Megismerkedünk a szaporodás
fogalmával, formáival és azok jelentőségével. Rámutatunk milyen sejtek által
történik a szaporodás, hogy megy végbe a megtermékenyítés ivaros szaporodás
folyamán.
Hallottam, hogy a hangyák áttelepítik
a levéltetveket egyik növényről a másikra, hogy ott is elszaporodjanak. De
hogyan választják ki a megfelelő hímeket és nőstényeket?
Az élő szervezetek egyik alapvető
tulajdonsága a szaporodási képesség. A szaporodás a fajfenntartás
életjelensége, melynek eredményeként a szülő(k)höz hasonló új egyedek jönnek
létre. Azzal, hogy az élőlény utódot hoz létre, növeli fajának
egyedszámát.
A szaporodás történhet ivartalan vagy
ivaros úton.
Az ivartalan
szaporodás az alacsonyabbrendű szervezetekre jellemző. Az ivartalan
szaporodás módjai: osztódás, bimbózás (a
növényeknél még a vegetatív szaporodás).
Osztódáskor az anyaszervezet két hasonló
szervezetre osztódik, melyek mindegyike utódszervezet.
Bimbózás folyamán az anyaszervezeten egy
kinövés – bimbó – alakul ki. A bimbó idővel felveszi az anyaszervezet alakját
és felépítését. Miután a bimbó leválik, az új szervezet önállóan folytatja
életműködését.
Az ivartalan szaporodás során egyetlen egyed képes
önállóan utódokat létrehozni. Mivel nem szükséges a partnert felkutatni,
megtalálni, viszonylag könnyen és rövid időn belül igen nagy számú utódot
eredményez. Természetesen az új egyedek tulajdonságai nem különböznek a
szülőétől. Ez a faj számára nem mindig előnyös. A sok azonos tulajdonságú egyed
(klón) ugyanis egy hátrányos környezetváltozásra egyszerre elpusztulhat, így
kipusztulhat a faj. Tehát a kizárólag ivartalan módon szaporodó szervezetek az
adott helyen hozzávetőleg gyorsan képesek megsokszorozni a létszámukat, de csak
viszonylag állandó feltételek mellett.
Az ivaros szaporodás
az ivarmirigyekben termelődő ivarsejtek által történik. Az ivarsejtek a megtermékenyítés
folyamán összeolvadnak, és létrejön egy darab sejt, ami az utód első sejtje – a
zigóta.
Az ivaros úton létrejött utód az anya és az apa örökletes
anyagainak kombinációjával rendelkezik. Így egyesítheti mindkét szülő
jellegeit, akik esetleg különféle létfeltételekhez alkalmazkodtak. Tehát az
ivaros szaporodási mód biztosítja azt, hogy az utódszervezetek egyedi
(megismételhetetlen) génállománnyal rendelkeznek, ami a szülők örökletes
anyagainak a keverékéből áll össze.
(GÉN – valamilyen jelleget vagy tulajdonságot
kódoló DNS-szakasz)
Ezzel magyarázható, hogy egyes egyedek ellenállóak a
környezet jelentős változásaival szemben is, és a faj ezáltal képes fennmaradni
az adott területen.
Az ivaros szaporodás tehát sokkal inkább elősegíti a
fejlődést, mint az ivartalan szaporodás. Az állatok túlnyomó többsége ivarosan
szaporodik.
Az ivarsejtek ivarmirigyekben
termelődnek. A női ivarmirigy a petefészek,
a benne termelődő mozdulatlan ivarsejt – a petesejt.
A hím ivarmirigyek a herék, amik a
mozgékony spermasejteket termelik. A
kétféle ivarsejt termelődhet egyazon szervezeten belül, vagy külön-külön
szervezetben.
Sok olyan –
úgynevezett hímnős vagy hermafrodita – fajt is ismerünk,
melynél egyetlen egyedben mind a női, mind pedig a hímivarsejtek kialakulnak. E
fajokban természetesen nincs ivari kétalakúság (nemi dimorfizmus), de a
szaporodó két hímnős állat kölcsönösen termékenyíti meg egymást. Ezzel
biztosítják az öröklődő tulajdonságok keverését. A hímnősség az
alacsonyabbrendű állatok között elterjedt (férgek, haslábúak).
A partenogenezis egy sajátságos
szaporodási forma. Ennek során a megtermékenyítetlen petesejtből fejlődnek az
utódok. Sok gerinctelen állatnál (pl.
kerekesférgek, botsáskák, levéltetvek, darazsak, méhek), de ritkábban néhány
gerincesnél is (pl. ezüstkárász, fogaspontyok, egyes hüllők) a szűznemzés
természetes folyamat.
A
levéltetvek szaporodása jó például szolgál a partenogenezis megfigyelésére.
Ősszel a szárnyas nőstények megtermékenyített petéket raknak a növényekre,
amikkel táplálkoznak. Tavasszal ezekből
lárvák kelnek ki, amik a nem teljes átalakulás következtében szárnyatlan
nőstényekké fejlődnek. Ezek a nőstények megtermékenyítés nélkül
(tojás-elevenszüléssel) lárvákat szülnek, amikből újabb szárnyatlan nőstények
fejlődnek, amik szintén lárvákat szülnek és így tovább néhányszor. Így a növényen egy nagyszámú levéltetű-kolónia jön létre, ami
kizárólag szárnyatlan nőstényekből áll. Ősszel a szárnyatlan nőstények olyan
lárvákat szülnek, amikből szárnyas nőstények és hímek fejlődnek. A párosodás
után ezek a nőstények rakják le a megtermékenyített petéket.
Az egyik
növényről a másikra való áttelepedésben a hangyák segítik a szárnyatlan levéltetű-nőstényeket.
A kolónia kizárólag nőstényekből áll, amik pertenogenezis útján hoznak létre új
utódokat, ezért szükségtelen a hímek és a nőstények felismerése. Elég, ha a
hangyák csak néhány egyedet (vagy akár csak egyet) költöztetnek át egy másik
növényre, és máris fejlődhet az új kolónia. Mindezt a hangyák azért teszik,
mert vonzza őket a levéltetvek által kiválasztott cukros lé, amit „mézharmat”-nak
hívnak.
Mint
láthatjuk, a levéltetvek megtartották az ivaros szaporodás előnyeit, de a
partenogenezisnek köszönhetően gyorsan el tudnak szaporodni egy élőhelyen.
Ivaros
szaporodáskor az ivarsejtek találkozásával megtörténik a megtermékenyítés, az
ivarsejtek összeolvadása. A megtermékenyítés lehet:
Ø külső – a környezetben
Ø belső – az anyai szervezetben.
A külső
megtermékenyítés a vízben élő állatoknál figyelhető meg. Ilyenkor a nőstény a
petéket, a hím pedig a spermasejtjeit a vízbe bocsátják, és ott történik meg a
megtermékenyítés.
Belső
megtermékenyítéskor a hím spermasejtjei bekerülnek a nőstény petevezetékeibe
(ivari vezetékeibe), és itt történik meg az ivarsejtek összeolvadása.
Jegyzeteljétek ki azokból a
paragrafusokból, ahol az állatok törzseivel és osztályival foglalkoztunk, hogy a
különböző törzsekre vagy osztályokra milyen szaporodás jellemző.
Űrbelűek -
Lapos férgek -
Gyűrűs férgek -
Izeltlábuak -
Szárazföldi puhatestűek -
Kagylók és fejlábuak -
Halak -
Kétéltűek -
Hüllők -
Madarak -
Emlősök - ... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése