Gyűrűsférgek törzse

Kevéssertéjűek osztálya

Nadályok osztálya

A kevéssertéjű gyűrűsférgek leginkább a talaj és édesvizek lakói. Az ő ismérveikkel a földigiliszta példáján ismerkedünk.

A földigiliszta föld alatti alagutakban él, amit magának készít. Elhalt szerves maradványokkla táplálkozik. 

Tápláléka elkorhadt, elrothadt növényi részekkel kevert szervesanyag-tartalmú föld, növényi maradékok, néha kis, elhullott állatok. Ha a talajban nem talál táplálékot, feljön a felszínre és ott keres olyan - többnyire növényi - részeket, amiket a járataiba behúzva el tud rothasztani és utána meg tud enni, emészteni. 

A giliszta a megemészthetetlen földet kis csomókban üríti ki testéből. 

A földigiliszta teste hosszúkás henger alakú, ami számos szelvényre tagolódik. Testének elülső fele vastagabb, kerekebb, a hátsó - véknyabb. Szine barnás-vöröses.

A Nereistől eltérően a feji testtáj fejletlen, nincsenek oldalsó kinövései (paropódiumai). Sertéik (apró szőröcskéik) vannak, négy pár minden szelvényen, és hozzátapadnak az oldalához hátra felé mutató irányban. (Megtapogathatjuk a sertéket, ha végigsimitjuk a földigiliszta testét hátulról előre)

A sertéknek köszönhetően a féreg megkapaszkodik a talajban és nagyon nehéz őt onnan kihúzni.

  A test elülső végéhez közelebb jól kivehető egy világosabb rész - a nyereg. A nyerget alkotó szelvények a szaporodásban játszanak szerepet.

Kültakaró

A testet kívülről egyrétegű hám borítja, mely sejtjei között nagyszámú mirigysejtet találunk. Különösen sok mirigysejt van a nyereg tájékán. A mirigysejtek által kiválasztott nyálka nedvesen tartja és síkosítja a kültakarót. Ez segíti a talajban való mozgásban és megvédi a sérülésektől.   

Támasztás és mozgás

A bőrt alkotó hámsejtek alatt (akárcsak a Nereisnél) a földigilisztánál is két izomréteget találunk.

• külső - gyűrűs izmok
• belső - hosszanti izmok

Ezek a hámmal együtt bőrizomtömlőt alkotnak.

HOGYAN MOZOG?

A bőrizomtömlővel történő mozgás igen érdekes. Az állat testének egyik szakasza először megnyúlik, majd sertéivel megkapaszkodik a talajban. Ezt követően a gyűrűk összehúzódnak, és maguk után vonják a következő testszakasz megnyúlt gyűrűit. Ez a megnyúlás és összehúzódás szakaszokban hullámzik végig az állat testén, így halad vele előre vagy hátra. Az ilyen mozgástféregmozgásnak nevezzük.

A bőrizomtömlő alatt található a testüreg, amit a belső hám válaszfalakkal tagol szelvényekre.

A testüreg végzi a test megtámasztását.

Emésztőszerv-rendszer

szájnyilás 

→ garat (izmos fala továbbítja a táplálékot  és emésztő mirigyek is nyílnak ide)

→ nyelőcső (begy- a nyelőcső kiszélesedett része ahol a táplálék felhalmozódik és átnedvesedik) 

→ gyomor (kiszélesedett rész, ahol a táplálék feldarabolódik)

→ belek (sok emésztőenzimet termelő mirigyet tartalmaz. Az enzimek hatására a táplálék véglegesem megemésztődik és felszívódik a bélfalon át a vérbe. A vér aztán eljuttatja a test összes szervéhez és sejtjéhez)

→ végbélnyilás 

Keringési rendszer

A gyürűsférgek vérkeringése zárt , és hosszanti véredényekből áll, amelyeket gyűrűs véredények kötnek össze egymással. A háti véredényben a vér előre, míg a hasiban hátrafelé áramlik. Egyes véredények falizmai összehúzódnak és így keringtetik a vért. A gyürűsférgek vére lehet színtelen vagy festékanyagoknak köszönhetően zöld és kék. A vér szállítja a tápanyagokat és a gázokat (oxigént, szén-dioxidot). A vér egyúttal részt vesz az anyagcsere-termékek eltávolításában.

