37 § AZ ÁLLATOK VISELKEDÉSE. A VISELKEDÉS TANULMÁNYOZÁSÁNAK MÓDSZEREI

Megtudhatjátok mi az etológia, miért szükséges megismernünk az állatok viselkedését, milyen módszerekkel tanulmányozzák az állatok viselkedését

Mint már tudjátok az állatok képesek felfogni és válaszolni a környezetből érkező fény, hang és kémiai jelekre. Az állat reakcióját az élete során kialakult feltételes reflexek határozzák meg. Minél több feltételes reflex alakul ki, annál összetettebb és tökéletesebb a viselkedés.

Az emberek már az ősidők óta figyelték az állatok viselkedését, ami előnyhöz juttatta őket a vadászatban és a halászatban, lehetővé tette az állatok háziasítását, később pedig az állattenyésztést.

Az etológia az élőlények (elsősorban az állatok) magatartásának - azaz a megfigyelhető reakcióknak és mozgásoknak - törvényszerűségeivel foglalkozik.

Az etológia vívmányai felhasználásra kerülhetnek az állatok tanulmányozásában:

      milyen helyet, rangot foglal el az állat a környezetében,

       milyen évszakos viselkedési formák vagy migráció jellemzi,

       mit tehetünk a ritka vagy kihalófélben lévő állatok védelmének érdekében.

Az állatok magatartási formáinak kutatására három alapvető módszert alkalmaznak:

Ø     kutatások a terepen (a természetben),

Ø     fogvatartott állatok megfigyelése (pl. állatkertekben),

Ø     laboratóriumi megfigyelések.

A legmeghatározóbbak a terepen történő megfigyelések. Az ilyen kutatásoknak több formája létezik:

   a kutatók természetvédelmi területeken, esetleg a vadonban figyelik meg az állatot kutató-expedíció során;

  a kutató rejtekhelyről figyeli az állatot a lehető legközelebbről, amíg az hozzászokik az ember közelségéhez és természetes viselkedési mintákat mutat;

      a kutatók a vadonba visszaengedett állat viselkedését figyelik;

     a kutatók a természeteshez legközelebb álló környezetben – nagy karámokban, mesterséges populációkban) – figyelik meg az állatokat. Így tanulmányozzák azokat az állatokat, amik csak az állatkertekben maradtak fenn, és természetes populációikat vissza szeretnék telepíteni a természetbe. Ukrajnában hatalmas bekerített területeken (karámokban) tartják a bölényeket, a Kijevi terület északi részén pedig a przsevalszkij-ló természetes populációjának visszaállításában folyik a munka.

Przsevalszkij-ló populáció
A populáció az egyedfeletti szerveződés szerkezeti és működési alapegysége.
Legtöbbször egy időben, egy helyen együtt élő, egy fajba tartozó egyedek halmazát értik populáció alatt

Nagyban elősegítik az etológiai kutatásokat a technika vívmányai: hangfelvevők, kamerák, rádiós vagy műholdas nyomkövetők,  stb.). Így nagy távolságokból is nyomon követhető az állatok mozgása, viselkedése.

Az állatok kutatásának egyik alapvető módszere a megfigyelt állat jellemző viselkedési elemeinek, pózainak meghatározása és leírása. Elemzik az állat viselkedését, meghatározzák azokat az elemeket, amik rendszeresen ismétlődnek, meghatározzák hányszor, milyen időközönként vagy rendszerességgel fordulnak elő a megfigyelt elemek. Egyes mintázatokat matematikai képletekkel számítanak ki vagy számítógép segítségével modelleznek. Manapság videokamerával felveszik a történéseket és később képkockánként elemzik azokat. A kapott eredményeket táblázatok, diagrammok, animációk formájában összegzik, ezt nevezzük etogrammának.

Laboratóriumi körülmények között vagy eleve a fogvatartott állatoknál leggyakrabban a kommunikációt figyelik. Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

v     vegyi hírközlés (szaglás)

v     akusztikus hírközlés (hallás)

v     optikai hírközlés (látás)

v     nyomási tapintási hírközlés

Vegyi hírközlés

A legelterjedtebb a kémiai kommunikáció, ami illatanyagok általi információközlést jelent.

érzékszőrök az éjszakai lepke antennáin

A vegyi hírközlés a kommunikáció legprimitívebb formája, de a legmagasabb rendű élőlényeknél is találkozhatunk velük. A szagjelek előnyei, hogy kis mennyiségben és távolról hatnak, hatásuk tartós és minden akadályon képes áthatolni. Az állatok által a hírközlésben használt szagjeleket feromonoknak nevezzük, ezek nem hormonok. A szagok „nyelve” (olfaktorikus hírközlés) nagyon elterjedt az állatvilágban. Igen sok rovar és emlősállat rendelkezik éles szaglóérzékkel, s megfelelő illatanyag-termelő miriggyel.

Sok ragadozó emlős feromontartalmú vizeletével jelöli meg vadászterületének határait, így tartja távol a betolakodókat. Az egy hangyabolyba tartozó fajtársak szaguk alapján azonosítják egymást, a betolakodókat elpusztítják. A hangyák veszély esetén riasztó hatású feromont is kiválasztanak. A lepkék nőstényei feromont bocsátanak ki a párzási időszakban. A hímek nagy felületű csápjaikkal több kilométer távolságból is felfogják az illatanyagokat.

