Űrbelűek törzse

A filmen Fekete tengeri medúzákat látsz. Ők az Űrbelűek törzsének tagjai. Ezen törzsbe tartozó állatok nagy része a tengerek és óceánok lakója, csak néhány közülük édesvízi.

Az Űrbelűek népes állatcsoportjához tartoznak többek között a medúzák,a hidrák, a tengerirózsák és a korallok. Testük lágy, és többé-kevésbé mérgező, fonálszerű fogókarokkal és tapogatókkal vannak felfegyverkezve.

Az űrbelűek elnevezés onnan ered, hogy testük zsákszerű, belül nagy üreg - űrbél található. Ide a szájnyíláson át jut be a táplálék. A szájnyílást tapogatók, karok veszik körül. 
Semmiféle gerincük vagy testvázuk nincsen, csak a korallok építenek kemény mészhéjat maguknak. Agyuk sincsen, csak egyszerű idegeik és izmaik. A legnagyobb űrbelűek a szinte mindig harang vagy ernyő alakú, szájukkal lefelé néző medúzák. Kb. 250 fajuk van. Legtöbbjük csészealj méretű, de akadnak köztük igazi, 2 méter átmérőjű óriások is, melyek fonálkarjai 70 méteres mélységbe nyúlnak le.

A modern rendszertan Csalánozóknak nevezi őket.  Nevüket csalánsejtjeikről  kapták. Ezek specializált sejtek, melyek csípni képes organellumokat tartalmaznak. 

A Csalánozókat az Édesvízi hidra példáján fogjuk megismerni.

                                                                                         A hidra ivartalan szaporodási módja a                                                                                                    "bimbózás": a test bizonyos sejtjeiből egy új állatka                                                                                         fejlődik, és ha eléri a megfelelő méreteket                                                                                                 leválik az "anyaállatról"

Testfelépítés

A csalánozók a legegyszerűbb szövetes állatok, testükben még csak néhány szövettípus különíthető el. A csalánozók törzsébe tartoznak a tengerekből ismert medúzák, valamint a korallállatkák, de vannak édesvízi fajaik is. Testük alakja kétféle lehet: hidra vagy medúza. Ez a két testforma hasonló felépítésű, a medúzaalak úgy is felfogható, mint egy szájnyílásával lefelé fordított és kissé összelapított hidra. A medúzák szabadon lebegnek, úsznak a vízben, a hidrák pedig szilárd felszínhez tapadnak, vagy azon lassan araszolva haladnak.

A csalánozók teste sugarasan szimmetrikus, ami azt jelenti, hogy a test több sugárirányú síkkal osztható két-két tükörképi félre.

Csalánozók kültakarója és mozgása

Testük három rétegből áll. 

• Külső sejtrétegük (ektoderma) érzék- és hámsejteket tartalmaz, ide ágyazódnak be a csalánsejtek. 
• Belső sejtrétegük mirigyhámból áll. 
• A kettő között kocsonyás támasztólemez alakult ki

 A külső sejtréteget legnagyobb számban hámizomsejtek alkotják. Ezek, a hámszövet sejtjeihez hasonló módon, szorosan egymáshoz illeszkedve borítják a felületet. Ezen kívül összehúzódásra és elernyedésre is képesek, segítségükkel mozog az állat. A külső rétegben, különösen a tapogatókon nagy számban találhatók a csalánsejtek, amelyekről a törzs a nevét kapta. Ennek a sejttípusnak a táplálékszerzésben és a védekezésben van szerepe.

Hogy működik a csalánsejt? 

Csalánozók táplálkozása

A csalánsejt belsejében összetekeredett csalánfonalat tartalmazó tok (kapszula) van. Ebből érzőszőröcske - csalántüske- nyúlik ki. Ha ezt valami megérinti, akkor kilövell a sejtből a csalánfonál és belefúródik az állat testébe. A fonál belsejében végighúzódó csatornácskán keresztül bénító méreganyag hatol az áldozat szervezetébe. (A csalánfonál kilökődése válasz a külső környezetből érkező ingerre és példa a taxis jelenségére. Emlékeztetőül: A taxis egyfajta viselkedési reakciót jelent, amikor egyes élőlényekre egy adott irányból érkező hatás valamilyen irányult mozgást vált ki)  

A csalánfonál ezután már nem tekeredik vissza,  a tok is kidobódik és elpusztul.

Az új sejtek (és nem csak a csalánsejtek) a köztisejteknek köszönhetően alakulnak ki. Ezek a sejtek teszik lehetővé a regenerációt (test-újraszerveződést) is.

Tehát még egyszer: 

A csalánozók valamennyien ragadozók. Ha a zsákmányállat hozzáér a csalánsejthez, akkor az felpattan, és bénító hatású váladékot lövell ki. 

A megbénított zsákmányt a tapogatók az űrbélbe gyömöszölik. 

A testfal belső, űrbél felőli sejtrétege (entoderma)kétféle sejttípust tartalmaz. A mirigysejtek váladékával, az emésztőnedvvel már a sejteken kívül, az űrbélben megkezdődik az emésztés. A részben lebontott anyagokat az emésztősejtek veszik fel, és a sejten belül fejeződik be a lebontás. A csalánozók szervezetében jelent meg először a sejten kívüli emésztés. A táplálék emészthetetlen maradékait, a salakanyagokat a szájnyílásán keresztül préseli ki az állat.

