, kutya, macska, de az ember is. A májban és az epeutakban telepszik meg.
A végső gazda (fenti állatok) szervezetében ivaros szaporodás megy végbe, és pete alakul ki. A pete a további fejlődéshez édesvízbe kell kerüljön. Itt lárvák kelnek ki belőlük és befurakodnak egyes csigák testébe. A csiga testében a lárva több fejlődési állomáson megy át, és végül olyan lárvává alakul, amelyiknek farkocskája van és képes úszni. Ekkor kibújik a csigából. Másik köztes gazdát keres, ami egy hal. Speciális oldóenzimei ("nyála") segítségével átfúrja magát a hal testén és burkot növeszt maga köré. Így várja, hogy a végső gazda szervezetébe jusson.
Hogyan fertőződhetünk meg vele? Ha nem megfelelően átsült (átfőtt) halat fogyasztunk, a szervezetünkbe került lárvák ivaréretté fejlődnek és szaporodnak.
A galandférgek teste leginkább egy hosszú szalagra emlékeztet. Közelebbről megvizsgálva láthatóvá válik, hogy a szalag kis szelvényekből áll össze hosszú lánccá.
A kifejlett állat teste három fő testrészből áll, ezek a "fej" (scolex), "nyak" (collum) és az ízelt test (strobila). A testtájak nevei megtévesztőek, hiszen az állatnak nincsen szája vagy bélcsatornája, ezért nem könnyű megállapítani, hogy vajon melyik a test feji vége.
A "fej" egyben rögzítőszerv is, benne található az idegrendszer központja, rajta a szívógödrök, a horogkoszorú és tüskék.
A fejhez kapcsolodó "nyak" bimbózásra emlékeztető módon egyre újabb ízeket képez. A test ízeinek száma akár több ezer is lehet. Az egyes ízek működése meglehetősen önálló, a többi ízétől független működésű. Egy kifejlett galandféreg tehát a nyak által ivartalan bimbózással létrehozott egyedek összekapcsolódott füzérének is tekinthető.
A többi szelvényben csak ivarszerveket és petéket találunk. A galandférgek olyannyira alkalmazkodtak a más élőlény szervezetében való létezéshez, hogy még emésztőszerveik is visszafejlődtek és eltűntek. A tápanyagokat, az oxigént a teljes testfelületen át veszi fel.
Az érett szelvények sorban leszakadnak a féreg testéről és a bennük felhalmozódott petékkel a gazda székletével együtt a szabadba kerülnek.
Amikor bekerülnek egy alkalmas köztigazdába, tehát marhába, disznóba, annak izomzatába furakodnak. Ott betokozódnak- "borsóka" lárvává alakulnak. A kifejlett féreg egy a köztigazdát elfogyasztó húsevő (ragadozó vagy dögevő) emlős, például az ember vékonybelében él, és több méteres hosszúságot is elérhet. Petéje is képes fertőzni az embert, ekkor a lárva az emberi izomzatban vagy agyban fejlődik ki.
A legveszélyesebb galandférgek közé tartozik a szarvasmarha-galandféreg (simafejű galandféreg)és a sertés-galandféreg (horgasfejű galandféreg).
Hogyan fertőződhetünk meg velük? Ha nem megfelelően átsült (átfőtt) sertés vagy marhahúst (borsókás húst) fogyasztunk.
A tömlő növekedése nyomási tüneteket és az érintett szerv szövetének izgalmát okozhatja. A tömlő el is meszesedhet, de ez nem jelent automatikusan elhalást. A ciszta falának megrepedése, és a belsejében található testidegen fehérjék érintkezése a gazdaszervezet immunrendszerével, életveszélyes, allergia-szerű reakciót (anafilaxiás sokkot) eredményezhet.
A férgek anyagcserét is folytatnak, és a vékonybélen át felszívódó anyagcseretermékeik toxikusak, tehát károsak az emberi szervezetre. A bélben, a gyomorban gyulladásos folyamatok indulhatnak be, és ez gyomor- és bélgörcsöket okoz. Mellette hányás, szédülés, fejfájás, epileptikus rohamok is jelentkezhetnek, valamint lecsökken a vörösvértestek száma.
Az orsóféreg váltivarú: a nőstények hossza elérheti a 44 cm., a hímeké a 25 cm. A nőstény rendkívül termékeny, naponta 270 ezer petét rak a gazdaszervezet bélcsatornájába. Az ember bélcsatornájából a peték a széklettel a külvilágba kerülnek (9,10,11).