Légzőrendszer

A gyűrüsférgeknek nincs kialakult légzőrendszerük. A földigilisztánál a gázcsere a testtakarón át történik. Úgy tartják, hogy azért jönnek fel eső után a felszínre, mert a föld alatti járataik megtelnek vízzel és nem tudnak megfelelően lélegezni.

Kiválasztószerv- rendszer

A gyürűsférgek kiválasztórendszere speciális szervekből, úgynevezett metanefridiumokból áll. A metanefridiumok valamennyi szelvényben megtalálható páros kiválasztócsövecskék. A metanefridiumok tölcsérszerüen kiszélesedő, csillós végükkel az egyik szelvénybe, másik végükkel a külvilágba nyílnak, de már a következő szelvényből. 

Idegrendszer.

A gyürűsférgek idegrendszere egy pár garat fölötti idegdúcból és azt a hasdúclánccal összekötő két idegtörzsből áll, amelyek körülölelik a garatot. A hasdúclánc két párhuzamosan futó, egymással helyenként összeolvadó idegtörzsből áll. Ezeken az idegtörzseken minden szelvényben egymással nagyrészt összeolvadt gócok (dúcok) találhatók.

A garat fölötti idegdúcok, a garat körüli idegtörzsek és a hasdúclánc képezi a központi idegrendszert, amelytől a férgek szerveihez és szöveteihez számos ideg fut le. Az utóbbiak képezik a környéki vagy perifériás idegrendszert.

Érzékszervek.

A soksertéjűektől eltérően a kevéssertéjű gyűrűsférgek érzékszervei nem fejlettek. A testtakaróban szétszórt érzősejteken kívül a gyűrűs férgeknek vannak tapintó szerveik – bajuszkák , sörték), vegyi érzékszerveik (szaglógödröcskék), látószervként pár fényérzékelő sejt szolgál, amik által a féreg csak a fényt és sötétséget tudja megkülönböztetni.

Ivarszervek és szaporodás

A Kevéssertéjűek hermafroditák. Az elülső testrész pár szelvényében hím ivarszerveket (az ábrán sárgával), az utánuk következőkben női ivarszerveket (az ábrán feketével) találunk. 

Az ilyen felépítés lehetetlenné teszi az önmegtermékenyítést, párosodniuk kell.

Sex közben / ivaros szaporodás a földigilisztáknál

A peték a talajban egy burokban - kokonban- fejlődnek. Amikor a fejlődés befejeződik a burok megreped és előbújnak az apró földigiliszták. Az ilyen fejlődést közvetlennek nevezzük, mert  nem megy végbe (nincs közbevetve) semmilyen más fejlődési állomás, és a kikelő egyed nagyon hasonlít a kifejlett állatra.

A földigiliszta fontos szerepet játszik a talajképzésben, amit elsőként Charles Darwin fedezett fel. Ez azzal függ össze, hogy a földigiliszta hosszú járatokat váj a talajban (találtak földigilisztajáratot 8 m mélyen a földfelszín alatt is). Az ilyen járatoknak köszönhetően a levegő és a víz a benne oldott tápanyagokkal könjiysbben eljut a növények gyökérzetéhez. Megjegyzendő, hogy 1 m²-nyi felszín alatti talajban a gilisztajáratok összhossza elérheti a 8 km-t. Azzal, hogy a földigiliszta járatokat fúr, porhanyítja, fellazítja a talajt, elősegítve a gyökerek növekedését még a tömör (például agyagos) talajokban is. A földigiliszta meg­mozgatja a talajt, amikor az alsó rétegeket felülre, a felsőket pedig alulra viszi. A földigiliszták egyedszáma hektáronként elérheti akár a több milliót.

Ebből is látszik, hogy a földi­giliszta jelenléte növeli a talaj termékenységét, egyúttal azt is jelzi, milyen a talaj állapota. Jelenleg az a helyzet, hogy a földigiliszta védelemre szorul, ugyanis csökkenhet az egyedszáma a műtrágyák és növényvédőszerek alkalmazása következtében. Nyolc földigilisztafajt bejegyeztek az egykori Szovjetunió Vörös Könyvébe, kettő pedig Ukrajna Vörös Könyvében szerepel. 

Nadályok osztálya. 

Az osztály képviselői édesvizekben, tengerekben, egyes esetekben a szárazföldön elterjedtek. Vannak közöttük apró állatkákkal (férgekkel, puhatestüekkel) táplálkozó és a gerinces állatok vérét szívó ragadozók. 

A nadályok testén (akárcsak a kevéssertéjűekén) alig találni sertéket. Kívülről vastag kutikula borítja bőrüket, amin jól kivehetők a gyűrűk. Érdekes, hogy ez a gyűrűzet nem felel meg a belső szelvényezettségnek. Nyereg nem fedezhető fel rajtuk.

A nadályokra az jellemző, hogy két szívókájuk van: az elülső, amelynek alján a szájnyílás található, és a hátsó. 

Ebbe az osztályba tartozik az orvosi pióca,

amely a nevét onnan kapta, hogy a gyógyászatban alkalmazzák a véredények megbetegedésekor (például trombózis esetén), magas vérnyomás kezelésére. Ez úgy történik, hogy a nadályokat a beteg testének meghatározott részére helyezik, ahonnan az állatka kiszívja a vért, amelynek pótlására a belső szervektől megindul a véráram, így csökken a vérnyomás, a páciens állapota javul. Ezen kívül van még egy fontos dolog: a pióca nyálmirigyei egy igen értékes anyagot, hirudint termelnek, ami gátolja a véralvadást. A sebhely, ami a pióca szívókájának tapadási helyén képződött, hosszú ideig nem heged be. A hirudin elősegíti a véredényt elzáró és a normális vérkeringést akadályozó alvadék (tromb) felszívódását. 

Napos, meleg időben a part közelében les zsákmányára. Rejtekhelyéről az áldozat által keltett vízmozgás csalja elő. Keskenyebb testvégének tapadókorongjával ráakaszkodik a gerincesekre. A szájnyílásban lévő fogazott állkapcsokkal*átvágja bőrüket, s a keletkezett sebből vért szív. Tágulékony bélcsatornájában saját testsúlyának ötszörösét is meghaladó vérmennyiséget képes tárolni, melynek emésztése fél évig is eltarthat.

Nyár elején az orvosi pióca a vízpart talajába rakja petéit. A petéből kikelő, átalakulás nélkül fejlődő kis piócák a következő tavasszal visszatérnek a vízbe, és folytatják szüleik élősködő életmódját.

Napjainkban az orvosi piócák száma a mocsarak lecsapolása és a túlzott gyűjtés miatt csökken

A nadályok hermafroditák. Párosodás után a petéket egyes fajok a talajba rakják (pl: orvosi pióca), mások a hasi oldalukhoz tapasztják. Sok faj petéit védi nyálkaburok (kokon).  

Ellenőrző kérdések:

1. Hol élnek a kevéssertéjűek? Hogyan alkalmazkodtak az életterükhöz?

Az ábra alapján ismertesd a földigiliszta 
a) emésztőrendszerét
b) keringési rendszerét
c) idegrendszerét

  

  

3. Mik a metanefridiumok, milyen érdekesség figyelhető meg az elhelyezkedésükben?

4. Milyen szerepet játszanak a földigiliszták a talajképzésben?

5. Milyen jellegzetességei vannak a nadályok testfelépítésének?
6. Az emésztőrendszer mely tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a piócának néha hónapokig nem kell táplálkoznia? 
7. Milyen anyag képződik a pióca nyálmirigyeiben?
8. Milyenek a kevéssertéjűek és a nadályok ivari szempontból? Hogyan szaporodnak?