A külső és belső sejtréteg között kocsonyás lemez található (mezoglea). A hidránál ez a réteg vékony, de a medúzáknál ez teszi ki a kehelyszerű test legnagyobb hányadát. A közti réteg több, mint 97%-ban vizet tartalmaz. Ezért ha a hullámzás partra veti a medúzát, az hamar "felszívódik", mivel a melegben elpárolog a víz.

Csalánozók légzése és anyagszállítása

A csalánozók testében lényegében minden sejt érintkezik a környező vízzel. A sejtek közvetlenül a vízből veszik fel a szükséges oxigént, és ugyanilyen módon, közvetlenül adják le a szén-dioxidot és a bomlástermékeket. A légzési gázcsere tehát az egész testfelületen történik. A légzésnek ezt a formáját diffúz légzésnek nevezzük.

A csalánozóknak nincs keringési rendszerük. A tapogatókba is beterjedő űrbél révén a tápanyagok minden sejthez könnyen eljuthatnak.

Csalánozók idegrendszere

Az idegsejtek főleg a külső sejtrétegben találhatók. Nyúlványaikkal kapcsolódnak egymáshoz, hálózatos idegrendszert (más néven diffúz idegrendszert) alkotnak. A külső sejtrétegben elszórtan érzékelő sejtek is vannak. 

Az idegrendszer fontos feladata, hogy feldolgozza a külvilágból érkező hatásokat, az ingereket, és ezek alapján szabályozza az életműködéseket. Például a kellemetlen ingerek forrásától az állat eltávolodik. Az idegrendszer szabályozza a zsákmányszerzést is.

Számos szabadon úszó kockamedúza és kehelyállat rendelkezik a (rhopalia) nevű szervvel, ami érzékelő sejtekből álló komplex struktúra, akár képalkotásra alkalmas szemlencsét és retinát is alkothat, vagy a gravitációt érzékelő (statolithot).

Csalánozók szaporodása

A szaporodás történhet ivarsejtek képzésével - ivarosan, és ivartalanul is. 

Kedvező feltételek mellett az  ivartalan szaporodás jellemző, az úgynevezett bimbózás. Bimbózáskor az állat oldalán kidudorodás keletkezik, amely lassan hidra alakot ölt. Végül a kis hidra leválik, és önálló életet kezd. A bimbózással szaporodó egyedek együtt maradva telepeket hozhatnak létre. Így alakulnak ki például a koralltelepek. 

Kedvezőtlen feltételek, pl: ősz bekövetkeztével a hidra ivaros szaporodásra tér át. A hidrafajok többsége váltivarú, de vannak köztük hermafroditák is.

(Mi a váltivarú és mi a hermafrodita? keresd a szervrendszerek leírásánál: ivarszervek)  

Az ivarmirigyek a külső sejtrétegben alakulnak ki és dudorokra emlékeztetnek. Ezek is a köztisejteknek köszönhetően képződnek. A hím ivarsejtek (spermatozoidok) érés után kikerülnek a vízbe, ahol egy ideig úszkálnak, majd egyikük behatol a petesejtbe (női ivarsejtbe) és összeolvadnak= megtermékenyítés. Az embriót tömör hártya burkolja be. Ez a pete. 

A hideg beálltával a hidrák elpusztulnak, a peték pedig a fenékre hullanak és ott áttelelnek. Amikor tavaszodni kezd, a petében már majdnem kifejlett hidra van. A pete burka megreped és a fiatal hidra távozik a környezetbe.

Csalánozók képviselői

A hazai vizeink aljzatán élő zöld hidra néhány milliméteres állat. Élénkzöld színét a vele szimbiózisban élő zöldmoszatok okozzák. A vízszennyezés miatt egyre csökkenő számban fordul elő.

A tengerek parti régióiban, nyíltvízi élőhelyein és mély rétegeiben is gyakoriak a különböző medúzafajok. A csalánozók közül a korallok jellemzően meleg vizű tengerek felszínhez közeli aljzatán élnek. Az aljzaton megtelepedve meszes vázat építenek testük köré. A legtöbb korallfajbimbózással szaporodó egyedei telepeket hoznak létre. A koralltelepek nagy tömegben óriási zátonyokat építhetnek, például az Ausztrália keleti partjainál levő Nagy Korallzátony kétezer kilométer hosszú. A tengerekszennyeződése miatt aggasztó mértékben, nagy területeken pusztulnak a korallok is.

A film korallpolipokat, medúzákat és a hidrát mutatja be. 

Megfigyelhetjük a hidra "lépegető" mozgását.

Látható amint ágascsápú rákokra (vízibolhákra) vadászik és bekebelezi azt. 

Bemutatja a bámulatos regenerációs képességet, amikor egy testdarabkából a közti sejtek osztódásának következményeként újra kialakul a teljes test.

 Olvasd el újra ha nem ismered fel, mit jelölnek a számok az alábbi ábrán!

1. -
2. -
3. -

...