Hogyan fertőződhetünk meg aszkaridával?
A parazitapeték mosatlan zöldséggel, gyümölccsel, vízzel, esetleg a piszkos kezünkkel juthatnak a szervezetünkbe.
A másik elterjedt emberi élősködő a hegyesfarkú giliszta (cérnagiliszta).
Ez egy kisméretű féreg (nőstény kb. 10 mm, hím 5 mm), ami a bélcsatornában élősködik.
Mint az orsóféreg, a hegyesfarkú giliszta is anyagcseretermékeivel ("kakijával") mérgezi az emberi szervezetet. Leggyakrabban gyerekekben élősködik. A megtermékenyített nőstény éjszakánként a végbélredőkbe rakja petéit és váladékával ingerli azt. Viszkető érzés lép fel, és amikor az ember megvakarja a kezén marad a parazita petéje. A szennyezett kézzel a parazita petéje újra bekerülhet a bélcsatornába.
Tehát hogyan fertőződhetünk meg hegyesfarkú gilisztával? Ha nem tartjuk be az alapvető higiénés szabályokat (evés előtt kezet kell mosni, VC-használat előtt és után úgyszintén)
A férgesség megelőzésére javasolt szabályok:
Hogyan fertőződhetünk meg vele? Ha nem megfelelően átsült (átfőtt) halat fogyasztunk, a szervezetünkbe került lárvák ivaréretté fejlődnek és szaporodnak.
A galandférgek teste leginkább egy hosszú szalagra emlékeztet. Közelebbről megvizsgálva láthatóvá válik, hogy a szalag kis szelvényekből áll össze hosszú lánccá.
 |
| szarvasmarha galandféreg vagy simafejű galandféreg |
A "fej" egyben rögzítőszerv is, benne található az idegrendszer központja, rajta a szívógödrök, a horogkoszorú és tüskék.
 |
| sertés galandféreg vagy horgas fejű galandféreg |
A többi szelvényben csak ivarszerveket és petéket találunk. A galandférgek olyannyira alkalmazkodtak a más élőlény szervezetében való létezéshez, hogy még emésztőszerveik is visszafejlődtek és eltűntek. A tápanyagokat, az oxigént a teljes testfelületen át veszi fel.
Az érett szelvények sorban leszakadnak a féreg testéről és a bennük felhalmozódott petékkel a gazda székletével együtt a szabadba kerülnek.
 |
| borsókák a marhahúsban |
A legveszélyesebb galandférgek közé tartozik a szarvasmarha-galandféreg (simafejű galandféreg)és a sertés-galandféreg (horgasfejű galandféreg).
A gyógykezelés szempontjából talán a legnagyobb problémát okozó féregfertőzés kórokozója a háromtagú galandféreg (Echinococcus granulosus), mely 3-6 mm hosszú, főként kutyákban él. A külvilágba szóródó peték bekebelezésével fertőződnek a szokványos köztigazdák (sertés, juh, szarvasmarha), alkalmilag az ember is. A fertőzés leggyakrabban a gyermekkorban következik be.
A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák, melyek a bélfalat átfúrva, elvándorolnak a különböző szervekhez. Rendszerint a májban vagy a tüdőben (ritkábban a csontokban és az agyban) telepednek meg, majd folyadékot tartalmazó, vastag falú tok, tömlő (ciszta) képződik körülöttük.
A tömlő növekedése nyomási tüneteket és az érintett szerv szövetének izgalmát okozhatja. A tömlő el is meszesedhet, de ez nem jelent automatikusan elhalást. A ciszta falának megrepedése, és a belsejében található testidegen fehérjék érintkezése a gazdaszervezet immunrendszerével, életveszélyes, allergia-szerű reakciót (anafilaxiás sokkot) eredményezhet.A férgek anyagcserét is folytatnak, és a vékonybélen át felszívódó anyagcseretermékeik toxikusak, tehát károsak az emberi szervezetre. A bélben, a gyomorban gyulladásos folyamatok indulhatnak be, és ez gyomor- és bélgörcsöket okoz. Mellette hányás, szédülés, fejfájás, epileptikus rohamok is jelentkezhetnek, valamint lecsökken a vörösvértestek száma.
Fonálférgek vagy Hengeres férgek (NEMATODÁK) törzse
A fonálférgek (Nematoda) egy állattörzs, amelybe állati és növényi élősködők, valamint szabadon élő fajok tartoznak. Mintegy 20000 leírt fajukat ismerjük, de tényleges fajszámukat több százezerre becsülik.
Életmódjukat tekintve két csoportra oszthatóak: élősködők és szabadon élők. Megtalálhatóak a tengerekben, a félig sós- és édesvizekben, szikes vizekben, mohapárnákban, talajokban, avarban, trágyában stb. A szabadon élő fajok szerves törmelékkel, algákkal, gombafonalakkal, növényi nedvekkel, baktériumokkal táplálkoznak. A ragadozó fajok kisebb állatokat támadnak meg. Sok faj növényparazitává lett. Jelentős számban különböző állatfajok élősködői.
A fonálférgek nevüket cérnaszerűen vékony, hosszúk testalakjukról kapták.
Kültakaró
Csillózat nélküli kültakarójuk három rétegű, mely külső vázként szolgál:
1. A kutikula: lipidekből és kollagénhez hasonló fehérjékből áll. Funkciója a féreg testében a nyomás fenntartása, védelem a külső behatásokkal szemben, a parazita fajoknál a gazdaállat emésztőnedvei elleni védelem. A kutikula az egyed növekedése során többször cserélődik (vedlés).
2. Az epidermis: a kutikula alatti, azt létrehozó sejtes szerkezetű réteg.
3. Az izomréteg: az epidermis alatt futó izomréteg minden rostja egyetlen óriási sejtből áll. Minden izomsejtnek két része van: egy fibrillumokat tartalmazó, összehúzódásra képes talprésze, és egy összehúzódásra képtelen, az idegrosthoz kapcsolódó, szarkoplazmát és sejtmagot tartalmazó része.
Izomrendszer
Bőrizomtömlővel mozognak. A bőrizomtömlő csak a fonálférgekre jellemzően kizárólag hosszanti lefutású izmokból áll. Ezért a fonálférgek nem tudnak összehúzódni vagy emelkedni, ehelyett jobbra-balra hajladoznak és tekerednek.
Idegrendszer és érzékelés
Az izmokat két idegtörzs idegzi be.
A többi állattól eltérően, ahol az idegrendszer elemei (sejtek) nyúlnak az izomsejtek felé, itt az izomsejtek nyúlványai létesítenek kapcsolatot az idegrendszerrel. A hasi idegpályán idegdúcok sora figyelhető meg. Az általában kevés sejtből felépülő idegrendszer központja a feji végen található garatideggyűrű.
Különleges érzékelő szerveik a feji végen található amphidiumok és egyes csoportoknál (Secernentea) a farki végen található phasmidok.
Emésztőrendszer
A szájnyílás a féregtest elülső végén nyílik. Ajkak veszik körül. Ha a szájüreget megvastagodott kutikula veszi körül, akkor szájtok a neve. A fajok egy részénél a szájüreg egyszerű, fegyvertelen; míg másoknál életmódtól függően szájszurony (stylus), fog, vagy tüskeszerű képződmények fordulnak elő.
A szájnyílás a kutikulával bélelt szájüregbe vezet, onnan tovább az izmos nyelőcsőbe. A nyelőcső izmos, két részre osztható. Utóbbiban vannak a nyelőcsövi mirigyek. A nyelőcső lehet sima, de számos fajnál két duzzanat látható rajta.
A bélcsatorna egyszerű, izmok nélküli, egyrétegű hengerhám béleli. A testvégi csúcs közelében találjuk a bélcsatorna kivezető nyílását.
Keringés, légzés
A megemésztett táplálék hasznos elemeinek elszállítására nem áll rendelkezésre specializált keringési rendszer, és külön légzőszerv sincs az oxigén felvételére és elosztására. Ezt hívjuk diffúz légzésnek. Ehelyett minden, a tápanyagok és a melléktermékek a testüregben gyűlnek fel, amelynek tartalma a test két oldalán, hasi oldalon egy csatornában szabályozódik.
Tehát sem véredényrendszerük, sem légzőszervük nincs. A keringés funkcióját a testnedvek biztosítják, a légzés a kültakarón keresztül zajlik.
Szaporodás, egyedfejlődés
Váltivarúak.
Ivarosan szaporodó állatok, a hímek többnyire kisebbek a nőstényeknél, emellett felismerhetőek a kampósan hajlított farokrészükről. A hímeknek egy vagy két pár heréje van. A nőstények a petéket azok érése és megtermékenyülése után rakja le.