Az ezzel a témával foglalkozó szakemberek  tanulmányozzák a feromonokat, a termelő mirigyeket és a szagérzékelő szerveket is, amik felfogják az effajta jelzést. A vegyi hírközlés megismerése újabb távlatokat nyit az állatok viselkedések irányítására, például a megporzást végző rovarok odacsalogatásában.

Akusztikus hírközlés

Az állatok hangadási jelrendszerén és hallásán alapul az akusztikus kommunikáció. A hangjelzések főleg akkor segítik elő a társas érintkezést, amikor a látási vagy a szaglási ingerek nem érvényesülhetnek.

A hangok alapján történő üzenetváltás aránylag kevés állatcsoportra jellemző: a gerincesekre és egyes ízeltlábúakra. Hangjelzés alapján találnak egymásra a tücskök és a szöcskék a párválasztási időszakban. Énekükkel tartják távol fajtársaikat territóriumuktól az énekesmadarak. Hangjelzéssel hívogatják a szülők a fészekből kirepülő fiókáikat. A hangjelzések különösen alkalmasak a riasztásra, hiszen gyorsan terjednek, és a hangforrás helyét nehéz azonosítani.

Az állatok hangok általi kommunikációjával a bioakusztika nevű tudományág foglalkozik. A szakemberek rögzítik és elemzik a felvett hangokat, tanulmányozzák a hangképző szervek felépítését és működését. Különös figyelem fordítódik napjainkban az emberszabású majmok,  valamint a bálnák, cetek, delfinek, és a denevérek akusztikus hírközlésére és tájékozódására.

Optikai hírközlés

Lantfarkú paradicsommadár 

A vizuális kommunikáció látható jelzésekkel történik. Egyes madarak hímjei a párzási időszakban díszes nászruhát öltenek, ami egyszerre szolgálja a nőstények meghódítását és a vetélytársak elriasztását. Néhány emlősállatra, például a majmokra, a kutya- és a macskafélékre, jellemző a póznyelv. Ez olyan látható jelzésekre (mozdulatok, testtartás) épülő jelrendszer, amelynek segítségével a fajtársak egymás tudtára adják szándékukat.

Póznyelv

Nyomási tapintási hírközlés

Az érintési kommunikáció az állatok közvetlen érintkezésén alapszik. Az információátadás ennél a formájánál nincs szükség közvetítő közegre, mert az információ közvetlenül jut el egyik egyedtől a másikig. A testek kontaktusa információk átadására és átvételére is lehetőséget nyújt. Gondoljuk csak el, egy érintés, egy simogatás, vagy egy erőteljes markolás, mennyi mindent fejezhet ki az emberi kommunikációban is!

Végül a legbonyolultabb az összetett kommunikáció, ami nevezhető akár „az állatok nyelvének” is. Ilyenkor a fent felsorolt közlési formák kombinációja valósul meg. Ez leginkább a magasabbrendű állatokra jellemző.

Nagy figyelem övezi az állatok tájékozódó képességét. Széleskörű kísérletek folynak a patkányok labirintusokban való tájékozódását illetően.

Azt a tudományt, ami az állatok magasabbrendű idegműködésével foglalkozik (az összetett kommunikációval, az elemzés képességével),  állat-pszichológiának nevezzük.

Azok a kutatók, akik az állatok viselkedésének megfigyelésével foglalkoznak, a magatartáskutatók, másképpen a behaviouristák. Sok tanulmány alapszik megszelídített, fogságban nevelt állatok megfigyelésén.

Az etológia az osztrák orvos, zoológus Konrad Lorenz munkássága révén került a tudományos érdeklődés középpontjába. Vizsgálta az állatok egyéni, valamint társas öröklött magatartását, a korai tanulási formák közül a bevésődést. Meghatározta, hogy a fészekhagyó madarak fiókái azt a mozgó tárgyat vagy élőlényt követik, amelyet kikelésük után először meglátnak. Így például az általa keltetett nyári lúd fiókák Lorenzet követték a közelben lévő lúdanyák helyett.

Karl von Frisch (olv: Friss) megfejtette a méhek nyelvét. A méhek igen összetett viselkedésmóddal értesítik társaikat a megtalált virágporlelőhelyről és annak gazdagságáról. Árnyalt zümmögő hangokon és illatjeleken kívül jelzésük legfontosabb eszköze a tánc. A lelőhely távolságát a tánc formája és tempója jelzi. Minél közelebb van a táplálék, annál gyorsabban táncolnak. Közlésükben meghatározó szerepe van a nap állásának is.

Konrad Lorenz, Karl von Frisch és Nikolaas Tinbergen közösen kapott Nobel-díjat az állati viselkedés vizsgálatáért 1973-ban.

Ismétlő kérdések:

1. Mi az etológia?
2. Milyen alapvető kommunikációs módszerek léteznek az állatvilágban? Ismertesd mindegyiket, támaszd alá példákkal.
3. Mivel foglalkozik az állat-pszichológia?
4. Hogyan hasznosíthatók a mezőgazdaságban a termés növelésére az etológia eredményei?