Az orsóférgek (aszkaridák) a bélcsatornában élnek. Mivel kapaszkodó szerveik hiányoznak, ezért folyamatosan a béltartalommal szemben mozognak. Élettartamuk 11-12 hónap. A fertőzött embernél megfigyelhető a bélműködés zavara, hasi fájdalmak, vérszegénység.
Az orsóféreg váltivarú: a nőstények hossza elérheti a 44 cm., a hímeké a 25 cm. A nőstény rendkívül termékeny, naponta 270 ezer petét rak a gazdaszervezet bélcsatornájába. Az ember bélcsatornájából a peték a széklettel a külvilágba kerülnek (9,10,11). Hogyan fertőződhetünk meg aszkaridával?
A parazitapeték mosatlan zöldséggel, gyümölccsel, vízzel, esetleg a piszkos kezünkkel juthatnak a szervezetünkbe.
Amikor a pete (1) a gyomorba (2) ér kikelnek a lárvák (3) és bonyolult utat járnak be a szervezetben. Ezt, ennek állomásait, vázlatosan így lehet leírni: gyomor (2)→ máj (4) → szív (5) →
tüdők (6) → szájüreg (7) → bélcsatorna (újra) (8). Mire
megteszik ezt a kört többször vedlenek és végül ivarérett
férgekké fejlődnek.
A másik elterjedt emberi élősködő a hegyesfarkú giliszta (cérnagiliszta).
Ez egy kisméretű féreg (nőstény kb. 10 mm, hím 5 mm), ami a bélcsatornában élősködik.
Mint az orsóféreg, a hegyesfarkú giliszta is anyagcseretermékeivel ("kakijával") mérgezi az emberi szervezetet. Leggyakrabban gyerekekben élősködik. A megtermékenyített nőstény éjszakánként a végbélredőkbe rakja petéit és váladékával ingerli azt. Viszkető érzés lép fel, és amikor az ember megvakarja a kezén marad a parazita petéje. A szennyezett kézzel a parazita petéje újra bekerülhet a bélcsatornába.
Tehát hogyan fertőződhetünk meg hegyesfarkú gilisztával? Ha nem tartjuk be az alapvető higiénés szabályokat (evés előtt kezet kell mosni, VC-használat előtt és után úgyszintén)
Olvasd el újra, ha nem tudsz válaszolni a kérdésekre!
- Milyen testszimmetria jellemző a férgekre?
- Mi a kutikula?
- Mi a férgek "mozgásszerve"?
- Mi jellemzi a laposférgek bélrendszerét?
- Milyen típusú a laposférgek idegrendszere?
- Kit nevezünk végső gazdának és kit köztes gazdának?
- Mikor fertőződhet meg az ember májmétellyel?
- Milyen a macsakamétely életciklusa?
- Hogyan fertőződhetünk meg macskamétellyel?
- Mi a borsóka?
- Hogyan fertőződhetünk meg galandférgekkel?
- Miért nevezhetjük a háromtagú galandférget az egyik legveszélyesebb féregnek?
- Hogyan fertőződhetünk meg aszkaridával?
- Hogyan fertőződhetünk meg hegyesfarkú gilisztával?
A férgesség megelőzésére javasolt szabályok:
- A leggyakoribb fertőző forrás a kedvenc háziállat. A macska fonalférgeinek petéi pl. a szőrzethez is tapadnak. Ebben rejlik a megelőzés leghatékonyabb eszköze is. A gyerekek ne aludjanak egy ágyban a kutyával, macskával. Az állatok ne nagyon nyalogassák végig a kicsiket. A homokozóba ürítő állatokat tartsuk távol a gyerekek ezen játszóhelyétől.
- Mindig tartsuk be a személyes higiénia szabályait. a rendszeres, gondos, szappanos kézmosás, körömkefe és saját törülköző használata.
- A salátákat, gyümölcsöket igen alaposan tisztítsuk meg.
- Csak ellenőrzött, tiszta helyről vásároljunk húsokat.
- A húsokat csak átfőve, átsütve fogyasszuk.
- Ne simogassuk meg a vad vagy kóbor állatokat.
- Csak olyan helyen (szabadvízben vagy strandon) fürdőzzünk, ahol ellenőrzik a víz minőségét. Semmiképpen ne fürödjünk olyan helyen, ahol a közelben állatokat legeltetnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése